Bayer Zsolt hatalmasabbnál hatalmasabbakat húz minden, migrációval foglalkozó publicisztikájában, jelenjen meg az akár a Magyar Hírlapban, akár a szerző blogján. Ezeknek az írásoknak a többségét olyan delejezően erős harag hatja át, hogy ha Bayer csak állatoknak nevezi bennük a bevándorlókat,

akkor azok még olcsón megúszták.

Az ötös számú párttagkönyv tulajdonosa azonban élőben messze nem ennyire szélsőséges. Erről meg is győződhetett az a néhány tucat ember, akik elmentek hétfőn este az újpesti városháza alatti pincébe, meghallgatni Bayer és Zsohár Zsuzsanna, a Migration Aid szóvivője közti beszélgetést. Az eseményt a Fiatalok Újpestért nevű szervezet hozta össze, és bár a közönségben valóban lehetett látni 5-6 30 év alatti személyt, de a legtöbb fej a helyiségben azért már őszbe csavarodott.

Nemcsak ezért lejtett egy kicsit Bayer felé a pálya, hanem a moderátor miatt is. Ő már a második kérdésnél nem tudta tovább titkolni, hogy igazából mi a véleménye a migránsválságról, és a beszélgetésen többször is leállt vitatkozni Zsohár Zsuzsannával, míg Bayer megállapításaira leginkább csak helyeselt. A helyzet odáig fajult, hogy két alkalommal Bayer Zsoltnak kellett tompítania a moderátor szavain, és helyretenni a nagyon irányított kérdéseit.

A beszélgetés elején Zsohár beszélt arról, hogy a migráció fontos téma, ez látszik abból is, hogy szinte mindenkinek van véleménye róla. Viszont pont ezért nagyon megosztó is a kérdés, de a szóvivő reméli, hogy egyszer azért lesz valamilyen konszenzus ezt illetően a magyar társadalomban.

Bayer szerint viszont egyáltalán nem megosztott a közvélemény, egyszerűen arról van szó, hogy

a mainstream média és a nyugati politikai elit szembemegy a közvéleménnyel.

Szerinte, ha EU-s népszavazást tartanának a bevándorlásról, 70 és 30 százalék körül lenne a migránsok hazaküldését és befogadásukat pártolók aránya.

Arról, hogy menekültek vagy bevándorlók érkeznek-e Magyarországra, Bayer azt mondta, hogy

ugyan mélységesen tiszteletreméltó annak a véleménye, aki emberiességi megfontolásból a befogadást pártolja, és menekülteknek tartja az érkezőket,

de szerinte a bevándorlás nem lehetőség és nem is olyan dolog, amin ne lehetne változtatni, hanem veszély.

Előadta azt is, hogy menekült a nemzetközi jog szerint csak a hazájához legközelebb eső biztonságos országban lehet valaki (ez a szíriaiak esetében Törökország, Libanon vagy Jordánia), de amint eljön ebből az országból, gazdasági bevándorlóvá válik. Ez amúgy nem így van, a nemzetközi jog mindenhol menekültnek tekinti azt, aki egy országban már szabályosan menekültstátuszt szerzett, Zsohár Zsuzsanna ezt ki is javította.

Bayer szerint viszont

„Az már nem menekültkérdés, hogy valaki leül egy város főterére, és ott elkezdi ordítani annak az országnak a nevét, ahová legközelebb menni akar. Ez inkább Európa önsorsrontásának és elmebajának bizonyítéka.”

Bayer szerint a kialakult helyzetért az Egyesült Államok és az EU meggondolatlan külpolitikája felelős, nem kellett volna destabilizálni Szíriát „az arab tavasznak csúfolt elmebajjal” és nem kellett volna megdönteni Kadhafi uralmát Líbiában. Aszad és Kadhafi ugyan nem a legjobb emberek és messze nem makulátlan demokráciákat működtettek, de a helyzet Bayer szerint jobb volt az ő stabil uralmuk alatt. Mindkét állam migrációs célország volt a saját térségében a viszonylagosan jobb életkörülmények miatt, és mind a két államban kifejezetten agresszív volt határőrizet, ez pedig elzárta a bevándorlókat Európától: Szíria Ázsia, Líbia Afrika felől.

Azzal Zsohár is egyetértett, hogy Szíria és Líbia kiesésével jóval könnyebb lett Európába jutni, de ő magyarázattal szolgálat arra is, hogy miért pont most érkeznek a migránsok. Törökországban az ENSZ által támogatott táborokban több százezer ember várt és vár most is arra, hogy a sorsa jobbra forduljon. Törökország mindenkit regisztrál, mert az ENSZ-től fejkvótát kap a táborainak üzemeltetésesre, és a regisztráció során a török hatóságok elveszik a bevándorlók útlevelét is.

A török támogatásokra szánt nemzetközi támogatás fejadagja azonban 2015-ben csökkent, így a táborokban romlani kezdtek a körülmények. Eközben az embercsempészek terjesztették a táborlakók között, hogy az EU belsejében, főleg Németországban sokkal jobb az élet, a migránsok pedig elkezdtek elszivárogni Törökországból -  az útleveleik nélkül, illegálisan. Zsohár szerint nem azért München és Berlin a legtöbb bevándorló célállomása, mert ők ezeket a városokat választották ki, hanem mert ezekbe vezetnek az európai embercsempészek bejáratott útvonalai.

A szóvivő azt mondta, hogy szerinte ez a kérdés nem is európai szintű probléma, hanem olyasmi, amire globális szinten kell megoldást találni, kezdve azzal, hogy az ENSZ által nyilvántartott 22 konfliktuszónába nem is adunk el fegyvereket, ahogy egyébként Magyarország is teszi. (Bayer erre vissza is szólt, hogy az a fegyvermennyiség, amit Magyarország konfliktuszónákba ad el, az „lószar”.)

Volt még szó arról, hogy míg a fejlett világban olyan fontos a biztonság, hogy a reptereken már-már túlzásokba is esünk, addig idén több százezer bevándorló haladt át több EU-tagállamon, akikről azt sem tudjuk, hogy kicsodák. A moderátor megkérdezte azt is, hogy miért katonakorú férfiak érkeznek. Erre Zsohár válaszolt is, azt mondta azért, mert a nagyobb családok azzal próbálkoznak, hogy míg a család nagyobb része hátramarad valamilyen, biztonságosnak mondható helyen, addig előreküldenek egy férfit, hogy szerezzen menekültstátuszt és kérjen családegyesítést, hogy végül mindenki kijöhessen. De a moderátor nem hagyta annyiban, visszakérdezett, hogy de ha tényleg katonakorú férfiak, és háború van a hazájukban, akkor

miért nem harcolnak.

Itt már Bayernek kellett közbeszólnia, hogy azért 56-ban is magyarok százezrei vándoroltak ki, és tőlük sem kérdezte senki, hogy miért nem maradtak inkább harcolni, és ez így is van rendjén, mert minden háború értelmetlen.

Bayer szerint az 56-os magyarországi megoldás már csak azért is példaértékű, mert akkor a magyarok kimentek az osztrák táborba, és ott várták, hogy a többi állam mikor szabadít fel nekik kvótákat. A publicista szerint ezt kellene csinálniuk a mostani szíriai bevándorlóknak is.

Zsohár erre azzal vágott vissza, hogy a szíriaiak nagy része hónapokig vagy évekig volt török, jordániai vagy libanoni táborokban, várták a kvótákat, de senki nem ajánlott segítséget. Éppen ezért szerinte az lenne célravezető megoldás, ha Magyarország akár egy török táborból fogadna be

25 ezer szíriait.

Ezzel az ország megmutatná, hogy nem támogatja, hogy a migránsok maguk válasszanak országot, ahová menni akarnak, és nem támogatja az embercsempészetet sem. Sőt, Magyarország ezekben a táborokban akár válogathatna aszerint is, hogy diplomás, nyelveket beszélő és/vagy a magyarországi hiányszakmában dolgozó menekülteket fogadjon be.

És ami a legfurcsább, hogy

Bayer Zsolt ezzel egyetértett.

A két vitapartner viszonylag könnyen meg tudott állapodni emellett két dologban: hogy ki kell szűrni azokat, akik nem konfliktus elől menekülnek, hanem gazdasági bevándorlók, és hogy Brüsszelben érdemes lenne tisztázni, hogy a menekültstátusz a szíriai polgárháború végéig tart.

Bayer ehhez annyit tett hozzá, hogy ha máshogy nem megy, a gazdag országoknak rendet kell tenniük a konfliktuszónákban, és hogy különösen fontos, hogy

minél több, kísérő nélkül érkező gyereket tudjunk befogadni.

Ők ugyanis sokat szenvedtek, formálhatók, és Bayer szerint minden keresztény embernek kötelessége segíteni rajtuk.

A német gazdasági elit hozzáállását pedig a publicista teljes hülyeségnek tartotta. Azt mondta, hogy a nagy német cégek csak azért örülnek a bevándorlóknak, mert azok olcsóbban dolgoznak majd a gyáraikban, eközben viszont a fehér európai munkanélküliekkel senki nem törődik. Külön kiemelte a Mercedest is gyártó Daimler vezetőjét, mint erről nyilatkozó német gazdasági vezetőt. Dieter Zetsche vezérigazgató azt mondta, hogy pontosan ezekre a fiatal, motivált emberekre várt. Bayer szerint ezért

Dieter Zetsche egy „szarrágó tetű”.