Hétfőn hozta nyilvánosságra 2015-ös jelentését az emberkereskedelem globális helyzetéről az Egyesült Államok külügyminisztériuma. Az amerikaiak ebben a jelentésben három csoportba sorolják az országokat:

Az elsőbe azok kerülnek, amelyek megfelelnek azoknak a minimumkövetelményeknek, amiket az emberkereskedelem áldozatait védő amerikai jogszabályokban lefektettek.

Ebbe a csoportba tartoznak a nyugat-európai EU-tagországok, illetve Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Macedónia, illetve az USA, Kanada, Chile, Ausztrália és Új-Zéland

A második csoportba tartozókkal már vannak bajok, ezekben vagy az emberkereskedőkkel szembeni fellépéssel, vagy az áldozatvédelemmel, esetleg a törvényi háttérrel vannak problémák.

Az EU-tagok közül ebbe a csoportba tartozik Magyarország, de a három balti tagállam, Szlovénia, Horvátország, Románia, Görögország és a figyelőlistára tett Bulgária is.

A harmadik csoportba sorolt országokban nagyon súlyos problémákat találtak az emberkereskedelemmel szembeni fellépésben - ezekben feltételezhető, hogy a hatóságok maguk is jogsértőként lépnek fel.

Ilyen például Oroszország, vagy a 2014-es jelentéshez képest most lefokozott Belarusz is, ami ezzel egy szintre került Észak-Koreával, Szíriával, Szomáliával, Líbiával, Venezuelával, vagy éppen Kuvaittal és Thaifölddel.

De nézzük, miért sorolta Magyarországot a második csoportba az amerikai külügy

Az amerikaiak szerint Magyarország minden szinten, származási, tranzit- és célországként is része az emberkereskedelemnek, legyen szó rabszolga-, gyermek, vagy prostitúciós emberkereskedelemről. A magyarok gyakran áldozatai az emberkereskedőknek:

2009-2013 között az EUROPOL emberkereskedelem miatt indított nyomozásaiban az áldozatok 18 százaléka volt magyar.

Az emberkereskedők áldozatai leginkább szegények és romák, nagyon gyakran intézetekben nevelkedő vagy nevelkedett fiatalok, ez pedig rá is világít az egyik legjelentősebb problémára:

az intézetben nevelkedők védelmének hiányosságaira, az intézetekből kikerülők utógondozásának teljes hiányára.

Ennél is komolyabb probléma az áldozatvédelem alacsony szintje. Az emberkereskedelem áldozataival foglalkozó civil szervezetek jelentése szerint nagyon gyakori, hogy

a rendőrség az áldozatokat is bűnözőként kezeli, például a prostitúcióra kényszerített, 14 évesnél idősebb, de még 18 év alattiakat fiatalkorú bűnelkövetőként tartja nyilván, nem gyermekkereskedelem vagy szexrabszolga-kereskedelem áldozataként.

A jelentés szerint a magyar állam 2014-ben összesen 14 millió forintot adományozott egy, az emberkereskedelem áldozatainak oltalmat nyújtó civil szervezetnek, amiből az két, egyenként nyolc férőhelyes szállást tudott kialakítani. Ezeken a szállásokon amúgy csak magyar vagy uniós állampolgárok kaphatnak menedéket, a harmadik országból származók nem.

A hatóságok az emberkereskedők ellen tanúskodó áldozatoknak sem nyújtanak kellő védelmet, a jelentés szerint mindössze egy áldozat vett részt a tanúvédelmi programban.

A rendőrség a jelentés szerint nemcsak a prostitúcióra, hanem az egyéb szabálysértésre kényszerített - például Romániából koldulni hozott - gyerekeket is szabálysértőként vagy bűnözőként kezeli, nem áldozatként.

A jelentés szerint emellett megbízhatatlanok a magyar bűnügyi statisztikák is, amelyek alapján nehéz megítélni az emberkereskedelem ellen tett erőfeszítéseket.

Pedig ilyenek is vannak. "Magyarország kormánya [...] jelentős erőfeszítéseket tesz azért, hogy megfeleljen az emberkereskedelem felszámolása minimumfeltételeinek" - írják a jelentésben, amiben azt is elismerik, hogy a magyar törvények megfelelő mértékű büntetési tételeket rendelnek az emberkereskedelemre. De azt is megjegyzik, hogy maguk a jogszabályok nincsenek teljes összhangban a nemzetközi normákkal, például a cselekmények meghatározásában. (Via US State Department. A címlapkép egy, az emberkereskedelem áldozataira emlékező kijevi installációt ábrázol. Fotó: AFP PHOTO/ SERGEI SUPINSKY)