Mire 2014 januárjában a magyar kormány megállapodott az oroszokkal Paks 2-ről, addigra a Roszatomnak már volt egy érvényes szerződése Finnországgal egy hasonló erőmű építéséről. A Hanhikivi erőmű szintén VVER-1200 típusú lesz, mint amiből Paksra kettőt is rendelt Magyarország. Ilyenből a világon még egy darab sem működik, az oroszok kifejezetten az EU-s piacra fejlesztették, és sok szakértő szerint még most sincs teljesen készen a tervezése.

A finn helyzet sok tekintetben hasonlít a magyarra, ezért beszéltünk Jehki Härkönennel, a finnországi Greenpeace energetikai szakértőjével, az ottani tapasztalatokról. A Greenpeace általában is ellenzi az atomerőművek építését, de most elsősorban nem erről, hanem az orosz-finn erőműüzletről kérdeztük.

Van már egy elakadt építkezés

2005-ben a francia Areva kezdett építeni egy új blokkot a két régi blokkal blokkal már működő Olkiluoto erőműhöz. Úgy volt, hogy 2009-ben kész lesz, de azóta se adták át. Tavaly februárban teljesen leálltak az építkezéssel. A finn hatóságok minőségi kifogásai miatt bonyolult pereskedés megy az ügyben, lehet, hogy sosem lesz kész. A megrendelő és az építkező milliárdokra perelik egymást kártérítésért.

Az elején úgy volt, hogy 3 milliárd euró lesz, de most már 8,5 milliárdra becsülik a végső árat. Mivel Olkiluoto 3 előtt utoljára 15 éve épült új atomerőmű az EU-ban, és azóta szigorodtak a műszaki előírások, ezért az elvetélt kísérlet figyelmeztetés is: egyáltalán nem olyan egyszerű feladat ez.

Akkor legyen még egy

Miközben elakadt az előző erőmű építése, a finn kormány engedélyt adott 2013-ban egy második kísérletre is, ez lenne a Hanhikivi nevű erőmű.

Nagyon fontos különbség a finn és a magyar modell között, hogy míg nálunk az állam a megrendelő, addig Finnországban (félig-meddig) magáncégek kezdték mindkét beruházást.

A félbemaradt Olkiluoto megrendelője egy elsősorban papíripari nagyvállalatokat és önkormányzati távhőcégeket tömörítő konzorcium volt. Hanhikivit acélipari vállalatok, a német E.on, szupermarketláncok és önkormányzati távhőcégek Fennovoima nevű konzorciuma rendelte meg eredetileg.

A Fennovoima a francia Arevát, a japán Toshibát és a Roszatomot versenyeztette, és bár első körben a Toshiba tűnt győztesnek, végül a Roszatommal egyeztek meg.

Már nem biztos, hogy megéri

“Tíz évvel ezelőtt még minden számítás azt jelezte, hogy az atomerőművek termelik a legolcsóbb áramot, ezért is indultak ezek a kezdeményezések. Mostanra azonban a megújuló technológiák gyors fejlődése miatt ez már nem igaz." – mondta Jehki Härkönen, aki kezdettől figyelte a fejleményeket.

A két nukleáris beruházásból ugyan még évekig nem lesz áram, de a finn piacra máris nagy hatással voltak.

“A 2000-es évek elején Finnország élen járt a világon a megújuló energiák előállításában, pont úgy álltunk mint Dánia és Svédország. A beruházások azonban leálltak, mert senki se akart megújuló erőművekre költeni, ha úgyis épülnek az atomerőművek. Úgyhogy most pont ott tartunk mint 10 éve, és közben a dánok és a svédek szinte teljesen átálltak a megújulókra” - magyarázta Härkönen.

Ez azért lehet rossz a finneknek hosszabb távon, mert a szomszédok szélerőművei egyre olcsóbban termelnek, és reális veszély, hogy mire rengeteg pénzért elkészülnek az új atomerőművek, addigra sokkal olcsóbban lehet áramot venni tőlük.

Nem véletlen, hogy Hanhikivi körül is fogyni kezdtek a befektetők. Az erőmű felépítésére összefogó cégek fele kiszállt a beruházásból, és úgy tűnt, hogy bukik az egész. A Fennovoimát először a német E.on hagyta ott, még 2012-ben. Aztán sorra kiszálltak a finn magáncégek is. 

Ekkor az oroszok pénzt kezdtek lobogtatni.

Ahogy Magyarországon is azért látta vonzónak a Roszatomot a kormány, mert hitelt is ígértek az atomerőművükhoz, úgy a finneket is a finanszírozással győzték meg az oroszok a projekt folytatásáról. 

Bevásároltak, aztán bepróbálkoztak

Az erőművet megrendelő Fennovoima 34 százalékát 2014-ben megvette a Roszatom. Ezzel az orosz állami atomvállalat egyrészt tulajdonosa is lesz az új erőműnek, másrészt azt ígérte, hogy orosz állami pénzt szereznek a beruházásra.

A Roszatom bevásárlása nem volt egyszerű menet, és erősen felzaklatta a finn belpolitikát. 2014 decemberében úgy tűnt, hogy még velük sem lesz elég pénz az építkezéshez. Az oroszok ugyan vettek volna nagyobb részesedést is, de ezt a finn kormány kormány nem akarta. 

A finn állami energiacég, a Fortum ugyan beszállt volna, de csak akkor, ha cserébe Oroszországban vízierőműveket kapott volna. De végül nem kapott, így elálltak az üzlettől. 

Aztán váratlanul előkerült egy új jelentkező. Ez egy horvát cég lett volna, úgy hívták, hogy Migrit Energija. Ám kiderült, hogy a beruházás léptékéhez képest szerény horvát vállalkozás mögött két orosz üzletember áll. Utána az is kiderült, hogy a tulajdonosok jó eséllyel a Roszatom strómanjai. Ekkor a finn kormány közbelépett. Átvilágították a céget, és megállapították, hogy alkalmatlanok a feladatra. Az atomerőmű 9 százalékát akarták megvenni. 

Idén nyár elejére ismét úgy tűnt, hogy bukik a projekt, nincs elég pénz benne. 

Moszkvában dőlhetett el

Aztán a nyár közepén Olli Rehn (egykori EU-biztos) finn pénzügyminiszter Moszkvába utazott, ahol egy máig nem világos alkut köthetett. 

Az út után két héttel a Fortum úgy döntött, hogy mégis beszáll a projektbe, orosz vízerőművek nélkül is. Egy finn lap, az Iltalehti értesülése szerint az oroszok megzsarolták a finn kormányt: ha nem oldják meg a finanszírozást, akkor kiszorítják a Fortumot Oroszországból. Az állami energiavállalat addigra már 4 milliárd euró körüli összeget fektetett be szibériai érdekeltségekbe. 

A megoldás az lett, hogy végül finn állami cégek kezdtek tőkét emelni. Az állami acélipari Outokumpu nevű vállalatnak így lett 14 százaléka, a Fortum bevásárolta magát 6,6 százalékra, és a különböző önkormányzatok távhőcégeinek összesen 33 százalékuk van a konzorciumban. A magánvállalkozásnak induló megrendelésből így lett orosz és finn állami túlsúly a végére. 

Ahogy a magyar modell esetén, úgy Finnországban is felmerül, hogy az orosz állam miért áldoz pénzt olyan beruházásokat, amit a piac a túlzott kockázat miatt nem, vagy csak nagyon drágán finanszírozna. Az ártatlanabb válasz az, hogy így segítsék piachoz az állami Roszatomot, ami ha bizonyít az EU-ban, akkor talán számos új megrendelést szerezhet. Az aggódóbb válasz pedig az, hogy az orosz kormány nem csupán üzletelni akar, hanem befolyást is vásárolni. Az orosz erőművek gyakorlatilag csak orosz üzemanyaggal működnek.

A magyar-orosz szerződést az EU már módosíttatta, éppen az üzemanyagbeszerzés tekintetében, úgy, hogy legalább elvi lehetősége legyen a magyar félnek máshonnan is venne fűtőanyagot. Ez a finneknél is így van, de ők annyival jobban védik magukat, hogy két évre előre elegendő fűtőanyagot kell mindig finn területen tartaniuk az oroszoknak. Így hirtelen megelepetés nem érheti őket. Igaz, náluk meg a Roszatom tulajdonos lesz az erőműben, és nálunk ilyenről nem volt szó.

Ott se minden nyilvános

A magyar helyzethez hasonlít az is, hogy a szerződések egy része titkos. Härkönen szerint valamivel jobb a helyzet náluk mint Magyarországon, mert nem az egész megállapodást titkosították. 

De az nagy baj szerinte, hogy titkos az a rész, ami arról szól, hogy mi történik, ha a beruházás költségei elszaladnának. 

Az erőmű ára a tervek szerint 7,5 milliárd euró lesz. Pakson két erőmű épül a terv szerint 10 milliárdból, vagyis a finn változat jóval drágább. Ebben benne van az is, hogy Finnországban drágább a munkaerő, de az számít a legtöbbet, hogy Paks 2 egy létező atomerőmű mellé épül, míg Hanhikivi egy erdő helyére.

Az új erőmű máris csúszásban van. Eredetileg 2020-ra tervezték megépíteni, most 2024 az aktuális határidő. Magát az erőművet még nem építik, de a kiszemelt helyének környékén lévő nyaralótulajdonosokat már kivásárolták. Elkészült egy út a tervezett helyszínre és körbekerítették, megtisztították a terepet.