Hegedűs Zsuzsa szociológus, és ő a kormány szegénységpolitikájának egyik fő arca. Ő egyike azon kevés tanácsadóknak, akit a kormányfő felvállal és átlátható módon, miniszterelnöki irodáján keresztül fizet ki - havi egymillió forint és szolgálati Audi A6-os jár cserébe Hegedűs tanácsaiért. A szociológus-tanácsadó most interjút adott a Heti Válasznak. 

A beszélgetés apropója a gyermekéhezés volt, ami azóta lett újra vitatéma a médiában, hogy a KDNP  nem szavazta meg a probléma visszaszorítását célzó ötpárti Nemzeti minimumprogramot, mert 

azzal baloldali politikai célt támogatott volna.

Probléma... 

A rendkívül magas színvonalú vita arról zajlott az ellenzéki és a kormánypárti képviselők között, hogy pontosan hány gyermek éhezik is ma Magyarországon. A vita minőségét emeli, hogy ma hitelesen ezt senki nem tudja megválaszolni, mert a probléma jellegéből adódóab nincs erre vonatkozó megbízható adat. A konszenzusos javaslatot hirdető Nemzeti Minimum-program egyik vezetője, Horgas Péter kérdésünkre azt mondta, hogy az utolsó átfogó kutatás 2008-2009 fordulóján készült, akkor 40 ezerre tették a nélkülözni kénytelen gyermekek számát. Ezt a számot emlegették ellenzéki képviselők a politikai vitában is, amit a Fidesz tagadott. 

A Heti Válasz áprilisi cikke szerint a Tárki tavalyi kutatása alapján Magyarországon "50 ezer tartósan éhező és négyszer annyi kríziséhező a gyermek él", de ezt az adatot kérésünkre a kutatócégnél nem tudták megerősíteni. Horgas szerint mindenesetre szakmai konszenzus van azt illetően, hogy 

"tízezres nagyságrendű" érintett gyerekről van szó, 

és a Máltai Szeretetszolgálat és a Magyar Tudományos Akadémia szerint is 30-50 ezer gyermek lehet érintett. Az interjú alapján a Központi Statisztikai Hivatal még idén közöl vonatkozó adatokat. 

...megoldva

Hegedűs szociológusként és a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány (MGYLJ) vezetőjeként elvileg jól ismeri a jelenséget. Az MGYLJ  rászoruló családok között oszt ki csibét, kacsát, malacot, nyulat és vetőmagot, bár a Magyar Narancs nyomán tavaly óta  tudjuk az alapítványról, hogy azt Hegedűsék úgy igazgatták, mint egy vidéki kócerájt. Most persze nem az alapítvány van a fókuszban, hanem en bloc a gyermekéhezés. Az interjúból mindenesetre lényegében az derül ki, hogy 

Hegedűs Zsuzsa nélkül nincs működő szegénységpolitika Magyarországon.

1. 2002-ben Medgyessy Péter kormánya elindította az ingyenes óvodai, iskolai étkezést a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek részére. Ez "nem kis részben Hegedűs javaslatára" készült. 
2. Arról már nem ő tehet, hogy a szocialisták nem védték az inflációtól a fejkvótát, ezért az elértéktelenedett.
3. 2011-től már folyamatosan növeltük a fejkvótát, amely a 2010-es 295-ről ma már 650 forint felé emelkedett. Az óvodai korhatár csökkentésével több rászoruló gyerek kaphat megfelelő ellátást, az ingyenes étkezésre jogosító egy főre jutó nettó jövedelem pedig 39 900 forintra nőtt, és további emelés várható.  
4. A közmunka-program is ezt a célt szolgálja, mert a gyermekéhezés legfőbb oka a tartós munkanélküliség. Hegedűs korábban elmondta, hogy Pintér belügyminiszter jóbarátjaként ennek kidolgozásában is oroszlánrésze volt. 

Ezek után nem is lehet csodálkozni azon, hogy a probléma megoldottnak tekinthető. Hegedűs szerint a fenti intézkedések következtében 

"ma Magyarországon éhező gyerekek szociológiai értelemben azonosítható sokasága nem létezik,"

ami magyarul feltehetően azt jelenti, hogy önmagában szegénység okán ma már nem kell koplalnia senkinek, tehát a politika a rá vonatkozó elvárásoknak eleget tett. És valóban, 

"az Orbán-kormány a felsorolt intézkedésekkel felszámolta a rendszerszintű gyermekéhezést és nyomort"

- folytatja okfejtését a szociológus, ami persze nem jelenti azt, hogy ma már egyetlen gyermek sem kénytelen éhesen aludni menni esténként, de ez a jelenség már nem a rendszer rossz vagy hiányos felépítéséből fakad,

"sokkal inkább emberi mulasztásból, szülői felelőtlenségből."

Az egész interjú attól viszolyogtató, mert Hegedűsről amúgy nem lehet állítani, hogy ne feltétlenül jó szándék vezérelné - ahogy egyébként azt sem, hogy a kormány vonatkozó intézkedései között ne volnának pozitívak. (A tanácsadó nem bánná például egy olyan konszenzusos törvényjavaslat elfogadását, ami kötelezi a mindenkori kormányt bizonyos standardok betartására - például a fejkvóták inflációkövetésére.) 

A kényszeres öntömjénezés és behízelgés inkább az egész Orbán-kormányt övező holdudvarról mond sokat. Hogy még mindig nem lehet elég nagyot bókolni, hogy egy tanácsadó igazán biztonságban érezze egzisztenciáját és befolyását.