Egy talpalatnyi hely sincs már a vámosszabadi menekülttáborban, ahol a lakók az összetolt ágyak, az ötven fokos sátor és a kiserdő között választhatnak, amikor aludni mennek. Kevés a vécé, rengeteg a szemét. Közben a személyzet a lelkét is kidolgozza, amíg bírja. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal kizárta a sajtót a táborból, de most mutatunk néhány képet a benti viszonyokról.

Elviselhetetlen zsúfoltságban, egymás mellé tolt, lehasznált priccseken alszanak a vámosszabadi menekülttábor szerencsésebb lakói, akiket nem a tűző napon felállított sátrakban szállásoltak el. Utóbbiak nem is maradnak bent a sátorban, inkább a szomszédos erdőben húzzák meg magukat éjszakára, vállalva a közeli tó miatt hemzsegő szúnyogokat.

Ezt nem azért tudjuk, mert belépési engedélyt kaptunk volna a Bevándorlási és Állampolgársági Hivataltól (BÁH), hiszen a sajtót továbbra is kizárják a nyitott, közpénzből fenntartott befogadó állomásokból. Ez a Magyar Helsinki Bizottság és a TASZ szerint is sérti a sajtószabadságot és az állampolgárok tájékoztatáshoz való jogát, ezért a TASZ a belügyminisztertől kérte, hogy változtasson a hivatal gyakorlatán. Ez egyelőre nem történt meg. Mivel az országgyűlési képviselők képviselő igazolványukkal engedély nélkül is bemehetnek a táborba, kerestünk egyet, aki hajlandó is erre. Végül Kunhalmi Ágnes MSZP-s országgyűlési képviselőt kísértük el Vámosszabadiba, és most az általa látottakat szedjük össze, illetve bemutatjuk az általa odabent, telefonnal készített fotókat is. Néhány menekülttel pedig a táboron kívül beszéltünk a benti állapotokról.

“Az ajtó mögött, a folyosón, sátrakban, földön alszunk. Attól függ, ki, hol talál helyet” – mondta Vjacseszlav, amikor összefutottunk vele és családjával a menekülttábor kijáratánál. Feleségével és két lányával Ukrajnából menekült el, de délután egy körül épp a Dunához indultak fürödni az elviselhetetlen hőségben. “Nem lenne rossz a tábor, ha nem lenne ennyire zsúfolt. Így viszont kezelhetetlen a tömeg. Harcolni kell a helyért. Minden azon múlik, hogy a már bent levők beengednek-e a szobába.

Akinek nem jut hely a szobában, az a forró sátorba és a kiserdőbe – vagy ahogy a lakók nevezik, a dzsungelbe – kényszerül, ahol viszont a szúnyogokkal kell megküzdeniük. A szobákban most általában nyolcan laknak úgy, hogy a tábor vezetése igyekszik egyben tartani a családokat, miközben próbálják megelőzni a vallási konfliktusokat is, például a keresztények és a muzulmánok elválasztásával. Ez viszont nem mindig egyszerű feladat, hiszen a táborban most nagyjából húsz náció van jelen. A tábor dolgozói szerint ezért előfordulnak konfliktusok, egyszer például két muzulmán azon veszett össze, hogy melyikük a nagyobb muzulmán. A szabály szerint ilyenkor is muszáj volt kihívni a rendőrséget, de intézkedniük már nemigen kellett, mert mire kiértek, újra lepacsiztak egymással

A vámosszabadi menekülttábort eredetileg 216 főre tervezték, a sátrak felállításával pedig háromszáz fősre bővítették. Ezen a háromszáz helyen jelenleg 750 ember próbál osztozni több-kevesebb sikerrel. A panelépületben nagyjából nyolc emberre jut egy fürdőszoba és egy vécé, amelyek viszonylag jó állapotúak. A zsúfoltság viszont erre is rányomja a bélyegét, a Bangladesből érkezett Jalaluddin szerint ennyi emberre nem elég ennyi mosdó. De ennél is nagyobb bajnak tartja, hogy a táborban alig beszél valaki angolul, a portástól például emiatt semmilyen segítséget nem tudnak kérni.

A tábor lakói naponta háromszor kapnak enni, de néhány szobában van tűzhely is, ahol főzhetnek. “A kaja nem túl finom, a leves például édes” – mondja Vjacseszlav elégedetlenkedve. “Először azt hittem, ez biztosan valami helyi specialitás. Aztán kiderült, hogy nem”. A zsúfoltság mellett a legnagyobb probléma, hogy minden tele van szeméttel, mert erre már nem jut ideje az ott dolgozóknak, pedig – ahogy odabent többen emlegették – lassan mindenki foglalkozik mindennel.

A tábor honlapja szerint a lakóknak “lehetőségük van magyar nyelvtanfolyamon, sporteseményeken, klubrendezvényeken részt venni”, és csoportfoglalkozásokat is tartanak Magyarország hagyományairól, kultúrájáról, történelméről és irodalmáról. Az általunk megkérdezett lakók viszont ebből nem sok mindent tudtak felidézni, és bár sokan családostul érkeztek, azt mondták, a gyerekek szabadidő-eltöltése sincs túl jól megoldva, főleg a civil szervezetek foglalkoznak velük. A lakók azért nincsenek teljesen magukra hagyva: a feszültség levezetésére konditermet hoztak létre, a szabad vallásgyakorlást pedig az imaszoba biztosítja.

A befogadó állomáson háziorvosi és gyermekorvosi ellátás is működik, ingyenes fogászat viszont nincs. Gláser Attila, a telephely vezetője szerint ezt a vámosszabadi önkormányzatnak kellene biztosítania, csakhogy ők arra hivatkoznak, hogy a településen sincs fogorvos. Ezért előfordult, hogy a lakóknak fizetniük kellett a fogászati kezelésért, ahogy az is, hogy valamelyik fogorvos végzettségű menedékkérő látta el a többieket.

Kunhalmi Ágnes szerint a látogatásból az derült ki, hogy “a tábor dolgozói emberfeletti munkát végeznek, látszik, hogy teljesen kimerültek. Az orvos akár késő éjszaka is bejön, és sokan a szabadságuk alatt is inkább dolgoznának, úgy kell őket figyelmeztetni, hogy szükségük van a pihenésre”. A dolgozók így próbálják kihozni a maximumot a táborból, ahol a lakóknak így is nagyon rossz körülmények közt kell élniük.

“Rengeteg szomorú tekintetet láttam odabent” – mondta Kunhalmi a látogatás után. “A legtöbben nem is engedték, hogy lefotózzam az arcukat, ami persze érthető. Kilátástalannak tűnik az életük, de legalább annak örülnek, hogy fedél van a fejük felett”.

Bár a menekülttáborok túlzsúfoltsága lassan tarthatatlanná válik, állítólag nemrég az is felmerült a Fideszben, hogy megszüntessék az eddig a városok belterületén működő táborokat, és helyettük olyan táborokat hozzanak létre, amelyek nagyobb távolságra vannak a környező településektől. Az Index értesülése szerint a Belügyminisztériumnak a városi táborok helyett külterületeken kell táborhelyet kialakítania, akár sátrakban.

A cikk eredetileg az abcug.hu-n jelent meg, Szurovecz Illés készítette.