William Shakespeare Stratford-upon-Avon-i kertjében a régészek találtak több, Shakespeare-korabeli pipát. Most dél-afrikai kutatók kikölcsönözték ezeket a Shakespeare-hagyatékból, és Pretoriában nagyon érzékeny és nagyon modern technológiával elemezték őket. Ezzel az elemzéssel azt is ki lehet mutatni, hogy mit szívtak a pipákban 400 éve.

Shakespeare korában bizonyítottan szívtak már Angliában dohányt és kokalevelet is. Mindkettő a XVI. században került Európába, a kokaleveleket Sir Francis Drake hozhatta Peruból, a Nicotiana nevű észak-amerikai dohány pedig Sir Walter Raleigh közvetítésével került Angliába.

Hogy a században már ismerték ezeket a növényeket, azt John Gerard Herbal című, 1597-ben megjelent botanikai könyve is bizonyítja. (Egyes értelmezések szerint ebben a könyvben van egy rajz William Shakespeare-ről is, de ez az azonosítás eléggé megkérdőjelezhető.)

A dél-afrikai kutatók megkérdőjelezhetetlen bizonyítékot találtak arra, hogy a XVII. században már szívtak kokalevelet Angliában, erre utaló nyomokat találtak kettő, Stratford-upon-Avonból származó pipán is. De ezek a pipák nem Shakespeare kertjéből származtak.

Volt viszont négy pipa Shakespeare kertjében, amiben tutira szívtak kannabiszt.

Innentől jönnek a feltételezések: a kutatók szerint Shakespeare tisztában lehetett a kokalevél hatásaival is, de ő inkább a füvet szerette. Erre többek szerint a 76. szonett a bizonyíték, ami angolul így szól:

„Why is my verse so barren of new pride?
So far from variation or quick change?
Why with the time do I not glance aside
To new-found methods and to compounds strange?
Why write I still all one, ever the same,
And keep invention in a noted weed,
That every word doth almost tell my name,
Showing their birth and where they did proceed?
O, know, sweet love, I always write of you,
And you and love are still my argument;
So all my best is dressing old words new,
Spending again what is already spent:
For as the sun is daily new and old,
So is my love still telling what is told.”

Bizonyos elemzések szerint ebben az invention in a noted weed sor a kannabiszról szól, és arról, hogy Shakespeare szívesen használt füvet a kreatív íráshoz. Az is kiolvasható a szonettből, hogy Shakespeare ódzkodik a furcsa vegyületektől (compounds strange), ez pedig jelentheti a kokainhoz hasonló keményebb drogokat is.

A 76. szonett minden értelmezés szerint a kreatív írásról szól, de abban nem mindenki ért egyet, hogy az ehhez használt drogokról is. A szonettet Szabó Lőrinc fordította magyarra, a mi anyanyelvünkön így hangzik:

„Új dísztől dalom mért oly tar? Dicső
Hangszerelés mért nincs, s gyors csere, benne?
Mér nem sandítok, ahogy az idő,
Új módszerekre, ritka ötvözetre?
S ötletem mindig a tegnapival
Födve, miért ismétlek egyre csak,
Hisz minden szó szinte nevemre vall,
Mutatva, honnan s hogy jött, az utat?
Ó, drágám, én mindig rólad írok,
Versem ti vagytok, te s a szerelem;
Még jó, ha vén szókra új mezt húzok,
A már adottat adva szüntelen:
Mert ahogy a nap régi s új naponta,
Szerelmem, amit mondott újra mondja.”

Ebben ritka ötvözet van, fű nincs. Így jártunk. (via Independent)