Mikor menekülniük kellett a szíriai háború elől, a Damaszkuszban tanárként dolgozó Kholoud és Saad felkészültek rá, hogy talán sosem taníthatnak újra. A szintén menekült Marwa is úgy volt vele, bármilyen munkát elvállal, hogy fenntartsa magát Ausztriában. Most viszont megkapták a bizonyítványukat a Bécsi Egyetemen menekült tanároknak szervezett képzésről, így osztrák iskolákban taníthatnak majd.
Az OECD új becslése szerint elég sok hazánkfia ment el kalandozni.
A jövedelemkülönbségek 2010 és 2016 közötti alakulását vizsgálta a G7, Magyarországon igazán csak a leggazdagabb 10 százaléknak volt oka örülni. Miközben a szomszédainknál sorra erősödött a középosztály.
Milyen válság? Milyen dekadencia? Csaholós válasz a huhogóknak: kutyaszörfverseny.
A legborúlátóbbak az idősebb, iskolázatlan vidékiek.
Menyhért Bálint előadása az áprilisi Budapest Science Meetup-on.
A nem meglepő, de látványos felmérés igazolja, hogy ezen a világon minden ember utálja, amikor PUA tanoncok puszitesztet hajtanak rajta végre.
Ho
Egy hajléktalannak kinéző és egy öltönyös férfi is kifekszik az utcán. Vajon melyiknek segítenek a bajban?
Ezekkel az előadásokkal várunk titeket az évad utolsó meetup-ján a Fogasház első emeleti előadójában június 13-án 19h-kor:
Ételallergiák - Enni vagy nem enni?
Berecz Bernadett - ELTE, Növényélettani Tanszék
Az ételallergiákkal kapcsolatban két alapvető kérdés merül fel: i) mitől lesz egyik ember allergiás, míg a másik nem, ii) mi teszi egyik ételt illetve ételfehérjét allergénné, míg a másik nem okoz allergiát.
Az allergén ételfehérjék közös jellemzője, hogy sértetlenül vagy közel intakt szerkezettel képesek átvészelni az ételkészítés, az elfogyasztás és az emésztés során zajló folyamatokat és ezek körülményeit. A bekövetkező hőhatás illetve emulgeálás során módosulhatnak egyes fehérjék tulajdonságai s ezen keresztül allergenicitásuk is.
"Kötöttség, egyenlőség, testvériség" - a társadalom egy biológus szemével
Kun Ádám - ELTE, Növényrendszertani és Ökológiai Tanszék
Az ember egy normakövető, együttműködő és egyenlőségre törekvő főemlős. A normakövetésünket kevesen kérdőjeleznék meg, de együttműködésre való hajlamunkat, pláne az egyenlőséget előnyben részesítő természetes késztetésünk elfogadása kevéssé általános. Pedig ezen tulajdonságaink különböztetnek meg markánsan bennünket az állatvilág zömétől, de sok tekintetben legközelebbi rokonainktól a csimpánzoktól és bonobóktól is. Az állatvilágban természetes, hogy a csoportban élő egyedek hierarchiában élnek, s a hierarchia csúcsán állók birtokolják az erőforrások (a nőstények) zömét. A mai emberi társadalom sem áll ettől messze, annak ellenére, hogy evolúciós történelmünkben erre az ősi állapotra való visszatérés egy igen rövid fejezet. Jelentős vagyoni különbségek a vadászó-gyűjtögető, de még a nomád pásztorok körében sem jellemzőek. A mezőgazdaság meghonosodásával vált újból uralkodóvá, s azóta is velünk van, bár az utóbbi évtizedekben – szerencsére – kezdünk visszatérni számunka természetesebb, egyenlő, vagyoneloszlás felé.
Az előadásban kísérletek és megfigyelések bemutatásával szeretném alátámasztani fenti állításaimat, amelyet egy saját, játékelméleti, kutatással is erősítek. Megmutattuk, hogy a vagyoni különbségek elősegítik az együttműködés kialakulását, mindaddig, amíg a közjó létrehozásának hatékonysága alacsony. Ellenben, amikor a közjó előállítása hatékonnyá válik, akkor a vagyoni különbségek hátráltatják az együttműködést, s tered engednek a csalók terjedésének.