Természetesen maga a népszavazás-kezdeményezés is irdatlan hülyeség, a lehető legklasszikusabb és legvulgárisabb, demagógiacsimborasszóra hágó politikaitőke-gyűjtögetési kísérlet: gátlástalan, buta és cinikus.

Mindenki számára világos, hogy a nyugdíjrendszer a mai demográfiai folyamatok mellett fenntarthatatlan, bár a kormány szeret ellenirányú propagandát nyomni, mintha megoldott volna bármilyen problémát (általában olyan problémákat old meg hatalamas erőfeszítésekkel, amelyeket saját maga teremt). Aki tud és hajlandó számolni, nem nagyon juthat másra, mint hogy ez a rendszer a mai toldozott-foldozott formájában még elvánszorog tíz-húsz évig, de aztán vége. Na, ehhez képest mekkora ötlet a Férfiak 40 program, miszerint hadd vonulhassanak már nyugdíjba a férfiak 40 évnyi munkaviszony után!

A népszavaztatók csúsztatásait, sumákolásait,  - vagy ha jobb indulatúak vagyunk: - tévedéseit szépen összefoglalta itt Madár Pista,  a magyar makroszakírás Lionel Messije, ebbe nem kavarodnék bele.

Ami engem ebben a vitában igazán szórakoztat az az, hogy mennyire szépen látszik belőle (már megint!) a hazai politikai viták infantilizmusa,

a politikai kommunikáció végtelenbe tartó debilizálódása.

Hogy nincsenek elvek, nincsenek gondolatok, nincsenek érvek, nincsen semmi, csak a gátlástalan öblögetés, a pillanatnyi haszon reménye, illetve a dackorszakos óvodások beszűkült tudatállapota. A köpönyeg meg forog, mint majom faszán a stanicli.

Akinek van rá idegrendszere, olvassa el mondjuk ezt a két fideszes közleményt:

• A szocialisták újra veszélybe sodornák a nyugdíjrendszert
• Nyugdíjcsökkentést okozhat a szélsőjobboldal és a szocialisták közös ötlete

(Nyilvánvaló, hogy egy szoftver írja ezeket a szövegeket, mindegyik mindig tökéletesen egyforma adagban tartalmaz zsigeri agresszivitást és szándékolt butaságot. És aztán olvasgathatnánk a szoci/jobbikos/ellenpés ellenpárjait is, azok se különbek.)

Aki öt évnél idősebb, emlékezhet 2010-re, amikor a két párt még pont az ellenkező oldalon állt. A Fidesz a Nők 40 programmal kampányolt, a szocik pedig visszautasították a nyugdíjrendszert veszélyeztető demagógiát.

Aztán fordult a világ.

Dehát hány ügyben láttuk már ugyanezt az ütődött keringőt?!

Paks, megvolt? Amikor még Gyurcsány tárgyalt Putyinnal, akkor az hazaárulás volt az akkor éppen turbóatlantista jobboldalon, a baloldalon meg pragmatikus és praktikus politika. Aztán helyet cseréltek szépen.

Mi meg nézzük csendben. Tényleg jó így együtt ennyire hülyének lenni?