Kedves szülők! 

Kérem, hogy fiukat ne nevezzék el Bencének, mert már nagyon sokan vagyunk. Olyan sokan vagyunk, hogy ebből nagy kavarodás lesz. Például a sok-sok Bence összekeveredik egymással. A kis Bencék elvesznek a strandon a fals behívások miatt, a nagy Bencék elvesztik a maradék önbizalmukat, a Bence-társadalom elszürkül, eltömegesedik, a Bence név értéke a túltermelés miatt megcsappan, megkopik, megfakul. A Bencék elvesztik sajátos Bence-karakterisztikájukat.  

Kedves szülők, egyszerűen nincs szükség több Bencére!

Ott van a Laci, a Krisztián, a Dávid, a Dániel, a Márton, az Attila, de már lehet Dzsekszonnak, Dzsásztinnek, vagy akár Bíbernek is hívni az újszülöttet. Csak Bencének nem, mert a Bencék mi vagyunk.

Köszönöm,

Bence.

Indoklás

Ezt a nyílt levelet azért fogalmaztam meg, mert az ország elbencésedése egyre szembetűnőbb.

Bármely, fiataloknak szánt tömegrendezvényen (egy sima játszótértől a Balaton Soundig), ma már nem tud egyetlen Bence sem úgy végigmenni, hogy ne hallaná jobbról, balról, előlről, hátulról, alulról, felülről hogy

„Bence! Benceeeee! Beeeeence, ne csináld! Bence, hozz egy sört! Bence, azonnal hagyd abba! Bence, indulj már!”

- képzeljék magukat egy Bence helyébe. Ne a Bence helyébe, hanem mindazon, hallótávolságban tartózkodó egyéb Bencék helyébe, akiknek éppen arra volt dolguk, és gyanútlanul meghallották a kiabálást.

Hát mik vagyunk mi? Zsemlék a polcon? Tök mindegy, csak hatot vegyél belőle? Hát mi lesz abból a gyerekből? Megmondom: tucatbence.

Úgy fogunk járni, mint a Lacik, Istvánok, Józsik és Lászlók hogy a Zoltánokról ne is beszéljek.

Ma Magyarországon már több, mint egymillió férfit hívnak Lászlónak, Istvánnak, Józsefnek, Zoltánnak vagy Jánosnak. (Itt vannak a pontos adatok, ők összesen 1,28 millióan vannak.)

Ez a magyar férfiaknak több, mint 25%-a!

A Bencék egyelőre nincsenek ennyien, mindössze 43.793 Bence él Magyarországon (2014-es adat). De ami késik, nem múlik, tisztelt hölgyeim és uraim!

A helyzet az, hogy a Lászlók és a többiek sem egyik napról a másikra foglalták el Magyarországot, hosszú évtizedek szülői felelőtlensége kellett ahhoz, hogy túlszaporodhassanak.

Önmagában egy László ma már nem ér semmit, hiszen ha szimplán lacizol, nem tettél mást, csupán generáltál egy újabb, felesleges kérdést.

"- Keresett a Laci!

- Milyen Laci?"

Tótlacik, kovácslacik, nagylacik és szililacik rohangálnak fel és alá, mintha amúgy lenne értelme szüleik által ellacizott életüknek.

MI BENCÉK, EBBŐL NEM KÉRÜNK!

Sajnos kevés adat áll rendelkezésünkre, de az tudható, hogy a század közepén, a hetvenes évekig Magyarországon ezek a nevek uralták az utónévlistákat:

Hosszú-hosszú évtiezedeken át évente 5-6-7 ezer László, Zoltán, István, József és János keletkezett, míg végül az lett, hogy minden negyedik férfit így hívnak errefelé.

Aztán - ahogy lazultak a keretek, kinyílt a világ - új nevek törtek fel a slágerlisták élére, többek között megjelent a Bence is. 1998-ban például a negyedik helyen volt, de jó ideje, már a nyolcvanas években elindult hódító útjára a Mártonnal, Dáviddal, Dániellel, Ádámmal:

Az utóbbi tizenöt évben pedig úgy trónol a lista tetején, mintha a világ összes pápáját Bencének hívták volna, nem csak 16-ot a 265-ből.

Ennek pedig végzetes következményei lesznek, amelykről fentebb már szóltam. Ugyan a Bencék száma nem hétezresével növekszik évről-évre, hanem csak 1500-1800-zal, de azt is látni kell, sokkal több név közül lehet választani azóta, tehát a Bencék dominanciája így is érzékelhető lesz.

Sőt, mint már említettem, már ma is az. Istenes Bence, Rétvári Bence, Tuzson Bence - a Bencék már megjelentek a celebvilágban, ott csücsülnek a közigazgatásban, a médiaiparban (a 444-ben két Bence is van!).

Minden Bencét arra kérek tehát, tegyen valamit ez eltucatbencésedés ellen! Bencepolitikára és bencestratégiára lenne szükség.

Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz, lájkoljon, osszon, hasson - csak egyet ne tegyen, ne gyarapítson tovább minket!

Köszönöm!

(A Mártonok, Dávidok, Dánielek, Ádámok, Márkok, sőt Hannák és Annák, Lillák, Boglárkák, Zsófiák is hasonló cipőben járnak. Nekik lehetőleg ne szóljunk, kedves Bencék, mert ha ők is eszmélnek, könnyedén a Bencék irányába tolják vissza a névadási kényszert, és keresztül húzzák eme remek kezdeményezés számításait.)