Az amerikaiak Magyarországra hozzák a világ legcsodálatosabb fegyverét

külföld
2015 október 14., 16:06
comments 513

Fegyverbuzik, riadó! Rég nem volt olyan jó hír azoknak, akik hozzám hasonlóan képesek hosszú perceken át áradozni az emberiség olyan tökéletes alkotásairól, mint például a Heckler&Koch HK416-osa, vagy az FGM-148-as Javelin, ami a világ legviccesebb nevű fegyvercsoportjába, a Fire-and-forgetbe (húzd meg az elsütőbillentyűt, aztán ne is törődj vele) tartozik. Ezek a mind műszaki, mind esztétikai értelemben csodálatos eszközök fel sem érhetnek

a világ legcsodálatosabb fegyveréhez,

az amerikai légierő érthetően rajongásig szeretett, egyben megmagyarázhatatlanul gyűlölt (erről lentebb még lesz szó bővebben) csatarepülőjéhez, a

varacskosdisznóhoz,

hivatalos nevén a Fairchild Republic A-10 Mennydörgés II.-höz, amiből a Magyar Nemzet értesülései szerint most egy tucatot Magyarországra telepít az amerikai hadsereg év végéig.

Erről beszélek:

Fotó: Steelerdon / Wikimedia Commons
CC BY-SA 3.0

Ezért:

Hogy miért az A-10-es a valaha volt legtökéletesebb fegyver?

Bár az amerikai hadsereg vitathatatlanul a világ technikailag legfejlettebb hadereje, a szofisztikáltság haditechnikai szempontból nem feltétlenül előny. Vegyük például az amerikai légierő aktuális csúcsfejlesztését, az F-35-öst, amire az elmúlt húsz évben már 1300 (!) milliárd (!!) dollárt (!!!) - az aránypárok kedvelőinek: Magyarország nagyjából tíz évnyi GDP-jét - költötték el, és ami akkusztikus álcázástól a lopakodó képességen át a hálózati hadviselés szenzorcsordájáig minden létező kütyüvel fel lett szerelve,

csak éppen egyáltalán nem alkalmas az egyik legfontosabb funkciójára, a harctéri támogatásra.

Szemben az ékegyszerűségű A-10-essel, ami egy szempontot leszámítva mindenben jobb az F-35-ösnél. Ez az egy szempont viszont majdnem megpecsételte a sorsát:

az utolsó A-10-est 1984-ben gyártották,

12 évvel azelőtt, hogy az amerikai kormány elkezdte számolatlanul költeni a milliárdokat az F-35-ösre, aminek bizonyos modelljei darabja 337 millió dollárba kerülnek, miközben az A-10-es zsírúj állapotban sem volt többe 27 millió dollárnál. A modern tömegdemokráciák alapja viszont az, hogy szavazatot legegyszerűbben pénzzel lehet vásárolni, sok pénz pedig leginkább az értelmetlen fegyverek gyártásában van, amelyek minél összetettebbek, annál több kongresszusi képviselő választókörzetébe lehet telepíteni specializált gyáregységet, amely biztosan munkát tud adni pár száz választópolgárnak.

Ez a szempont pedig 2014-ben csaknem megpecsételte az A-10-es sorsát, amiből immár 31 éve egy darabot sem gyártanak.

Ez a különös tény egyben az első pontja is közcímben feltett kérdésre adott válasznak:

az A-10-es szinte elpusztíthatatlan.

Komolyan. Úgy tervezték, hogy akkor is biztonságosan repülhető legyen, ha

  • két hajtóművéből egy bedöglik;
  • ha két függöleges vezérsíkjából (farok) egy letört;
  • ha az egyik szárnyának (!) letört (!!) a fele.

Hogy arról az 544 kiló titániumpáncélról már ne is beszéljünk, amivel a pilótafülkét és a hajtóművet védik a géppuskáktól és a repeszektől. Emellett nem mellékesen az A-10-es még akkor is viszonylag egy darabban tud landolni, ha valamiért nem tudja kiereszteni a futóművét, amit a mindenre felkészült mérnökök eleve olyanra terveztek, hogy még behúzva is kilógjon a gépből.

Apropó, tervezés. Az A-10-es másodrészt azért a világ legcsodálatosabb fegyvere, mert

valójában nem több egy repülő tankelhárító gépágyúnál.

Komolyan. A gép tervezésekor a követelményspecifikáció konkrétan arról szólt, hogy a pályázók tervezzenek egy repülőt

a csodálatos GAU-8 Avenger gépágyú köré.

Erről annyit feltétlenül érdemes tudni, hogy

percenként 4200, darabra 25-40 dekás, 30mm-es lövedéket tud kilőni 1200 méterre 80 százalékos pontossággal,

ami azt jelenti, hogy a 4200 lövedék 80 százaléka 1200 méternyi repülés után egy 12 méter átmérőjű körben csapódik be, elpárologtatva bármit, ami ott van - épp ezért használják ezt hajók rakéták elleni védelmére is, mert nincs az a rakéta, ami átjut egy ilyen golyózáporon.

Az A-10-es - ami legfeljebb 1350, általában 1174 töltényt visz magával, és amiből két másodperc alatt 112-t lő ki egy célpontra - olyannyira repülő gépágyú, hogy maga a GAU-8-as a gép teljes súlyának 16 százaléka, így ha ellenőrzésre kiszerelik a gépből, akkor a repülőt fel kell polcolni, nehogy felboruljon. Más gépbe be se építették, az amerikai légierő többi gépe legfeljebb 20mm-es géppuskákat használ, amiknek a pontossága, átütőereje nyomába sem ér a GAU-8-asnak.

Harmadrészt az A-10-es azért tökéletes fegyver, mert

ez az amerikai légierő egyetlen gépe, amit egy konkrét feladatra, a harctámogatásra terveztek.

A harctámogatás kényes feladat, olyasmi, amire az amerikai légierő minden más gépe

tökéletesen alkalmatlan.

Az amerikai légierő és a haditengerészet szinte kizárólag szuperszonikus jeteket használ, abból a megfontolásból, hogy azok gyorsan ott tudnak lenni a harctéren. Ezt hívják a légierőnél 8 perces szabálynak.

Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy

  • a minden földi jóval felszerelt, épp ezért nagyon kényes vadászgép felszáll a neki alkalmas, a harctértől szerencsés esetben csak pár országnyira lévő reptérről;
  • utánégetőit bekapcsolva a hangsebességnél gyorsabban eléri a harcteret;
  • majd elmegy tankolni, mert kiürültek a tartályai.

Aztán a tankolás után szerencsés esetben akár húsz percet is eltölthet a harcoló csapatok környezetében. Ebből kábé tíz perc elmegy arra, hogy a földön harcolókkal leegyeztesse a saját és ellenséges pozíciókat, hogy aztán a csatamező fölött őrületes sebességgel, 300 méternél magasabban elsuhanva megpróbáljon eltalálni valamit egy akkora bombával, ami 600 méteres körben mindenkit elpusztít.

Ezzel szemben egy könnyen és olcsón karbantartható, törődést alig igénylő, nagyon rövid kifutóról is felszállni képes A-10-es sokkal közelebbről indulva sokkal hosszabb ideig képes sokkal közelebbről sokkal pontosabb támogatást nyújtani úgy, hogy nem pusztít el mindenki mást is, ami az ellenséges állások 600 méteres körzetén belül van. Például azért, mert a pilóta szenzorok, kamerák és telefonos segítség helyett a pilótafülkéből kinézve saját szemével is látja, hogy ki a barát és ki az ellenség.

Az A-10-es annyira jó és nélkülözhetetlen eszköz, hogy végül az értelemnek sikerült legyőznie a teljesen értelmetlen F-35-ös programra 1300 milliárd dollárt kibulizó, az A-10-es nyugdíjazásáért is harcoló lobbit, így végül a kongresszus idén úgy döntött, hogy mégsem vonultatják még vissza a gépeket, amik egyébként minimális felújítással, szárnycserével 2028-ig simán üzemben tarthatók. Pedig ugyanez a kongresszus a fentebb már ismertetett okokból 2010-ben sikerrel furta meg az A-10-es helyettesítésére kitalált, még annál is olcsóbb és lenyűgözőbb, darabja négymillió dollárba kerülő A-29 Super Tucanót, aminek szintén csodálatosan abszurd a sztorija. Hogy mást ne mondjak, az amerikai légierő, miután sikerrel fúrta meg a hadrendbe állítását, ezt a gépet javasolta az afgán légierő felszerelésére. Az afgán hadsereg ugyanis az amerikaiakhoz hasonlóan nem fejlett légelhárító rendszerekkel és komoly légierővel harcol, hanem

Toyota Hiluxokban furikázó tálibokkal,

akiknek van annyi eszük, hogy ha meghallanak egy szuperszonikus vadászgépet, akkor negyven percig kussoljanak. Addigra abból úgyis kifogy az üzemanyag.

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt