Hiába a megújuló energiaforrások terjedése, a palagázforradalom és minden hasonló irány, globálisan egyáltalán nem csökken a szénfogyasztás, sőt. A BP olajtársaság Statistical Review of Energy című kiadványában összegezték az elmúlt évek trendjeit, és ezekből az derült ki, hogy a klímára fokozottan káros szén még mindig világszerte hatalmas szerepet tölt be.

Olyannyira, hogy egyes szakértők már szénreneszánszról beszélnek. És ebben nem csak a legtöbbször emlegetett Kína és India a ludas, de Délkelet-Ázsia meglehetősen szegény és meglehetősen gyorsan növekvő országai is. Az okok igazán prózaiak: bármennyire is árt a környezetnek, a szén a világ számos pontján a legolcsóbban beszerezhető energiaforrás, jóval könnyebben és kevesebből kinyerhető, mint mondjuk az olaj, a földgáz, hogy a nukleáris energia árairól már ne is beszéljünk.

Ráadásul már nem is kell ezt feltétlenül otthon kitermelni. A nemzetközi szénpiac annyira megizmosodott az elmúlt évtizedekben, hogy már gyakran jobban megéri importálni a szenet, például Ausztráliából vagy Indonéziából, ezért sok helyen már behozzák a szénerőműveket működtető nyersanyagot.

Mindez pedig komoly probléma. A szén elégetésének káros hatásairól rengetegen írtak, mára teljes tudományos konszenzus van akörül, hogy a szén használata felel a klímaváltozás egy jelentős hányadáért. Eléggé világos, hogy a két dolog együtt nem nagyon fog menni: vagy globális fellépés kell a szén feldolgozásnak visszaszorításáért, vagy hozzászokunk a számunkra élhetetlenné változó bolygó gondolatához. Probléma az is, hogy minden új szénerőmű megépítésébe minimum 30-50 évnyi működés van bekalkulálva, szóval ahogy épülnek az új erőművek Vietnam, India és Indonézia szerte, úgy látni azt is, hogy évtizedekre előre jelentenek majd ezek súlyos problémát.

Megoldási javaslatok persze vannak, még ha nem is túl meggyőzőek. Vannak érvek egy nemzetközileg megszabott hatósági szénár mellett, de volt olyan szakértő, aki szerint a nyugati fejlett országoknak fel kéne vásárolni a szénkészleteket, majd nem elégetni őket, hogy így verjék fel az árat. Emellett természetesen a keresleti oldal átalakítása kerül legtöbbször elő, azaz hogy különféle eszközökkel az alternatív, megújuló technológiákat kéne olcsóbbá és csábítóbbá tenni az érintett országokban is.

Példaként ott van Kína esete, ahol az utóbbi években érdemi előrelépések történtek a szénfelhasználás visszaszorítására. Igaz ehhez kellett az is, hogy sok kínai nagyvárosban tényleg elviselhetetlenné váljon a szmoghelyzet.

Jelenleg világszerte 2100 új szénerőmű építését tervezik. Ennyi pedig bőven elég ahhoz, hogy felforraljuk ezt a bolygót. (via Vox)