Egy oxfordi és egy finn egyetem kutatói felmérést végeztek, amelyből kiderül, nem csak te utálod, ha a nagymamád barátnői kedvesen megpaskolják, megpuszilgatják az arcodat, amikor átjönnek teázni.
A felmérés során a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogyan változik a toleranciánk annak fényében, milyen kapcsolatunk van azzal, aki megérint minket. Összesen 1300 embert kérdeztek meg, melyik testrészeikhez oké és melyikekhez tilos hozzáérni egyes embertársaiknak, az eredményeket pedig a megkérdezett nőkre és férfiakra csoportosítva ábrázolták.
A figurák színezése azt mutatja, a megkérdezettek mennyire találnák kellemesnek vagy éppen kellemetlennek azt, ha a színezett területen hozzá érnének. A sárga területeken a felmérés résztvevői szívesen fogadják a tapogatást, a pirosba váltó részeken viszont nem veszik jó néven. Minél sötétebb egy terület, az érintés annál kellemetlenebb, a szürkével körbesatírozott, fekete részek pedig egyenesen tabunak számítanak, oda tilos nyúlni.
A figurák maguk az embertársainkat jellemzik, akikkel különböző viszonyt ápolunk. Az első figura jelképezi, hogyan viseljük a szerelmünk érintéseit, a második azt, hogyan a nőnemű és férfi barátainkét. A sor így folytatódik: anya, apa, lánytestvér, fiútestvér, nagynéni, nagybácsi, unokatestvér, ismerős, idegen (utóbbi három szintén megkülönböztetve nemek szerint).
Első ránézésre elmondható, hogy a nők általánosságban jobban viselik, ha hozzájuk érnek, a nemi szerveiket viszont sokkal nagyobb tabu övezi, mint a férfiakét. A kutatók további tanulságokat leszűrve azt mondják, a felmérés azt a feltételezést erősíti meg, hogy minél nagyobb élvezetet okoz egy terület érintése, annál kevesebb embernek engedünk hozzáférést ahhoz. Nem meglepő, de azért jó, hogy már van hozzá kapcsolódó tudományos kutatás is.