Idén július 10-11-én 25 éve, hogy boszniai szerb katonai alakulatok kegyetlenül lemészároltak 8700 bosnyák civilt a boszniai hegyi kisvárosban, Srebrenicában.

A település akkoriban, a jugoszláv háború kellős közepén az ENSZ által védett, „biztonságos területnek” számított. Négyszáz, a civil lakosságot védő holland békefenntartó katona tartózkodott ott, akiket lefegyvereztek a várost lerohanó Szerb Köztársasági Hadsereg csapatai, és akik végül tétlenül nézték végig, ahogy Ratko Mladić parancsnok vezetésével a katonák levadásszák és brutálisan kivégzik a menekülő muszlim férfiakat és fiúkat.

Férfiakat és fiúkat, a szerbek ugyanis a nőket és a 12 évnél fiatalabb gyerekeket a megszállás után buszokkal bosnyák irányítás alatt álló területekre deportálták, így ők nagyrészt túlélhették a támadást.

A később nemzetközi bíróságon népirtássá nyilvánított srebrenicai vérengzés hivatalos emléknapján, minden év július 11-én is övék a főszerep. Ezen a napon ugyanis szokássá vált, hogy az újonnan, az elmúlt egy év során tömegsírból előkerült áldozatok földi maradványait a hozzátartozóik szertartásosan eltemetik a Srebrenica-Potočari emlékközpontban található temetőben.

Idén, a 25 éves évfordulón is temetést rendeznek hozzátartozóik nyolc frissen előkerült áldozatnak.

Az AP hírügynökség tudósítója beszélgetett Fazila Efendič-csel, a mészárlás egyik női túlélőjével, aki idén nővére oldalán vesz részt a megemlékezésen, amin ezúttal nővére temeti majd el a férje nemrégiben megtalált csontjait.

„Ez majd egy kis enyhülést ad neki” - mondta Fazila Efendič, aki maga férjét és fiát vesztette el 1995 júliusában. Három, illetve öt évbe tellett azonban, mire a szerettei maradványait sikerült tisztességesen eltemetnie. „Azokban az években minden újonnan feltárt tömegsírhoz ellátogattam, és a férjem és a fiam nyomait kerestem. Nem lehet leírni azt a keserűséget, amit akkor érez az ember, mikor csontról csontra kutatja fel a szeretteit” - magyarázta.

Fazila Efendič története több ezer másik túlélő története: 25 évvel a srebrenicai mészárlás után még körülbelül 1200 eltűnt személy maradványait keresik a hozzátartozóik

Ennek oka, hogy a népirtás bizonyítékai eltüntetése érdekében a Szerb Köztársasági Hadsereg katonái a tömegsírba lökött holttesteket nem sokkal később buldózerekkel kiforgatták, és az országrész különböző pontjain ásták el őket újra.

Az áldozatok felkutatására 1996-ban, amerikai támogatással, létrejött egy szervezet: az Eltűnt Személyek Bizottsága (Commission of Missing Persons), amely DNS-adatbázis építésével igyekszik felkutatni a jugoszláv háború során eltűnt körülbelül 40 ezer ember maradványait.

2014-re ez 70 százalékban sikerült, a megtalált áldozatok közül 7 ezren a srebrenicai mészárlásban vesztették életüket. 2014-től a stabil globális szervezetté vált bizottság Hágában működik tovább, kiterjesztett profillal: más fegyveres konfliktusok, vagy természeti katasztrófák során eltűnt emberek felkutatásával is foglalkozik.

Nem jutott nyugvópontra

Az 1995-ös események helyszíne, Srebrenica akkoriban 37 ezres város volt, a lakosság 75 százalékát bosnyákok adták. Mára mindössze 3,5-4 ezer lakosa maradt a településnek, nagyjából a felük bosnyák.

A Balkan Investigative Reporting Network (BIRN) helyszíni riportjából kiderül: több túlélő már a 2000-es években visszaköltözött a városba, volt, aki környező menekülttáborokból, de olyan is, aki az Egyesült Államokból.

A mészárlás negyedszázados évfordulóján azonban sokuknak még mindig azzal kell szembesülnie, hogy a lakosság része felmenti szeretteik gyilkosait, és tagadja, hogy ami Srebrenicában történt, népirtás lett volna.

Beleértve saját polgármesterüket.Srebrenica Bosznia-Hercegovina Szerb Köztársaság (Republika Srpska) nevű részén található, jelentős szerb lakossággal, és 2016-ban következett be a háború óta először, hogy a település élére szerb nemzetiségű polgármestert választottak a helyiek. Mladen Grujičić 2016-ban még függetlenként nyert, most azonban már a szerb nacionalista Független Szociáldemokraták Szövetsége színeiben indul újra posztjáért.

A párt narratívájának megfelelően Grujičić tagadja, hogy népirtás történt volna 1995-ben Srebrenicában, és rendszeresen tesz nacionalista, és a muszlim bosnyák lakosságra nézve gyűlöletkeltő megjegyzéseket.

Felbátorítja a szélsőségeseket

A BIRN riportja szerint helyben sokan úgy látják, Grujičić polgármestersége alatt felbátorodtak és megerősödtek azok a helyi csoportok is, akik a fenyegetőbb, szélsőséges gyűlöletkeltéstől sem riadnak vissza - a januári ortodox karácsony idején a srebrenicai sírkertnél csetnik (nacionalista milicista) dalokat bömböltető motorosoktól, a háborús bűnösként elítélt Ratko Mladić-ot születésnapján lelkesen felköszöntő szélsőséges internetes portál szerkesztőiig.

A koronavírus-járvány miatt minimális méretűre tervezett szombati évfordulós megemlékezés idejére az egyik ilyen nacionalista csoport szervezett is egy párhuzamos rendezvényt Srebrenicába, amin a boszniai szerbek 1995 júliusi „győzelmét” ünneplik majd.

Bár a két rendezvény helyszíne nem esik egybe, Aleksandra Letić, a boszniai Helsinki Bizottság az Emberi Jogokért munkatársa azt nyilatkozta a BIRN-nek,

„ha ez a nacionalista retorika kontroll nélkül tovább folytatódik, nem kell sokat várni rá, hogy szerbek tömegei a srebrenicai emlékközpont előtt masírozzanak július 11-én, miközben mindenki más bent emlékezik meg a népirtásról”.