A brit és az orosz turistákat mindenki utálja. Még a gyűlölet-örökranglista közvetlen élbolyához tartozó németek is. De van valami, ami még az örökké részeg briteknél és a mindenért tolakodó oroszoknál is jobban idegesíti a német turistákat:
a német turisták.
A német Urlaubtours utazási iroda felmérése szerint a németeket
után leginkább azok a honfitársaik idegesítik, akik
a világ egyik legkeményebb, mindenféle kötött szabályt nélkülöző küzdősportja, a napágyakért folytatott öldöklő harc vitathatatlan bajnokai.
A sportág hatalmas fejlődésen ment át azóta, hogy valamikor a 90-es évek elején utoljára nyaraltam szervezett körülmények között. Az akkor még gyerekcipőben járó küzdősport nem is igazán keltette fel az érdeklődésem, amit sokkal inkább lekötött
a svédasztalok körül zajló, hasonlóan véres küzdelem,
amit sajnos az orosz tömegturizmus felfutása teljesen érdektelenné tett. Ki tudná felvenni a versenyt az asztalhoz eleve nejlonzacskóval érkező orosz családanyákkal, vagy az akár hároméves gyerekeket is arcba könyöklő orosz apákkal.
A napágyakért folytatott küzdelem szerencsére ennél kiegyenlítettebb szokott lenni, legalábbis sok szállodában legalább annyiban biztosított a fair play, hogy csak egy viszonylag korai, de legalább fix időpontban indulhat a harc. Ahol ez nincs:
ott senki sem győzhet Németország szorgos és korán kelő népe ellen.
Ahol viszont adott időpontban nyílnak a kapuk, a rajongó - és a képi bizonyítékok alapján viszonylag nagy számú - közönség minden igényt kielégítő küzdelemre számíthat ebben a tényleg csak ínyenceknek való látványsportban.
Személyes kedvencem ez a 2013 szeptemberében publikált felvétel a benidormi Magic Monikából:
Vagy ez a tanulságos oktatóvideó 2006-ból, a törökországi Kamelya Worldből, ahol külön is felhívnám a figyelmet azokra, akik az ellenáramoltatós medencén átvágva próbálnak előnyt szerezni:
Ezen a felvételen azt is megfigyelhetik, hogy a napágyderbi nagy és értő közönséget vonz, ennyi embert NB1-es meccseken sem látni. Lehet, hogy megérné erre stadiont építeni Budapesten.
A harc örök, amit legjobban talán a Marina Torrenova nevű népszerű spanyol üdülőhely példája bizonyít. Az első felvétel 2007-ben,
a második 2013-ban készült:
Válogatásunk legfrissebb darabján pedig megfigyelhetik, hogy a harc nemcsak a tárgyért, hanem a térért is folyik. A kép jobb felső sarkában az ősz hajú úr például számomra felfoghatatlan okból azonnal a gondosan berendezett napozóterasz átrendezésével kezd, gondosan átpakolva két napágyat tucatnyi másik mellé:
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.