Két napra Magyarországra látogatott az amerikai külügyminisztérium emberi jogokért felelős helyettes államtitkára, Robert Beschinski. Az elmúlt öt évben nem először jár emberi jogokért felelős amerikai külügyi tisztviselő az országban. Berschinski, aki most Miskolcon felkereste a számozott utcákban lakó romákat is, alapvetően még mindig ugyanazokban az ügyekben egyeztetett, amelyek már évek óta terhelik a magyar-amerikai viszonyt:

• a választási törvényről;
• az egyházi törvényről;
• a civilek kormányzati zaklatásáról;
• és a sajtó szabadságáról.

A jelek szerint ezekben az ügyekben nincs nagy előrelépés. Egyelőre mégis úgy tűnik, hogy bíznak az ilyen látogatások hatásában. De vannak komolyabb eszközeik is.

Mi az, amit el akar mondani a magyar közönségnek?

Nagyon jól éreztem magam Magyarországon, de azért látogattam ide, hogy országos és helyi vezetőkkel, illetve a civil társadalom és a kisebbségi közösségek, a zsidó közösség, a roma közösség tagjaival találkozzak. Hogy betekintést nyerjek az ő nézőpontjukba és megosszam, hogy az Egyesült Államoknak még mindig aggályai vannak a demokrácia magyarországi visszafejlődésével kapcsolatban, illetve párbeszédet folytassak bizonyos ügyekről, amelyek még mindig aggasztanak minket.

Mik ezek az ügyek?

Beszéltünk a választási törvény módosításáról és reformjáról, illetve az Egyesült Államok és az EBESZ Emberi Jogi Irodájának ezzel kapcsolatos kritikájáról. Az egyházi törvény módosításáról. Egyes, civil társadalommal szembeni kormányzati lépésekről, a civil szervezetek elleni házkutatásokról. Azt üzentük, hogy ezeknek a nyomozásoknak le kell állnia. Beszéltünk a roma közösséget érintő ügyekről - talán tudja, hogy jártam Miskolcon, ahol a roma vezetőkkel és a városi tisztviselőkkel is tárgyaltam. A korrupcióról, és végül a sajtót az utóbbi időben uraló témáról, a menekültügyről.

Az említett ügyek nagy része évek óta napirenden van. Már az elődje is ezekben az ügyekben járt Magyarországon. Van ezekben bármilyen előrelépés?

Vannak területek, ahol igen, de nagyon sok más területen nem láttunk elégséges lépéseket. Reggel a zsidó közösség tagjaival találkoztam, az például olyan ügy, ahol elmondásuk szerint történt előrelépés. Az Egyesült Államok kormányának ennek ellenére még vannak aggályai ezen a területen is, például a város, ahol most Hóman Bálintnak akartak szobrot állítani. Továbbra is azt hangoztatjuk, hogy ez helytelen, tekintettel az antiszemita hagyatékára. Más területeken, például a választási vagy az egyház törvény esetén nem láttunk semmilyen előrelépést. A célom így az volt, hogy folytassuk a munkát magyar kormányzati partnereinkkel, hogy végre haladást érjünk el.

Most nem említette a civil társadalmat, ezek szerint ott volt előrelépés?

Hát, még mindig vannak nyomozások. Mint mondtam, ezeket fel kell függeszteni. A lefoglalt iratokat vissza kell szolgáltatni. Tudom, hogy vannak tárgyalások a támogatásokat kezelő Norvégiával, tehát zajlanak az egyeztetések, de a lényeg, hogy a civil társadalmon nem lehet nyomás. Az amerikai nézőpont szerint az erős civil társadalom, a szólásszabadság és a gyülekezési jog létfontosságú egy demokráciában. Ez nagyon fontos.

Amikor az Egyesült Államok az emberi jogok magyarországi helyzetét kritizálja, megkapja a riposztot, hogy nem Magyarország az egyetlen szövetségese, ahol problémák vannak, és még csak nem is itt vannak a legnagyobb problémák. Vegyük például Szaúd-Arábiát. Az amerikai külügy azokban az országokban is ilyen rendszeresen jár?

Természetesen. Vegyük például Szaúd-Arábiát. Az amerikai kormány folyamatosan, a legmagasabb szinten veti fel az aggályait. De azt el kell mondjam, hogy Magyarország az EU és az EBESZ tagja, ami kötelességekkel jár, vagyis ebből a szempontból tárgyalunk ezekről a kérdésekről. Ez Szaúd-Arábiával kapcsolatban nem áll fenn. De hogy a kérdés lényegére válaszoljak: nem pécéztük ki Magyarországot, ez olyan párbeszéd, amit a világ számos országával folytatunk.

Van más EU- vagy EBESZ-tag ország, amiket felkeres ilyen ügyekben?

Pont most Lengyelországból érkeztem, ahol egyeztettem a kormánnyal. Az EBESZ éves emberi jogi konferenciáját tartották, ahol szinte minden EBESZ-tagország kormányával találkoztam, és ahol ezeknek az országoknak az emberi jogi helyzete volt a téma.

Tehát nem pécéztek ki.

Nem. Mármint azt világossá tettem, hogy vannak aggályaink Magyarországgal kapcsolatban, így hát tárgyalunk is ezekről az aggályokról, de más országokkal is tárgyalunk az aggályainkról.

Visszatérve Szaúd-Arábiára.

Nem vagyok Szaúd-Arábia-szakértő.

Csak mert aktuális, pont a múlt héten történt, hogy az Egyesült Államok támogatta Szaúd Arábia jelölését az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában. Nincs itt valami ellentmondás?

Én az Európáért, Dél- és Közép-Ázsiáért felelős helyettes államtitkár vagyok, tényleg nem az én dolgom a Szaúd-Arábiával szembeni politikánk kommentálása. Ha ebből a térségből választ országot, arról nagyon szívesen kifejtem a véleményem.

Járt Miskolcon. A számozott utcák környéke talán a legrosszabb hely most Magyarországon. Milyen élmény volt ezt a saját szemével látni?

Örülök, hogy elkísértem Bell nagykövetet és a saját szememmel is láttam a környéket. A közösségi vezetőkkel és a helyi romákkal találkozva azt láttam, hogy az emberek félnek. Az utcákat járva sok roma polgár magától jött hozzánk, hogy elmondja, hogy tart a kilakoltatástól, hogy nem lesz hol laknia és felnevelnie a gyerekét. Az asszonyok szó szerint zokogtak. Helyenként nagyon érzelmes volt. A helyi vezetőknek azt üzentem, hogy nem lehet egy etnikai, kisebbségi csoporttal sem diszkriminatívan bánni, legyen szó akár a lakhatásról, vagy bármi másról.

Az Egyesült Államokban hosszú történelme van az ilyen szegregált lakhatás elleni harcnak. Van bármilyen gyakorlati tanács, amit az Egyesült Államok megpróbál átadni a magyar hatóságoknak?

A tanácsunk, amit komoly aggályok közepette megfogalmaztam a polgármesternek, hogy tudjuk, hogy ez összetett probléma, amire átfogó választ kell adni azon tanácsok mentén, amiket a magyar ombudsman is megfogalmazott a lakhatásról, oktatásról, szociális és egészségügyi szolgáltatásokról. Ez mind része az egyenletnek. Aminek viszont véget kell vetni, azok az egy adott kisebbségi csoport megfélemlítését szolgáló rendőrségi akciók és nyomozások. Nem lehet egy kisebbségi csoportot kipécézni. Ez az üzenet lényege.

Azokban az ügyekben, amiket az interjú elején említett, van olyan végrehajtható, konkrét lépésekről szóló javaslat, amit aztán számon is lehet kérni a kormányon?

Számos ügyben nagyon is egyértelműek voltunk. Vegyük például az egyházi törvényt. Az Európai Emberi Jogi Bíróság hozott egy határozatot a törvényről, mi pedig azon az állásponton vagyunk, hogy Magyarországnak a bíróság ítéletét tiszteletben tartva meg kell változtatnia ezt a törvényt. A választási törvényről az EBESZ Emberi Jogi Irodája készített átfogó jelentést, erről is azt gondoljuk, hogy végre kell hajtani a javasolt változtatásokat. Korábban említettem Hóman Bálint rehabilitációját, teljesen egyértelművé tettük, hogy az nem történhet meg. A miskolci romákkal kapcsolatban pedig azt, hogy nem lehet elkülönítés, sem diszkriminatív kilakoltatások.

Vannak az Egyesült Államoknak eszközei, hogy mindezt kikényszerítse?

Rengeteg eszközünk van. Szeretném azt gondolni, hogy a látogatásom is ilyen eszköz. Bell nagykövet munkája is része ennek, ahogy az elődöm munkája is. Mint tudja, használtunk már más eszközöket is, például a kitiltások a korrupciós ügyekben. És egyre többet hallunk más szervezetekről, nemzetközi szervezetekről is. Szóval igen, azt gondolom, hogy elég nagy szerszámosládánk van.

De egyelőre elég idelátogatni, nem kell még erősebb eszközöket használni?

Meglátjuk, hogy ez milyen eredménnyel jár.