Az egyedülálló szülők örökbefogadását ellehetetlenítő törvény valójában az azonos nemű párok távoltartásáról szól

A 2018-as választás titkos története 84 színes oldalon.
Megveszem
  • A rendkívüli jogrend bevezetése után a kormány egyik első lépése volt benyújtani két törvényjavaslatot, amiknek köze sincs a járvány elleni védekezéshez.
  • Az „anya nő, az apa férfi” trivia alaptörvénybe emelése és az örökbefogadás házassághoz kötése egy dologra jó: hogy erősítsék a szexuális kisebbségek megbélyegzését Magyarországon.
  • A kormánynak ki kellett csavarnia a döntési jogot a gyermekvédelmi szakemberek kezéből, hogy megakadályozhassa az azonos nemű párok örökbefogadását.
  • Pedig a társadalomban lassan többségbe kerülhetnek azok, akiknek semmi bajuk a szivárványcsaládokkal.

A felhatalmazási törvény benyújtásával a kormány kérte, elfogadásával pedig megkapta kedd délután az országgyűlés támogatását, hogy a tomboló koronavírus-járvány elleni védekezéshez hatékonyabban, gyorsabban tudjon rendkívüli intézkedéseket hozni. 

Ehhez képest a miniszterelnök által hétfőn bejelentett járványügyi szabályok rendeletbe foglalása után az első törvénykezési produktumok, amik kihullottak a minisztériumok íróasztal-fiókjaiból, még csak távoli kapcsolatban sincsenek a járvány elleni védekezéssel.

Két olyan törvényjavaslatról: az alaptörvény 9. módosításáról, és az örökbefogadást szabályozó törvény módosításáról van szó, amik, ha átmennek a parlamenten, leginkább arra lesznek alkalmasak, hogy még tovább erősítsék egy már eddig is többszörösen kirekesztett kisebbség, az LMBTQ emberek megbélyegzését Magyarországon.

Összekapcsolódnak

Ha Varga Judit igazságügyi miniszter javaslata módosítás nélkül átmegy a kormánypárti többségű parlamenten, Magyarország Alaptörvényébe a következő két mondat kerül:

„Az anya nő, az apa férfi.”

„Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.”

A két mondatnak önmagában semmilyen más szerepe nincs, mint hogy tovább erősítse a szexuális kisebbségek kirekesztését a magyar jogrendszerben. Ezt ugyanis a házasságon alapuló család kizárólagos elismerése, és ezzel együtt az azonos nemű párok kizárása a házasság intézményéből, már 2013 óta megalapozzák az Alaptörvény L. cikkében

- vélekedik Dombos Tamás, az LMBTQI emberek jogait védő Háttér Társaság ügyvivője, aki szerint konkrét jogi következménye önmagában aligha lehet az alkotmánymódosításnak. Leginkább a szinte vele egy időben benyújtott örökbefogadás szabályait megváltoztató törvényjavaslattal érdemes együtt értelmezni.

Ez utóbbi ugyanis kimondja, hogy mostantól főszabályként csak házaspárok fogadhatnak örökbe gyereket Magyarországon. Egyedülálló embereknek, akiket a gyámhivatal alkalmasnak talált a szerepre, csak „különös méltánylást igénylő” esetekben, Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszter beleegyezésével engedélyezhető az örökbefogadás.

Ténylegesen egyedülálló emberek mellett mostanáig előfordult, hogy olyan emberek is kezdeményezhetnek örökbefogadást, akik párkapcsolatban élnek, de nem házasok. Az azonos nemű pároknak, akik nem köthetnek polgári házasságot Magyarországon, ez volt eddig az egyetlen út az örökbefogadáshoz: egyikük jelentkezett örökbefogadó szülőnek, és bár a gyámhivatal előtt nem titkolta, hogy partnere segítene a gyermeknevelésben, hivatalosan egyedülállóként fogadhatta örökbe a gyereket.

Dombos szerint azonban borítékolható, hogy a küszöbön álló szabálymódosítással ez a lehetőség most megszűnik.

Gyámhivatalnál dolgozó szakemberek visszajelzései alapján már jó ideje látjuk, mennyire küzd a kormány azért, hogy az azonos nemű párokat kizárja az örökbefogadásból - magyarázta a jogvédő. Először inkább informális nyomásgyakorlással próbálkoztak.

Dombos olyan esetről is tud, amikor Novák Katalin személyesen, „tegyeszesek” (a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatok munkatársai) állománygyűlésén győzködte a szakembereket, hogy ne nyilvánítsanak alkalmasnak az örökbefogadásra ilyen párkapcsolatban élő jelölteket.

Először csak csökkentették, majd végleg elvették a szakemberek mozgásterét

A nagy kép azonban változatlan maradt: az országban ugyan maradtak olyan - főleg vidéki - gyámhivatalok, ahol szinte lehetetlen azonos nemű párok tagjainak örökbefogadó szülőkké válni. De olyanok is, ahol az ügyintézők gond nélkül alkalmasnak nyilvánítják őket a feladatra, ha a szakmai szempontoknak egyébként megfelelnek.

Dombos Tamás szerint ezzel a helyzettel próbált kezdeni valamit a kormány akkor is, amikor idén októberben tovább nehezítette az egyedülálló, vagy élettársi kapcsolatban élő emberek örökbefogadását. Ennek értelmében az egyedülállóként örökbefogadni szándékozóknak először meg kell várniuk, amíg az ország összes örökbefogadásra váró házaspárját számba veszi a gyámhivatal egy gyerek elhelyezésekor.

Ez azonban, ha meg is köti némileg a gyámhivatali szakemberek kezét, még mindig az ő szakmai döntésükre bízza, megadják-e a zöld jelzést az azonos nemű párok örökbefogadásához.

Ezt a szakmai autonómiát most, három héttel az új szabályozás életbe lépése után veszi el végleg a miniszteri engedélyről szóló törvénymódosítás.

Jogi csatározásokra kell készülni

Az persze majd Novák Katalin miniszter döntési gyakorlatán lesz lemérhető, milyen esélyekkel indulnak az egyedüli örökbefogadóként jelentkező, de esetleg homoszexuális párkapcsolatban vagy élettársi kapcsolatban élő emberek a kivételes örökbefogadási engedélyért. Dombosék nem sok jóra, inkább elhúzódó jogi küzdelmekre számítanak.

Az örökbefogadásra való alkalmasság a hatályos jog szerint nem függhet sem a nemi identitástól, sem a szexuális irányultságtól. Maga az igazságügyi tárca jelentette ki még 2019 májusában egy a Háttér Társaságnak írott válaszlevelében, hogy

„az örökbefogadás előtti eljárás lefolytatásának célja annak megállapítása, hogy az örökbefogadó személyisége és körülményei alapján alkalmas-e gyermek örökbefogadására. A szexuális irányultság és nemi identitás tehát nem kizáró körülmény.”

Ha ezt Novák engedélyezési gyakorlata megsérti, azt minden esetre Dombos szerint lehet jogilag támadni. Ugyanakkor hozzátette, a törvénymódosításnak valószínűleg elrettentő hatása is lesz majd. Eddig sem az örökbefogadás volt a legbevettebb formája az azonos nemű párok gyermekvállalásának, de ezután várható, hogy nagyon kevés LMBTQ ember vág majd bele a folyamatba.

Ellentétes irányú folyamatok

Pedig a társadalomban épp a kormányzatival ellentétes irányba halad a szivárványcsaládok megítélése. A Medián közvélemény-kutató legutóbb 2019-ben mérte fel az azonos nemű párok gyermekvállalásával kapcsolatos hozzáállást a magyar társadalomban. Reprezentatív mintán többen voltak azok a válaszadók,

  • akik egyetértenek azzal, hogy az azonos nemű párok is lehetnek jó szülők (42 versus 31 százalék),
  • illetve hogy egy gyermeknek jobb helye van egy azonos nemű párnál, mint a gyermekvédelmi rendszerben (38 százalék versus 31 százalék).
  • A résztvevők közel azonos arányban gondolták azt, hogy egy gyermeknek jobb helye van egy azonos nemű párnál, mint ha külföldre adják őt örökbe (33 versus 35 százalék).

Dombos Tamás elmondta, már 2017-ben is hasonló eredményekre jutottak, amikor azt is kijelenthették, hogy az elmúlt 8 év alatt közel kétszeresére nőtt az azonos nemű párok örökbefogadását kifejezetten támogatók száma a magyar társadalomban. A legelfogadóbbaknak a kérdésben a fiatalok, a diplomások és a budapestiek bizonyultak.

Mi a helyzet az egyedülálló szülőkkel?

A frissen benyújtott törvényjavaslat az egyedülálló nők vagy férfiak örökbefogadási lehetőségeit is drasztikusan szűkíti, de ez a folyamat szintén nem új keletű. Már az jóval az októberi, a házasok teljes előnyben részesítéséről szóló kormányrendelet előtt is jellemző volt, hogy a házaspárok előbb jutottak gyerekhez - nyilatkozta Székely Zsuzsa, több évtizedes gyermekvédelmi tapasztalattal rendelkező pszichológus az októberi rendeletről szóló hosszabb cikkünkben.

Éppen ezért eddig is már elsősorban azok, a házaspárok által nem elfogadott, és gyakran valamilyen szempontból nehezebb, például idősebb, SNI-s, vagy egyéb fejlődési elmaradással küzdő gyerekek kerültek pont az egyedülálló szülőkhöz, akiknek így még nagyobb feladattal kellett megbirkózniuk.

Ha azonban az egyedülálló szülők örökbefogadása teljesen ellehetetlenül, annak végső soron a gyerekek láthatják a kárát. Vannak ugyanis helyzetek amikor a gyerekeknek kifejezetten az egyedülálló szülők a megfelelőbbek, például, mert az előző családjukban szexuálisan abuzálták őket, ezért félnek például a férfiaktól. Székely szerint azt a jogot, hogy az ilyen egyéni helyzeteket szakmai szempontok szerint elbírálhassák, meg kellene hagyni a szakembereknek.

Ugyanebben a cikkünkben egy gyermekvédelmi szakember azt mondta a 444-nek, egy gyerek örökbefogadásánál szerinte nem annak kellene számítania, hogy milyen a szülő kapcsolati állapota. Ő már látott arra is példát, amikor egyedülálló szülők is kiválóan felnevelték és szocializálták az örökbefogadott gyereküket, és arra is, amikor egy házaspár azért fogadott örökbe gyereket, hogy a problémás házasságukat megjavítsák, de nem voltak alkalmasak a szülőségre. „Annak az örökbefogadónak kellene prioritást élveznie, aki jobban tudja majd felnevelni az adott gyermeket. Ezt viszont valóban nem könnyű megállapítani, de így lenne a legnagyobb esély arra, hogy a gyermek egy szerető családba kerüljön, legyen az egyedülálló szülő, élettársak vagy házaspárok” - magyarázta.

A cikk elkészítésében közreműködött Miklósi Gábor.