Koko 44 éves gorilla, és igazi világsztár. Többek között azért, mert remekül képes jelbeszéd segítségévével kommunikálni az emberekkel. De most tovább lépett: olyan vokális és légzési viselkedések alakultak ki nála, melyeket jellemzően a beszédképességhez szokás társítani. És amelyekről korábban azt gondolták, hogy a gorillák erre képtelenek.

A főemlőskutatók régóta azt feltételezték, hogy a főemlősök limitált vokális repertoárral rendelkeznek és képtelenek új hangot megtanulni egy bizonyos skálán túl, szemben az emberrel persze.

Az University of Wisconsin kutatója, Marcus Perlman, aki régóta a Koko otthonául is szolgáló madisoni Gorilla Alapítványnál dolgozik, kezdte el figyelni a gorilla gesztusait. Ahogy nézte a videókat, úgy fedezte fel fokozatosan a vokális megnyilvánulásokat. Ezek mind tanult viselkedési minták voltak, nem részei egy hagyományos, természetben élő gorilla repertoárjának.

Pedig már az hatalmas dolog, ahogy Koko képes volt a jelnyelvet elsajátítani, ugyanakkor Perlman szerint nem arról van szó, hogy tehetségesebb lenne, mint a többi gorilla, egyszerűen mások voltak a környezeti feltételek a számára. És most úgy tűnik, hogy megfelelő környezeti feltételek alatt a gorillák képesek lehetnek a vokális rendszerük meglehetősen flexibilis irányításának kialakítására. Ez nem annyira kifinomult irányítás, mint az emberi, de mindenképp egy irányítás.

Ez a felismerés, amit nyilván  most még rengeteg vizsgálat fog követni, újabb lépés afelé, hogy a főemlősöket is személyekként ismerjék el világszerte. Hiszen az egyik kitüntetett tényező, ami alapján ez a besorolás meg szokott történni, épp a racionális kommunikációra való képesség. Koko ebben eddig sem állt rosszul, több mint ezer elemből álló jelnyelvet képes beszélni. Bár nyelvtani szerkezetek alkotására nem képest, arra igen, hogy új kifejezéseket alkosson már létező szavakból. Ilyen volt például, amikor a karkötő és az ujj szavak segítségével írta körül a gyűrű fogalmát. (Quartz)