A szombati és a vasárnapi program is különleges első meccsel rukkolt elő, hogy aztán a folytatás már a szokásos mederben folyjon. Ranieri brigádja hátrányból fordított, értelemszerűen Vardy és Mahrez gólokkal; a West Ham tovább osztogatta pontjait a szegényebbnek; van Gaal csapata folytatta a kreatív játék elleni hadjáratát, és a Bournemouth sem bír kilábalni a kilátástalanságból. Kattintás után tovább vizsgáljuk a hétvége történéseit.

A hétvége meccse (Chelsea-Liverpool 1-3)

Kurvára nem fogom ide leírni, hogy a Special One találkozott a Normal One-nal. Klopp - egyébként érthető és jelenleg még a kutyát nem érdeklő - nyeretlensége a Liverpoolnál, illetve Mourinho vesszőfutása csak plusz töltetet adott annak mérkőzésnek, ahol a mostani és az elmúlt évtized legkívánatosabb edzői csaptak össze. Végül, ahogyan az volt a 2012/13-as szezonban (Borussia Dortmund - Real Madrid a BL-csoportkörben, és elődöntőben), most is a német győzedelmeskedett.

A találkozót mindkét csapat eléggé ortodox 4-2-3-1-gyel kezdte (ezt szépen visszaadja alább a kép is), és a legérdekesebb húzásnak talán Firmino csatárba állítása bizonyult, aki agilis és jó játékkal hálálta meg a bizalmat. A túloldalon Mourinho végre rászánta magát Fabregas padoztatására, de Mikel sokadik labdavesztésénél rá kellett döbbennünk, hogy az optimális konfigurációtól (értsd Matić és Cesc duplapivot, amikor épp jó formát mutatnak) ez mérföldekre van. Még úgy is, hogy Ramires annyira komolyan vette box-to-box szerepét, hogy egyenesen gólt fejelt.

Mindkét csapat támadó középpályásai elég vehemensen nekikezdtek a letámadásnak az első félidőben, amire előzetesen is lehetett számítani. Nehéz ellenféllel szemben, hazai pályán még Mourinho is előszeretettel folyamodik ehhez, többek között Wengert is verte már ezzel az elmúlt szezonokban. Klopp meg, ugye, Klopp.

Egyik projekt sem volt egy halva született ötlet, és mindkét félnél felírhattunk olyan lehetőségeket, amik abból adódtak, hogy a védelmeknek nem volt idejük rendeződni. A már említett Mikel mellett Emre és Lucas is összehoztak együttesen 6 labdavesztést, amit ezen a szinten az ellenfél megbüntet ezen a poszton luxusnak számít.

Összeségében hiányzik még ebből a Liverpoolból a finesz, és Klopp legyen a talpán, aki ezt a csapatból kihozza. Noha Sakho védelemből való játékszervezését kissé alulértékeltnek gondolom (ha nem is egy Hummels), Lucas nem a mélységi irányító mintapéldánya, és Milner sem véletlenül került vissza arra a posztra, amit úgy megutált a Citynél. Hendersonnak (esetleg carmarthen Guardiolájának) sürgős javulást illene hoznia ebbe a szekcióba, máskülönben bajok lesznek.

A fent mellékelt képen jól meg lehet figyelni, hogy még a szélső védőknek sem sietős a visszazárás - ennél az esetnél másodperceken belül visszaszerezte a labdát a Liverpool az ellenfél kapuja közelében, de úgy, hogy Milnertől balra szépen kivehető a vele egyvonalban lévő Clyne mellett Moreno is.

A késői, önmagát meghazudtoló és kereső Brendan Rodgers élből elutasította volna ezt: nála idén a pórul járt Joe Gomez számított kezdő balhátvédnek, aki jobblábasként (és eredetileg mint középhátvéd) eleve csak véletlenül került volna hasonló pozíciókba. Kloppnál a féloldalasság kizárható.

A második félidőben előtérbe került a türelemjáték, és mindkét fél úgy volt vele, hogy valami úgyis lesz. Lett is. Természetesen Coutinho villant ismét - a gólnál kiemelendő Benteke megnyert légi párbaja is, ami gyakori jelenség volt becserelésé után, és még ha indokolatlan is lenne Klopp taktikai géniuszát keresni ebben a cserében, az biztos, hogy komoly komplikációkat okozott a Chelsea védelmében.

Közben persze történtek olyan hót felesleges dolgok, mint Diego "minden meccsen kiállíthatnának, de sosem teszik meg" Costa sportszerűtlenkedése, vagy Lucas "engem is azért minimum minden második meccsen ki kéne szórni, de egy sárgánál megállnak a bírók" Leiva necces faultjai, a végeredmény úgy igazán senkit sem lepett már meg. Mourinho ismét hódolt új perverziójának, azaz szopott egy jót a Bridge-en. Ellenben a két említett esetnél jól illusztrálta a csapatok lelkiállapotát (mindkét eset 1-1-nél játszódott le!), hogy míg a Chelsea játékosai és edzője egy emberként rökönyödtek meg a bírói tévedésen, addig a vörösöket kicsit sem izgatta Costa talpalása.

A hét statisztikája: OptaJózsi a megmondója, hogy az elmúlt 5 meccse a PL-ben az Evertonnak a Sunderland ellenében összesen 7 gólt hozott. A szombati 8-at (6-2).

A hét műesését már megénekeltük facebook oldalunkon, és amúgy is unjuk már Dulifulit. A hét képét pedig szerzőtársaim elfelejtették nekem elküldeni.

Álljon hát itt a hét kérdése: vajon miért nem érti José Mourinho azt, hogy az emberek élvezkednek az ő potenciális bukásán? Válaszaitokat nem kell elküldeni a kommentszekcióba, mert már kihirdettem a helyes választ (és a nyereményem is hamarosan megérkezik): pont azért, mert emberek vagyunk, azok minden hibájával, baszod.

Rest of the league

A Selhurst Parkban várható volt a kevés gól, ám az meglepetés, hogy a meccs után talán Pardew lehetett kevésbé elégedett az eredménnyel. Ez a stat pedig még akkor is aggasztó, ha esetleg kamu (Palace- United 0-0). A Cityt és elsősorban Joe Hartot is csak az mentette meg a komplett lebőgéstől, hogy a kollegialitásban szentül hívő John Ruddy megajándékozta Yaya Tourét egy tizenegyessel, a hazaiakat pedig három ponttal (City - Norwich 2-1).

A Newcastle a hazai hatos után most természetesen végül egy gól nélküli meccsben állapodott meg a Stoke-kal, bár ebben hathatós szerepet játszott bravúrjaival a vendég kapus, Jack Butland. Elliotnak a túloldalon elég volt egyszer védenie, de akkor ő is szépet nyújtózott. (Newcastle - Stoke 0-0). Az Arsenal hozta a már Watford ellen is jól bevált receptet: átvészelt első félidő után beindult az úthenger. Idén Mesut Özil játssza produktivitásban az Alexist, és 9 gólpasszával jelenleg a topligák gólpasszkirálya (Swansea - Arsenal 0-3).

Odion Ighalo, ha nem lesz elég óvatos, könnyedén az Udinesében találhatja magát a közeljövőben, mert egyelőre ő és a magabiztos védekezés (11 meccsen 10 kapott gól nagyon szép mutató egy újonctól) hozza a sima középmezőnyt Quique Florés csapatának (Watford - West Ham 2-0). A West Brom idén már másodszor kapott ki 2-3-ra odahaza úgy, hogy közben vezetett, ami nem igazán vall Pulisra, de a mighty Leicester előtt még neki is kalapot kell emelnie. Jamie Vardy pedig már majdnem olyan jó, mint Ruud van Nistelrooy volt (West Brom - Leicester 2-3).

A vasárnapi őrültségben Lukaku és Koné vállalták a vezérszerepet, de a sok kritika után nem árt dícsérettel illetni Deulofeu-t is, aki két góllal vétette észre magát azok után, hogy egy ideje már muszáj a liga legjobb beadói közt emlegetni (avagy van a játékának olyan eleme is, ami kevésbé Barca-kompatibilis). Furcsa még leírni is, de José, Tony és Sam csapatai a hétvégén összesen 5 gólt lőttek!!! 12 gólt kaptak (Everton - Sunderland 6-2).

A Southampton az első félidőben jobban is kitömhette volna az alighanem januári transzferidőszakot (és sérült játékosainak felépülését) váró Bournemouth-t. Ronald Koeman és Roberto Martinez gárdája is abban bízhat majd az idén, hogy játékosaik jobban bírják majd riválisaiknál a menetet, hiszen eltérő okokból idén egyik együttesnek sem kecsegtet egy azerbajdzsáni túra (Southampton - Bournemouth 2-0).

Tíz meccses veretlenségi szériát húz a Spurs a PL-ben, a Villa pedig hetedik meccsét veszítette el sorozatban, így utólag nézve tökéletes papírforma született. A Spurs egy nagyszerű góllal fejezte be az egyébként részükről is könnyen felejthető mérkőzést, míg a Villánál nincs is nagyon semmi, amit nem kéne elfeledni idénről. Rémi Garde-dal már csak jobb lehet - őt egyébként is Wenger ötletére hozták anno át Angliába (Tottenham - Aston Villa 3-1).

Tippjátékunk persze tovább dübörög. Jómagam sikeresen elfelejtettem 7 meccsre tippelni, így már csak a 23. helyen őrzöm blogunk megtépázott becsületét. Emazohun nyilván tovabbra is vezet, a forduló nyertese pedig a 16 helyet előrelépő lustageczi volt, akinek csoda, hogy publikáljuk a nevét.