Igazodtunk és Amerika visszainteget

  • Egy éve robbant a kitiltási botrány.
  • Azóta a kormány bizonyította hűségét az USA-nak.
  • Nem is bántják már Orbán Viktorékat Washingtonból.

2014 őszén az USA erősen megszorongatta a magyar kormányt. Leginkább a kitiltásokkal tudtak hatni, amiről éppen egy éve jelent meg az első hír. 

Kezdetben talán nem is ezt az ügyet szánta a leglátványosabb durranásnak ebben a szorongatásban Washington. Lehet, hogy a kitiltásokkal csak a háttérből, a nyilvánosság kihagyásával akarták nyomasztani a magyar kormányt. A kitiltásokról ugyanis maguk nem közöltek semmit sem, viszont Victoria Nuland külügyi államtitkár éles kritikái, vagy Barack Obama elnök beszólása egyértelműen nyilvános akciók voltak.

A kitiltásról a magyar kormányhoz feltétel nélkül lojális napilap, a Napi Gazdaság számolt be először. (A lapot azóta a Századvég eladta, és most Magyar Idők néven jelenik meg. Heim Pétert, a lapot akkoriban kiadó cég igazgatója kiadott egy közleményt, amiben többek között arra célzott, hogy jó orosz üzleti kapcsolatai vannak, majd eltűnt a magyar közéletből.)

A sztoriba csak a Napi Gazdaság cikke után álltak bele az amerikaiak, és jöttek elő azzal, hogy korrupciótól fertőzött a magyar kormány.

Az amerikaiak nem fogalmaztak meg konkrét vádat, és aligha gondolta makulátlannak a magyarok többsége a politikai elitet, mégis hatalmas hatása volt a vádnak. A Fidesz népszerűsége zuhanni kezdett, a kormánypárti politikusok közül többen is pályafutásuk legzavarosabb nyilatkozatait adták. A Fidesz 2006 őszi megerősödése óta először élhette át, hogy baj van. A magyar-amerikai viszony mélyponton volt, nagyon durva vádaskodás ment, a kormánypárti sajtó úgy szidta az USA-t, mint Iránban szokás.

Azóta megváltoztak a dolgok.

Az USA és Magyarország katonai együttműködése Szerbia 1999-es bombázása óta nem volt ennyire szoros. A két ország között viták a nyilvánosság előtt egyáltalán nincsenek. A kormány által ellenségnek tekintett André Goodfriend eltűnt Magyarországról. Igazi nagykövet vette át a helyét, és Colleen Bell elsősorban kirándulós, vendéglátós programokon vesz részt, nem pedig tüntetésekre vagy politikai gyűlésekre jár. 

Idén ősszel folyamatosan érkeznek amerikai katonák Magyarországra. Szeptemberben jött 500 katona páncélozott járművekkel, és most érkezik egy tucat A-10-es csatarepülőgép is, több száz fős személyzettel. Magyarország a térségből egyedüliként katonákat küldött Irakba, az Iszlám Állam elleni amerikai harc támogatására.

A Brave Warrior hadgyakorlatra érkező amerikai konvoj Hegyeshalomnál szeptember 16-án. MTI Fotó: Krizsán Csaba

A változás annak fényében különösen szembetűnő, hogy amikor 2014 tavaszán a NATO katonai vezetője, Philip Breedlove bejelentette, hogy az ukrajnai orosz agresszió miatt állandó haderőt kellene telepíteni a közép-európai országokba, akkor Magyarország nem kért ebből. A baltiak, a lengyelek és a románok akarták az amerikai katonákat, a csehek, a szlovákok és a magyarok viszont már nem. 

A mostanában érkező amerikai haderő nem tartósan marad, hivatalosan hadgyakorlatokon vesznek részt. Az is igaz azonban, hogy a Baltikumtól a Fekete-tengerig az egykori Szovjetunió határa mentén folyamatossá váltak ezek a gyakorlatok. Az Európába küldött amerikai csapatokat állandó mozgásban tartják így, valahol mindig éppen hadgyakorlat van. És ilyen formában mégis terepet ad Magyarország ennek az erődemonstrációnak, tavalyi húzódózása ellenére.

Ez stratégia, és nem aktuálpolitika

Az Egyesült Államok különösen szoros katonai szövetséget alakított ki az utóbbi években Lengyelországgal és Romániával, és mindkét országban számíthat arra, hogy egy kormányváltás sem hoz ebben változást. Az egykori szovjet határ európai oldalán Magyarország tavaly még egy foghíjnak tűnt a Balti- és a Fekete-tenger közötti szövetségi sávban. A magyar kormány folyamatosan gesztusokat tett az oroszok felé, és igyekezett visszafogni, lassítani az oroszok elleni lépéseket.

Mostanra e tekintetben is megváltozott a helyzet. 

2014 őszén négy nagyon konkrét ügy is aggasztotta az amerikaiakat.

  • Magyarország elkötelezett támogatója volt a Déli Áramlat nevű orosz gázvezeték megépítésének, amit az oroszok azért erőltettek, hogy Ukrajna elveszítse stratégiai helyzetét a gáztranzitban. A Déli Áramlatból semmi se lett, az oroszok tavaly novemberben lefújták.
  • Aggasztotta az amerikaiakat, hogy az EU-ban megvétózzuk az Oroszország elleni szankciók meghosszabbítását. A magyar miniszterelnök és a külügyminiszter is azt mondták 2014 kora őszén, hogy a szankciók többet ártanak mint használnak. Végül nem vétóztunk.
  • Az USA annyira ellenezte, hogy a Mol az orosz Gazpromnak adja el a horvát INA-t, hogy közvetítőként beavatkoztak az energetikai cégről szóló horvát–magyar vitába. A Gazprom simán vitte volna az INA-t, de mégse adtuk el, azóta se.
  • Paks II. szintén az orosz befolyás erősödését jelezte. Az erőmű megépítése ugyan még napirenden van, de az építkezés azóta sem kezdődött el, és a finanszírozásra szánt orosz hitelből egy centet sem vettünk fel.

Az amerikai–orosz vetélkedés mentén értelmezhető leginkább az a nyomás, amivel az USA tavaly a magyar kormánynak ment. A konkrét ügyek mint láttuk tompultak, és közben a magyar kormány világos gesztusokkal – leginkább az iraki katonai misszió ilyen – jelezte, hogy igazodik a washingtoni igényekhez. Putyin elnök februári budapesti látogatása óta nem tett látványos gesztust a magyar kormány az oroszok mellett.

Mi a tanulság?

  • Amerika erős

Orbán Viktor rendszeresen elmondja, hogy Magyarországnak elsősorban Németországra, Törökországra és Oroszországra kell figyelnie, mert ezek a hatalmak folyamatosan figyelnek a térségre, míg az USA hol beleveti magát a helyi politikába, hol viszont teljesen kivonul. Ez részben igaz is, az amerikai érdeklődés a térség iránt valóban változékony volt az elmúlt 25 évben. Viszont 2014 őszének fontos tanulsága, hogy kifejezetten szembe menni az amerikai szövetséggel veszélyes lehet. 

Egyetlen gesztusuk is képes volt kibillenteni a kormányt a komfortzónájából. Még csak azt sem mondták, hogy ki volt a korrupt és miért, csak annyit állítottak, hogy találtak hat gyanús embert. De már ennyi is elég volt ahhoz, hogy nagyon nagy zavart keltsenek. Ezt leginkább a tekintélyükkel érték el. Semmilyen másik külső vagy belső kritika a kormány felé nem ért el akkora hatást, mint az USA beszólása.

  • A véletlenek szerepe

Egyáltalán nem biztos, hogy tényleg ekkora zavart akartak okozni az amerikaiak. Ha a kormányhoz leglojálisabb napilap nem jön elő provokatívan a kitiltásos sztorival, lehet, hogy a küzdelem nagy része megmaradt volna a színfalak mögött.

  • Nem Orbán fejéről volt szó

És végül az is fontos, hogy az USA nem kifejezetten az Orbán-kormány megbuktatására utazott, hanem arra, hogy Magyarország megbízható szövetséges maradjon. Hiába remélték ellenzékiek, hogy a korrupciós ügyek bemutatásával vagy egyéb módszerekkel addig küzdenek, ameddig Orbán Viktor meg nem bukik. Nem ez volt a cél. Ahogy azoknak kormánypártiak is bőven túllőttek a célon, akik az 50-es évek stílusát idéző Amerika-ellenes kirohanásokkal igyekeztek védeni a kormányt. Néhány fontos gesztussal meg lehetett oldani, el lehetett simítani mindent. Washingtonnak nem Orbán Viktor feje kellett, hanem csak azt a részt akarták megváltoztatni benne, ami túl közel vitte Oroszországhoz.

(Címlapkép: Barack Obama amerikai elnök és Orbán Viktor a chicagói NATO-csúcson, 2012 májusában. Fotó: AFP/Jim Watson. Nagy kép a cikk tetején: André Goodfriend sajtótájékoztatót tart a kitiltási botrányról 2014. október 20-án. MTI Fotó: Máthé Zoltán)