Jó hétvégéje volt a kárörvendőknek Angliában: egyrészt ismét kifeküdt a továbbra is kikezdhetetlen egóval pampogó Mourinho, másrészt arrcal fúródott a homokba a ManUnited valamint Brandan Rodgers, akinek végre valahára tényleg megköszönték a közreműködést Liverpool vörösöebbik felén. Hogy minden szurkoló találjon valamilyen örömet ebben a játéknapban, arról Agüero gondoskodott a Newcastle hálójának rojtosra szaggatásával, kár, hogy csak egy napig lehetett övé az MVP cím, mert Alexis is nagyon durván befűzte az oktatófilmet a forduló rangadóján. Hajtás utánmágnestábla nélkül, de a szokásos rovatokat nagyjából kimaxolva beszéljük ki a forduló legérdekesebb történéseit.

A forduló meccse (Arsenal-United 3-0)

Eddig is tudtuk, hogy nagy valószínűséggel nem Louis van Gaalról mintázzák majd az alkalmazkodás szobrát a futball Pantheonjában, de arra ezzel együtt sem nagyon lehetett számítani, hogy a holland két kézzel széthúzott farpofákkal várja majd a seggébe tolató pótkocsis IFA-t az Arsenal elleni rangadón. Pedig ez történt, Wengerék az első huszonöt percben komplett hülyét csináltak a listavezetőből, akikről úgy tűnik, hiába bizonygatta hét közben boldog-boldogtalan, hogy reális esélyük van a bajnoki címre, egy langymeleg szellő is elég volt ahhoz, hogy összedőljön gondosan(?) építgetett kártyaváruk. Bár tudja a fene, abban a mezőnyben, ahol az Arsenal kétheti rendszerességgel jelentkezik ki és be a title contender címre, simán el lehet képzelni, hogy ez - az itt-ott még mindig erősen lyukas - United is kikaparhatja magának a gesztenyét.

Ehhez mondjuk az olyan amatőr hibákat, amilyennek a Schweinsteiger-Carrick páros összeillesztése bizonyult, nem ártana messzire elkerülni, és a védelemre is ráférne még néhány fokozatnyi keménység, mert Shaw hiányában egyelőre a bosszantó és a kétségbeejtő között mozog a hátsó négyes teljesítménye. Tanulságos volt látni, hogy a United játékosai meglepődve pislognak az egyérintők és a sarokkal továbbtett labdák láttán, pedig de, ez a modern foci kérem szépen, nem a csípőre tett kézzel ácsorgás a kezdőkörben. Ami amúgy mellesleg - csak úgy mondom -, már szegény Albert Flóri bácsinak sem jött be egy idő után.

A United úgy nézett ki, mint egy avatás utáni úttörőcsapat, nemhogy labdát szerezni, még becsúszni sem volt esélyük az ihletett formában játszó Arsenal-játékosok ellen, akik oda sem adták a labdát a tátott szájjal pislogó ellenfélnek. Ettől persze még nem lenne fair mindent a tényleg ijesztően fos MU bénaságára kenni, mert ehhez a győzelemhez - sőt, ha odatesszük mellé a Zágráb és az Olympiakosz elleni BL-bukásokat, akkor nyugodtan beszélhetünk komplett feltámadásról - ugyanúgy kellett Wenger pszichológiai nagydoktorija is: elhitette a játékosokkal, hogy van még bennük tartás, és igenis, megéri küzdeni a bajnokságban, mert vakok között simán lehetnek ők a félszeműek a végén. Hoppá, tényleg.

A kérdés csak az, vajon fent lehet-e tartani huzamosabb ideig ezt a fajta, részben nyilvánvalóan dacból táplálkozó csapatmorált. Eddig ugyanis minden jel arra utalt, hogy ez az Arsenal mentálisan van (volt?) a béka segge alatt, nyilván nem véletlenül: ezt sugározza feléjük a kockázat gondolatától is betegesen viszolygó Wenger minden egyes cipzárreccsentő mozdulata. A francia jó ideje nem tűz ki komoly célokat a csapata elé - nem, a bajnokság 3-4. helye nem az -, így viszont nincs is miről lemaradnia a gárdának, kifogás pedig mindig, minden éppen aktuális bukásra akad. A játékosok persze nem hülyék, tökéletesen tisztában vannak vele, hogy a BL-indulásról képtelenség lesz lemaradni, ugyanakkor többet senki nem vár el tőlük, nincs előttük olyan léc, amit csak fogcsikorgató küzdelemmel lehetne átugrani. Az eredmény: húgymeleg posvány, bosszantó vereségek, magából kiforduló, tökéletesen öncélú, és épp ezért felesleges Útwenger - oké, utóbbi most nem olyan fontos. Lényeg a lényeg, bár az Arsenal évek hosszú sora óta nem osztott ki ekkora pofont komolyan vehető csapatnak - tényleg, a United vajon annak számít? -, én azért várnék még a tűzijátékokkal, és a fanfárokat is jegelném egy ideig.

A hét képe

Nem az a meglepetés, hogy végül tényleg kitelt mindenki kedvenc Brendájának becsülete, hanem az, hogy épp most. Oké, nem volt egy fáklyás menet ez a szezonkezdés, de akárhonnan nézem is a tabellát, még mindig csak három pontra van a 'Pooltól a BL-indulás (és vele együtt a Leicester, haha), ami mondjuk ki nyugodtan, lófasz, nem hátrány. Innentől kezdve pedig nem értem a bizalomról szőtt izzadságszagú mantrákat - ha megvolt tavaly év végén, jónéhány valóban arcpirító égés után, akkor épp most illant el, egy abszolút vállalható idegenbei iksz, és egy nem különösebben kiábrándító start után? Ki hiszi ezt el? Mert én biztosan nem, sokkal hamarabb fektetném a pénzem abba, hogy az FSG beszart a Chelsea borzalmas formájától meg persze Abra feneketlen pénzeszsákjától, és attól, hogy ennek köszönhetően esetleg lemaradnak Kloppról. Ugyanerre a konteóra rímel az is, hogy hirtelen igazi, valódi esély nyílt a BL-kvalira (az első nyolc meccsén 8 pontot szerző csapatok közül eddig senki nem végzett ötödikénél előrébb a PL-ben, ugye, kedves José), abban viszont már nem bíztak a tulajok, hogy Rodgers képes ilyesmit tető alá hozni. Meglepetés? Aligha. De csodát Kloppo sem fog egy nap alatt csinálni, az tuti, főleg, hogy ez a csapat jelenleg semmilyen formában nem az övé. (Everton-Liverpool 1-1)

A forduló statisztikája

A népi kalendárium szerint október Mindszent, a reformáció, a magyar szabadságharc, a köztársaság kikiáltása és Sergio Agüero hónapja - na, jó, ez utóbbit csak én tettem hozzá, lévén az argentin a Newcastle-nek kiosztott szombati mesterötösével most épp összesen 13 PL-meccsen 16(!) gólnál jár ebben a naptári hónapban. Agüero egyébként a bajnokság történetének ötödik olyan játékosa lett, aki képes volt ötször mattolni egyetlen ellenfelet ugyanazon a meccsen - a korábbi négy, sorrendben: Cole, Shearer, Defoe és Berbatov -, nem mellesleg a parádénak köszönhetően már 84 gólos a ligában, ami azt jelenti, hogy sikerült utolérnie az örökrangsorban a Cristiano Ronaldo-Carlos Tévez párost. A liga jelenlegi legjobb csatárának összesen 128 mérőzésre volt szüksége ahhoz, hogy elérje a bűvös nyolcvan gólos álomhatárt, ez a harmadik leggyorsabb mutató: korábban Alan Shearer 102, Ruud van Nistelrooy pedig 122 bajnoki alatt jutott el ugyanennyi gólig. (ManCity-Newcastle 6-1)

A forduló vesztese

Az addig oké, hogy a Chelsea a startpisztoly eldördülése óta mind a 22 lábával gyalázza a játékot a ligában, de hogy eközben hogy a viharba' sikerült írd és mondd 17 gólt benyelniük hátul, arra tényleg semmilyen épeszű magyarázat nem akad. Ha csak az nem, amit én magam a tavalyi BL-kiesés óta mantrázok: Mourinhónak pihennie kell, mert nem csak a mi iránta ápolt prekoncepciónkon látszik meg nagyon az elmúlt tíz év, de az ő idegein is. Nem véletlen amúgy, hogy eddigi karrierje legfaszább csapatát - igen, a 2010-es Interre gondolok, amelyik kemény volt, mint a mammutszar, miközben ha épp nagyon kellett, akkor bárki ellen le tudott állni játszani is a siker reményével - egy óriási csalódást követő kisebb pihenő után rakta össze, szerintem pontosan erre van szüksége most is. Egy olyan edző, aki akkora érzelmi intenzitással dolgozik, mint ő, nem engedheti meg magának, hogy felégesse maga mögött a hátországát, mert akkor kész, vége, senki nem fogja megvédeni a saját hülyeségeitől. Márpedig most ez történik, Mourinho módszeresen őrli fel a Chelsea öltözőjét, és ne legyen kétségünk felőle, fel is fogja gyújtani - a kérdés csak az, van-e még annyi realitásérzéke, hogy előtte kimenekül az udvarra, vagy csak az első hátára csapódó gerenda után jön tisztába a valósággal.

Btw, azt tudja valaki, hogy Ivanovicsba mi a kénköves ménkű ütött? Mert ekkora roast még Fiola Attilához sem nagyon illene, ő meg kb. a nyolcadikat kapja ebben a szezonban. (Chelsea-Southampton 1-3)

A hét kérdése

Melyik az a Premier League-játékos, aki a legtöbb százalékát szerezte csapata idei góljainak? Szerintetek hanyadik helyen végez a csapata a tabellán?

Rest of the league

A nagyon masszív Crystal Palace meccsét volt szerencsém végig látni, mit mondjak, nem volt túl retinaizgató élmény, de az tuti, hogy Cabaye-jal pont annyival erősebbek tavalyhoz képest, hogy most már a sárdagasztós 0-0-ákat is el tudják dönteni a maguk javára. A West Brom ellenben kisebb(?) gödörben van, és csak azért nem állnak kiesésre, mert van három kétségbeejtően szar csapat is a ligában (Palace-WBA 2-0). Például a Villa, ahol Sherwood hiába kíséreletezik minden létező okossággal - most például három védőt pakolt fel a Gueye-Westwood-Veretout sor mögé -, nincs olyan ellenfél a bajnokságban, akitől ne tudnának tükörsimán leszívni. Ezúttal az amúgy szintén halovány Stoke rakta meg őket egy kiesési rangadóhoz illő ikszes meccsen (Villa-Stoke 0-1).

Szegény B'mouth-t elég komolyan tönkrevágták a sérülések (Mings, Wilson és Gradel is hónapokra esett ki), ehhez képest nem hasítanak rosszul, és most is verhették volna a Watfordot, ha a Palace-tól beszákolt Glenn Murray tizenegyesét nem védi ki a hajrában a brazil Király Gábor Gomes. Előtte viszont a vendégeknek volt kapufájuk Ighalo egyenlítését követően, szóval összességében bőven nem igazságtalan a döntetlen (B'mouth-Watford 1-1).

A Leicester továbbra sem tud leállni, ezúttal a hazai pályán egyáltalán nem rossz Norwich City-t csapták meg, természetesen Vardy góljával (is). Ranieri csapatának erejéről amúgy sokat elmond, hogy 17 rúgott góljuknál csak a City tud többet felmutatni eddig ebben a szezonban, és Inler-szintű középpályások várnak bevetésre a padon. (Norwich-Leicester 1-2). A West Ham sem zökkent ki a komfortzónájából, megint leadott párat a nagyoktól megszerzett pontjaiból, pech, hogy Advocaatot ez az iksz sem mentette meg attól, hogy úgy vágják ki a Sunderlandtől, mint a gerelyt (Sun'land-WHU 2-2). A forduló zárómeccsén a szemptembert átalvó - akciógólt sem rúgtak - Swansea ráncigálta meg a Tottenham bajszát, bár valószínűleg nagyon más lett volna a leányzó fekvése, ha a Spurs nem szarakodik holmi EL-csoportkörös meccsel csütörtökön (Swansea-Tottenham 2-2).

A tippjátékot továbbra is Emazohun vezeti, én a helyében nagyon tartanék tőle, hogy Bodnár Zalán hamarosan leleplezi, mint az angol bundamaffia irányítóját. A teljes lista itt található, a szerkesztőség becsületét továbbra is Definately Maybe menti a 13. helyen, de nyugi, nagyon aktívan nézelődünk a szabadügynökök piacán. Erről azonban bővebben csak később...