Azt, hogy a kimerítő testedzés, pontosabban a kimerítő testedzés befejezése boldogságérzetet okoz, a tudományos közmegegyezés hosszú ideje a szervezet saját keménydrogja, az endorfin üdvös hatásának tudta be. Mígnem a legújabb kutatások feltárták, hogy az endorfin nem jut át a vér-agy gáton, így aligha felelhet

a csak betépésként leírható, felhőtlen boldogságért,

amit edzés végeztével érez, már aki szokott ilyet csinálni.

Nem véletlenül hasonlítottam az imént a betépéshez az érzést. A legújabb kutatások szerint kimerítő testmozgás után a szervezetben

anandamid

szabadul fel. Ugyanaz a neurotranszmitter, amit a marihuána aktív hatóanyaga, a THC is felszabadít.

Azt, hogy valóban az anandamid a felelős a boldogságérzetért, kétlépcsős kísérletben is bizonyították. Első körben a két csoportra osztott egerek egyik felét testmozgásra kényszerítették, a másikat pihenni hagyták. A mozgó csoport egerei nyugodtabbak és stresszmentesebbek voltak.

A második kísérletben mindkét egércsoport mozgott, de az egyiknél az endorfint, a másiknál az endocannabinoidokat, így az anandamidot blokkolták. Az a csoport, amelyiknél az endorfint blokkolták, ugyanazokat a tüneteket mutatta, mint az első kísérletben a testmozgást végző csoport.

Amiből az is kiderült, hogy az anandamid remek stresszoldó, és általában is nyugodtabb lesz tőle az ember.

Vagyis ha stresszmentes nyugalomra vágyik, akkor

mozogjon sokat,

vagy

tekerjen egyet.

(Via Popular Science)