Van-e élet a Bogyó és Babócán túl?

"Bogyó és Babóca
Két jó barát kalandja
Mindig csak előre
Erdőre mezőre"

(Alma együttes: Bogyó és babóca)

"Mézga Géza vagyok, nem lopom a napot
De nyakamon a csacsikacsalád
Elég nagy a rakás, de kicsi a lakás
És nem forgatja mesekacsaláb"

(Nepp József—Romhányi József: Mézga család)

Valamikor réges-régen Magyarországon igen jó rajfilmsorozatok készültek: nemcsak mi szerettük őket, hanem komoly karriert futottak be külföldön, exportcikk volt a magyar rajzfilmsorozat.

Ráadásul nemcsak gyerekeknek, de felnőtteknek is szóltak ezek a sorozatok, amely akkoriban igen nagy ritkaságnak számítottak világszerte is: a Simpsons család, majd sokkal később a South Park és a Family Guy sikerét évtizeddel korábban hozta a Mézga Család,  a Dr. Bubó vagy a Gusztáv-sorozat.

Aztán jött a rendszerváltás, a magyar állami rajzfilmgyártás darabjaira hullott. A rajfilmkészítés igen költséges folyamat, a hirtelen jött piaci versenyben pedig vagy rendre alulmaradtak a magyar stúdiók (Kecskemét, Pannónia, Varga), vagy beálltak bérmunkára: külföldi projektek gyártásába szálltak be, ami munkát ugyan adott az animátoroknak, de megfelelő pénzügyi és produceri háttér nélkül csak nem akartak összejönni a saját projektek.

Ez alól egyetlen kivételt a Bogyó és babóca jelentett, amely most már hosszú évek óta rendszeresen jelentkezik újabb epizódokkal, jóllehet akármenyire is kommersznek tűnik ez a gyereksorozat, ez is állami forrásra szorul - tavaly a 3. évad utolsó 4 epizódja kapott 15 millió forintos támogatást.

A Bogyónak tényleg csak a gyerekes családok örülhettek, hiszen a kölök végre befogta a száját, és nézett valamit. A régi klasszikusok (Magyar Népmesék, Pom-Pom, Kockásfülű nyúl, Pityke, A Nagy ho-ho horgász stb.) mellett viszont ez a nem túl igényes, olcsóból készült sorozat hagyott, hagy és hagyni fog némi keserű szájízt a műfaj szerelmeseiben.

Az állami kultúrafinanszírozás valahogy sosem tartotta túl fontosnak az animációs műfajt, komoly, célzott forrás sosem volt rá. Sem az MMK-s időkben, sem azóta, hogy Andy Vajna (Filmalap, MNF) és Kálomista Gábor (MTVA) felosztották egymást közt az állami finanszírozást: rajzfilmgyártásra egyik intézmény sem fordított eddig komoly forrásokat.

Ennek megfelelően az elmúlt 25 évben készültek ugyan sorozattervek, első részek (pilotepizódok), évenként elkészülgettek a második, harmadik részek is, de ezt komolyan nem lehetett venni: manapság egy év alatt gyártanak le 12-24 részes sorozatokat, nem 12 év alatt egy-egy évadot.

Az utóbbi két évben annyi változás történt, hogy a magyar mozgóképfinanszírozás új rendszerének "harmadik lába", a Médiahatóság (NMHH) célzottan beszállt a rajzfilmes sorozatok fejlesztésébe, azaz külön pályázati programot indított Dargay Attila-pályázat néven, amely évente 250 millió forintos keretből gazdálkodik.

A magyar államnak persze nincs annyi pénze, hogy önállóan komoly kapacitással sorozatot finanszírozzon, arra viszont talán elég forrása lehet, hogy az "önerőt" biztosítsa, és egy-egy jobb projekt mellé az alkotók külföldi tőkét is behozzanak. Forradalomra azért sem kell számítani mert a 250 milliós keret egy része rövidfilmekre megy.

Következzenek tehát azok a produkciók, amelyek idén vagy tavaly pénzt kaptak sorozatfejlesztésre, és a Bogyó és babóca mellett feltűnhetnek vagy feltűntek a tévék képernyőin a következő hónapokban.

Candide kalandjai

Kreif Zsuzsa: Candide kalandjai

Nagy meglepetésre zöld utat kapott a Kecskeméten már bemutatkozó, fiatal rajzfilmesek által gründolt sorozat, a Candide kalandjai, aminek első évadját Kreif Zsuzsanna rendezi, ráadásul messze a legnagyobb támogatást kapta a pályázók között.

A nemrég diplomázó Kreif elég szépen nyitott, Zétényi Borival készült diplomafilmjét, a Limbo-Limbo Travelt az egekig magasztaltam, aratott is fesztiválsikert: a francia koprodukcióban készült rövidfilmet a második legjobbnak tartották a krakkói filmfesztiválon.

A Candide pilotját lehetett látni Kecskeméten is: kifejezetten beteg, nagyvárosi viziókkal dolgozták fel Voltaire klasszikusát, ami annak is volt köszönhető, hogy egyszerre több MOME-s diák, különféle stílusával készült az epizód. Ha elkészül a sorozat, és tartja az első rész színvonalát, elég jó lesz - sőt, ilyen jellegű, felnőttes, kibeszélő, modern rajzfilm nagyon-nagyon régóta nem készült Magyarországon.

A 12 részre (összesen 84 perc) az NMHH 75 millió forintot ítélt meg. Mint a rendező a 444-nek elmondta, igyekeznek külföldi koprodukciós partnert találni, hogy nagyobb költségvetéssel készülhessen el a sorozat. Gyártja: Popfilm. Várható elkészülés: 2016.

Ezüst-Patak

Pál Balázs: Ezüst-Patak

Megmondom őszintén, kicsit értetlenül állok ez előtt a projekt előtt: az Ezüst-Patak zenekarnak készül 6 darab animációs videóklip Pál Balázs rendezésében. Az biztos, hogy a zenekaron ez sokat fog segíteni (Az Alma együttes sem járt rosszul a Bogyó és babócával), de itt nemcsak főcímzenéről van szó, hanem konkrétan 6 videóklip elkészítéséről.

Kultúrpolitikailag persze értem, a sorozat leírása ugyanis úgy szól, hogy a "huszárkor romantikája keveredik korunk társadalmi kérdéseivel", a zenekar pedig azért fontos, mert "szórakoztatóvá teszi a népi kultúrát". Tehát itt valami matyóhímzéses szocreál következik, kérdés, hogy a zenekar számai ehhez szolgálnak-e elég sztorival.

Az egyik epizód fent van a neten, el lehet dönteni:

A rendező Pál Balázs egyébként igen régi motoros, ő talán az egyetlen, működő autodidakta rajzfilmes manapság (Villi az elefánt c. gegfilmje megéri azt a 2,5 percet!), abszurd, groteszk poénokkal és őrült, Simpsons-os színvilággal dolgozik. Sok pénzt hálistennek nem visz el a sorozat, emiatt nem is számítok túl szép animációra, a hat epizódra 12,5 millió forintot kaptak. Gyártó: MONTAGE-VIDEO Kkt. Várható elkészülés: 2016.

Világ-mesék

Cakó Ferenc: Világ-mesék

(Nem vágom, miért van ennyi kötőjel ezekben a címekben.) Ezt a döntést is csak kultúrpolitikaialag tudom értelmezni: Cakó Ferenc azóta sem tudott lejönni a homokanimációról, hogy két évtizede berobbant vele. Ez persze egyáltalán nem baj, hiszen ha valami jó, az jó.

Csakhogy a homoanimációt nem a piac tartja életben, hanem az állam, Cakó rendszeresen nyer az ilyen pályázatokon unalomig ismert technikájával, aminek az a sajátossága, hogy semmi sem változott az évek alatt: hogyan is tudna persze, amikor ez a technika nem több, írásvetítőre szórt homoknál, az árnyék pedig mióta a világ világ fekete, ráadásul mozogni is csak nagyon korlátozottan tud.

A sztori szerint a homokkal mindenféle, azaz nemcsak magyar mesék lesznek elmesélve, amely ugyancsak egy kegyetlen zsákutcája a ma olcsóból készülő magyar animációs filmeknek: egy beszélő (általában neves magyar színész) elmond egy mesét, amire ímmel-ámmal ráanimálnak valami illusztrációszerű képi világot. (Azaz nem az van, hogy látjuk, hogy bejön Mézga Géza és azt mondja, hogy "Aladár!", hanem hallunk egy beszélőt, miszerint "És akkor bejött Mézga Géza, és azt mondta: Aladár".)

A homokanimációba egyébként a 444 is szerelmes lett, másfél évvel ezelőtt, karácsonyi ügyfélpartinkon Uj Péter Cakó Ferencet megszégyenítő érzékenységgel nyúlt a matériához:

Ennek a döntésnek tehát inkább szociálpolitikai érdemet tulajdonítok: az alkotó legalább valami kis pénzhez jutott, a közönség meg majd pislog, hogy mi ez. A támogatás harmincmillió forint tíz epizódra. Gyártó: Krea-TV. Várható elkészülés: 2016.

Idén tehát 3 sorozat fejlesztési támogatásáról döntött az NMHH, az idei keretből megmaradt 75 millió forintból még osztanak majd. És bár a Dargay Attila nevével fémjelzett pályázat kifejzetten sorozatokra lett kitalálva, idén az is látszik, hogy az évi 250 milliós keret több, mint a felét már nem is sorozattervekre, hanem egyedi filmekre adják, amelyre egyébként eredetileg a Macskássy Gyula-pályázat lett kitalálva.

A tavalyi pályázati szezonban kizárólag nagyon gyerekeknek szóló sorozattervek kaptak támogatást.

Városi legendák

Glaser Katalin: Városi legendák

Talán az egyik legeredetibb sorozatterv Glaser Katié, aki Három nagymamám volt c. nosztalgikus kisfilmjével (Itt megnézhető!) már megalapozta ennek a sorozatnak is a sztorizós, ötletes asszociációkra alapozó karakterét. A sorozat - mintha Janikovszky Éva támadt volna fel - kamaszos, füllentős, gyereksztorikat dolgoz fel, ahogy azt a gyerekek mesélik el. Ráadásul nem akar soknak látszani, kollázsalapú animációja miatt alkalmas lehet az olcsó gyártásra. 13 epizód készül, 30 milliós támogatásból, gyártó: Kecskemétfilm.

Hoppi mesék

Rófusz Ferenc: Hoppimesék

Az egyetlen magyar Oscar-díjas rajzfilmrendező, Rófusz Ferenc producerkedésével készülő, meglehetősen bárgyú, a Bogyó és babóca színvonalát hozó gyereksorozat. A Hoppik ráadásul kísértetiesen hasonlítanak az amerikai Mikulás manóira, akik az Északi-sarkon ajándékokat készítenek, és közben mindenféle kalandba csöppenek. Nem túl eredeti, kérdés, hogy meghozza-e várt üzleti sikert, egyéb értéke nem sok van, támogatást viszont relatíve sokat kapott: 62 millió forintot a 13 7 perces darabra, a gyártó ráadásul a vásárló is: MTVA Zrt. Várható elkészülés: 2015.

Hát (m)ilyenek az állatok?

Sajdik-Janirkovszky: Hát (m)ilyenek az állatok?

Ez még akár jó is lehet, meg rossz is, hiszen Sajdik Ferenc azonos című könyvsorozatának rajzfilmes adatptációjáról van szó. A karikatúrista Sajdik ugyan nem rajzfilmes, mégis számos rajzfilmet készített: A Pom-pom meséi, A nagy ho-ho horgász mind az ő keze munkáját dícsérik, de ezek ugye a hetvenes években futottak nagyot.

A most készülő sorozat a képek alapján igyekszik utánozni a nagy elődöket, bár az ebből az rendezővel készült interjúból kiderül, hogy párbeszédek helyett is, itt is egy sima mesélővel kell majd beérnie a gyerekeknek - az olcsóság átka! Sajnos ebből a sorozatból egyetlen részt sem láttam még, a tévék műsorán érdemes majd keresgélni, egyelőre a pilotepizód, az első rész került adásba, rendező: Javirnoczky Nóra. Gyártó: STUDIO EX-IST Kft., a sorozat 57,2 milliós támogatásban részesült. Elkészülés éve: 2015.

Egy komisz kölyök naplója

Gyulai Líviusz: Egy komisz kölyök naplója

Gyulai Líviusz (régi, hetvenes évekbeli sorozatai: Jómadarak, Tinti kalandjai) is a magyar grafikuslegendák közé tartozik, ennek megfelelően általában kap támogatást. Az Egy komisz kölyök naplójának több részét láttam, és sajnos ez is a megúszós, és igen olcsó "fogj egy narrátort (itt: Eszenyi Enikőt), egy tucat szép állóképet, majd időnként animálj valamit" sorozatok közé tartozik.

Szépen rajzol és nagy név Gyulai, de kétségeim vannak afelől, hogy felveszi a versenyt bármely mai rajzfilmmel - akár Bogyóval és Babócával - ez a nehézkes stílusú, helyenként - egy idősebb, a régi stílust még értő korosztálynak - jópofa projekt. Gyártó: Magyar Rajzfilm Kft., támogatás: 42 millió forint 7x7 percre, várható elkészülés: 2015.

Boxi

Klingl Béla: Boxi

Klingl Béla hosszú évek óta epizódonként készülő, kisgyerekeknek szóló sorozata: egy kartonvárosban játszódik, ahol él egy Boxi nevű kissrác és a többi városlakó. Becsületes 3D-animáció. Ez a sorozat is forrás hiányában lassan készül (tavaly a 13 részes évad utolsó 4 epizódjára kapott támogatást) , Klingl igyekszik rá külföldi koprodukciós partnert találni, tavaly a Méditanács 9 millió forintot szánt az utolsó 3 perces részekre. Gyártó: K. G. B. Stúdió Kft.

Hunor

Klingl Béla-Koós Árpád: Hunor

Klingl egyébként a komersz mellett gondolkodik eredeti projektben is, ami közelít a Mézga Géza vagy a Gusztáv világához is: egyelőre csak pilotepizódos támogatást (6 millió forint) nyert sorozatterve, a Hunor. Ebben a szocreál hangulatú filmben, egy rokkantnyugdíjas teherautósofőr egy SZTK-rendelőben történő félrekezelés miatt különös képességekre tesz szert, és lesz a kisrealista Magyarország kétkedő szuperhőse.

A végére hagytam még két érdekesebb projektet, bár ezek sorozattámogatásban még nem részesültek, az első 1-2 részt támogatta eddig a Médiatanács:

Berti, a rózsaszín bárány (barika)

Goda Kriszta: Berti, a rózsaszín barika

Ennek a sorozatnak (A pilotepizód itt megnézhető!) mindene van, amire egy mai versenyképes sorozatnak szüksége lehet: 3D-animáció, párbeszédek, rendesen meganimált karakterek, ráadásul nem más írta és rendezi, mint a magyar közönségfilmek legsikeresebb rendezője, Goda Kriszta, aki nagyjátékfilmjeivel már bebizonyította, hogy igenis, Magyarországon is lehet kissé színtelen, kissé szagtalan, de a közönséget a moziba vonzó filmeket készíteni felesleges művészkedés nélkül.

A bárányok emberi pofáját persze még szokni kell, de az első rész, amit Kecskeméten láttam, kerek volt, azaz volt eleje és vége, volt tanulsága is ("Nem kell minden báránynak egyformának lenni"), és kifejezetten egységes, a mai trendekbe illeszkedő volt a látványvilága is - igazából csak a különösség hiányzott belőle, dehát komersz terméknek készül. Még egy baj van vele, hogy relatíve drága, az első két, tízperces epizód összesen 15-15 millió forint állami támogatásban részesült, azaz egy egész tévés évad (13 rész) ennek sokszorosa lehet. Gyártó: Szupermodern Stúdió Kft.

Kojot

Gauder Áron: A Kojot

 

Gauder Áron visszatéréséről már megemlékeztem, de álljon itt még egyszer: a Nyóckerrel a semmiből előtoppant rajzfilmes rendező új projektje, a Kojot az egyik legkerekebb sorozatterv, amit láttam: Gauder szíú meséket dolgozott fel, amelyek főszereplője egy tudálékos prérifarkas.

A rajzfilm leginkább színvilágában hasonlít a Nyóckerre (meleg, sárgás-rozsdás színeivel), de hála a jó égnek, a fake 3D-s kollázstechnikát rendes, rajzos animációra cserélte, és a mese tempója is sokkal kiegyensúlyozottabb, mint a józsefvárosi kalandfilmé. Gauder jelenleg az Egyesült Államokban és Kanadában fesztiváloztatja az elkészült két epizódot (8-8 millió forintból), hátha talál olyan kopordukciós társat, akivel normális tempóban, egy év alatt le lehetne gyártani egy egész évadot. Gyártó: Cinemon Entertainment Kft.

* * *

Összességében tehát a helyzet az, hogy van élet Bogyón és Babócán túl: újabb Bogyók és Babócák és társaik készülnek el a következő években, illetve a nagy öregek meglehetősen nehézkes, avíttas dolgai egy-két üdítő kivétel mellett. Jelen pillanatban ugyanis erre, az olcsó gyártásra elég az állami rajzfilmfinanszírozás kerete, azt pedig még nem nagyon látni, hogyan lesz ezekből a projektekből komoly, egy egész évadot egy év alatt legyártani képes sorozatgyártás, a piacon ugyanis 1-2-3 részeket nem lehet eladni.

Az pedig nyilván a pályázó produkciókon múlik, megelégednek-e azzal, hogy a magyar köztévé így is, úgy is megveszi tőlük a sorozatot, akármilyen lassan és a minőség rovására menő alacsony költségvetésből is készül, vagy pedig nyakukba veszik a világot, és keresnek komolyabb befektetőt. Utóbbi esetben lehetnek megint Mézgák és Gézák magyar szerzők tollából.