Olyan gyorsan eltelt a január, hogy a sok preview, magazinos posztok meg Power Rankingek között nem jutott idő felpillantani billentyűzet meg a tévé mellől, és ránézni, ki és hova is került az átigazolási időszakban. Persze aki figyelemmel követte a Twitter-csatornánkat, az biztos nem lepődött meg azon, hogy van Aanholt a hétvégén már nem a vendégöltözőbe sétált be a Palace-Sunderlanden, vagy hogy az Inter védője, Ranocchia ezentúl Michael Dawsonnal fut versenyt a Hull City edzésein. Itt volt az idő hát, hogy levegyük újra a swag-oroszlánt a polcról, és megnézzük, melyik csapat hogyan erősített. Tovább után monstre-poszt az összes érkezővel és távozóval - valamint a szokásos értékelésekkel.

A múlt heti módszer alapján a 16. forduló értékelésére ismét "felosztottuk" magunk között a forduló meccseit. Meglepetésben ezúttal sem volt hiány, minden napra jutott olyan eredmény, amire felkaptuk a fejünket. Szombaton a Manchester United, vasárnap a Tottenham, hétfőn pedig a Chelsea kapitulált. Utóbbiból következik, hogy a Leicester City pedig továbbra is szenzációsan teljesít.

Sam Allardyce 67 napot töltöttt az angol válogatott kispadján, ahonnan egy meccs után, 100%-os győzelmi rátával távozott a múlt héten. Kárörvendően ugyan megjegyezhetjük, hogy ez a szégyenfolt méltó fejezete lesz edzői pályafutásának, de a most csapdába csalt exkapitány ügye jóval túlmutat egy olyan apróságon, minthogy éppen ki a válogatott aktuális első embere. Egyáltalán, elegendő apropóval szolgált a leváltáshoz a The Telegraph lebuktató kampánya, és – függetlenül a választól – a diskurzusnak tényleg ezzel a kérdéssel kéne véget érnie? A továbbiakban ezt taglaljuk.

Első részünkben igyekeztünk bemutatni az angol kötődést, amely Josep Guardiola életének legnagyobb részét valamilyen módon végigkövette, és azt, ahogyan a kisgyerek labdaszedőből előbb klasszis középpályás, majd gyakorlatilag segédedző vált Juanma Lillonál. A folytatásban magáról az edzőről lesz szó – vélhetően olyan előadásban, ahogyan azt az olvasó kevésbé ismeri. Amíg a múlt heti írás elsősorban Graham Hunter Pep’s England Calling cikkére épült, most Martí Perarnaunak a mesterről szóló könyve jelenti az elsődleges forrást.

Tavaly decemberben két mega José-poszttal jelentkeztünk – most, hogy a tézis is csatlakozott végre a ligához, illendő valami hasonlóval fogadni őt is. Pep Guardiola ugyanis egy régen dédelgetett álmot él meg éppen. Akárcsak a többi, más futballkultúrából érkező játékost és trénert, őt is magával ragadta a játék bölcsője. Igaz, a sáros mocsárvidékre hajazó elsőosztályú játékterek, az igazi Wembley, és a korábban Európában is domináló, britekből összeállított klubok ma már mindenki számára pusztán szép emlékek - Guardiolának ráadásul a meghatározó fajtából.

Kisebb szünet után újra úgy éreztük, itt az ideje mikrofont ragadni, és az éterbe kiabálni a gondolatainkat. Elsősorban a frissiben mögöttünk hagyott Eb-vel foglalkoztunk, de az adás második részében nem tudtuk megállni, hogy ne okoskodjunk meg néhány friss igazolást, a Leicester bajnoki- és BL-esélyeit, Mourinho alakváltásának lehetőségeit, és arra is kerestük a választ, vajon melyik csapat lesz a következő Premier League-szezon Portugáliája. Ja, és persze a közvetítési jogokat övező herce-hurca sem maradhatott ki. Hajtás után podcast, szeressétek.

Szezonösszegző sorozatunk következő részében összeállítjuk a ligaszüzek álomcsapatát. A szabályok egyszerűek: ha a 2015/16-os idényben szerepet kapó játékos eddig a szezonig nem szerepelt több mint 10 Premier League mérkőzésen, akkor nevezhető. Tehát nem kizárólag igazolások szerepelnek majd a listán.  Egyedüli kivételt az 55 millióért igazolt, vörhenyes ex-Chelsea játékosok képezik, mert az ilyet felesleges úgy külön kiemelgetni. Klikk után lássuk is a medvét.

Ha valaki nyerő focicsapatot akar építeni, pontosan tudja, hova kell nyúlnia első helyen, és vesz egy fasza kapust. De mit csináljon az, aki a magyar internet legkirályabb Premier League-blogját szeretné beizzítani? Naná, hogy beszákolja kis hazánk legelvetemültebb fanjait, akik nem csak a saját csapatuk dolgában tökéletesen tájékozottak, de tudnak írni, sőt, humoruk is van. Hajtás után ők mutatkoznak be, szép, tökéletes libasorban, és grátiszként azt is elmondják, milyen kispályás hobbicsapatot dobnának össze PL-legendákból.

A Sunderland laposra passzírozásával újabb lépést tett a célszalag felé a Leicester, és csak azért nem mondjuk, hogy Ranieri mellkasán már szinte feszül a zsinór, mert a Tottenham is megcsapta a Unitedet hazai pályán. Az Arsenal ellenben kiszállt a további küzdelmekből, és a negyedik hely, valamint a kiesés vonatkozásában is tisztulni látszanak az erőviszonyok. Hajtás után ráhúzzuk a vizes lepedőt Wengerre, megkapja a magáét Bilic valamint Van Gaal, és jönnek mára részben elfeledett összegző rovataink is.

Amikor az új esztendő hajnalán kitaláltuk, hogy csinálunk egy jóféle versenyt a kishaza legjobb focikommentátorainak, igazából semmilyen célunk nem volt. Jó bulinak tűnt, meg aztán tényleg érdekelt bennünket, hogy ti kit láttok a legjobbnak, hogy valóban gödörben van-e Hajdú B., mennyire megosztóak a Digisek, és hányadán vagyunk Farkas Norbival. Aztán az egész villámcsapásra kinőtte magát: volt, aki megsértődött, amiért lemaradt a főtábláról, volt, aki FB-kampányt indított maga mellett, és volt, aki privátban keresett meg minket, hogy megköszönje, amiért egyáltalán eszünkbe jutott. A verseny tehát nem csak benneteket, de az érintetteket is megmozgatta, most azonban ennek ellenére véget ér. Már csak egy dolgunk maradt hátra, eldönteni, hogy ki a legjobb a legjobbak között. Hajrá.

A Premier League 26. fordulója egyérterlműen Londonról szólt. A főváros mindhárom nagycsapata behúzta a soros mérkőzését. A bajnok Chelsea ledarálta a fogalmatlan Newcastle-t, de ami ennél is nagyobb figyelmet érdemel, hogy az Arsenal másodszor is legyőzte a Leicestert, valamint a Tottenham szintén oda-vissza oktatta (vagy legalábbis buktatta) a Manchester City-t. Volt még kínos Manchester United zakó Sunderlandben, a Liverpool pedig az Aston Villa-t semmisítette meg. Hajtás után a részletek.

A kisebb csapatok meccsei olyanok, mint a magyar baloldali szavazók. Mindenki tudja, hogy léteznek, de csak kevesen láttak akár egyet is. Mivel majdnem több szerzőnk van, mint Chelsea gól a szezonban, mostantól gyakrabban számíthattok tőlünk a maihoz hasonló össszefoglalókra, ahol minden meccset igyekszünk kicsit részletesebben átnyálazni. Tovább után a 15. játéknap, avagy a nagynak mondott csapatok világégései.

A Premier League 22. fordulójában az Arsenal a Britanniából csent értékes pontot, a City otthon oktatta Pardew-ékat, Fat Sam a White Hart Lane-en próbált meglepőt húzni, a Chelsea pedig egy héten belül másodszor szúrta magát tökön. Katt után részletes beszámoló mindegyik eddig befejeződött mérkőzésről, és visszatér a hét kérdése rovat is!

Remek fordulót zártunk: lejátszották a szezon eddigi legjobb meccsét, a Leicester visszatért, Big Sam és Pulis pedig ismét varázsolt. Hajtás után rendesen átnyálazzuk a hét meccsét és ránézünk az alsóbb régiókra is. A szemfülesek még egy kind of új szerzőt is felfedezhetnek a sorok között!

A háromnapos eszem-iszom, bejglifesztivál, pálinkaünnep és rokonlátogatás-maraton (másnéven “karácsony”) végére ér lassan az ország, ez pedig csak egyet jelenthet: itt az ünnep utolsó napja, az angol Boxing Day. A szervezők és a DigiSport jóvoltából ma, 13:45-től egészen 22:45-ig élő, angol bajnoki meccseket láthat a nagyérdemű - azaz ti. Hab a tortán, hogy 22:45-től is angol bajnoki megy majd, felvételről.Mivel a kétnapos szünetekkel lejátszott találkozók nem csak a játékosokat, hanem minket is megterhelnek, úgy döntöttünk, nem az egyes fordulókat vesszük ezúttal górcső alá, hanem megnézzük, mire mehetnek a vezető és nagycsapatok ebben a rohanásban. Jöjjenek hát a vélemények, a kommentszekciót pedig ti se hagyjátok szárazon!