Giovanni Stanchi XVII. században készült festménye amolyan gyümölcstörténeti krónika is egyben, megmutatja ugyanis, hogy milyen volt a görögdinnye, még mielőtt a mai formája felé el nem kezdtük volna nemesíteni. Sokszor tényleg csak festmények tudják megmutatni, milyen volt egyes növények vagy zöldségek kinézete 4-500 évvel ezelőtt, mivel az akkori jellemzők a mezőgazdaság fejlődésével párhuzamosan mára teljesen eltűntek.
A görögdinnye eredetileg Afrikából jött Európába, de a kedvező déli klímán gyorsan elterjedt. A feltételezések szerint 1600 környékén vált igazán gyakorivá az európai kertekben. Íze hasonló lehetett a maihoz, de külseje nagyon más volt. Ennek elsődleges oka, hogy az időben előrehaladva a gazdálkodók egyre inkább az élénk, vörös húsú dinnyék nevelése felé mentek el. Évszázadok munkájával nagyobb és pirosabb dinnyéket kaptunk. Mert mielőtt teljesen háziasítottuk volna a dinnyét, a gyümölcshús nagy részét még az a magléc tette ki, amiből hiányzik a piros színt biztosító likopin. (Vox)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.