Emberség vagy pózolás a francia zászlós profilkép?

  • A párizsi terrortámadás után alig pár órával új funkció jelent meg a Facebookon.
  • Rengeteg felhasználó váltott francia zászlós képre.
  • Megjelent az ellentábor is orosz, szíriai, török színekkel.
  • Kinek van igaza? Szolidaritás vagy képmutatás a lobogó a profilképen?

A Facebook hivatalos oldala szombat délelőtt, fél tíz után pár perccel posztolta ki új profilképét, mellyel szolidaritást vállal a péntek este, a párizsi terrortámadásban elhunyt emberek hozzátartozóival és Párizs népével. Az új képen a logó a francia zászló színein át, egy filteren keresztül látható. Pár órán belül az egész portált ellepték a színes profilképek, amit az oldal új funkciójával minden felhasználó egy kattintással elkészíthet magának. 

Rövidesen megérkeztek az ellenvélemények, sőt az orosz, török és szíriai zászlóvá változtatott fotók is, és áradni kezdtek a kommentek, amikben a felhasználók például azt sérelmezik, hogy a néhány héttel ezelőtt lezuhant orosz utasszállító repülőgép több mint 200 utasa, és az ő rokonaik nem kapták meg ugyanazt az együttérzést, mint most Párizs. Szerintük a képcsere semmit nem old meg, semmivel sem segíti a terrorizmus elleni harcot, és nem nyújt vigaszt az áldozatok családjának sem, pusztán önbecsapás. Sokan a Facebookot is támadják, szerintük egy ekkora cégnek hatalmában állna a valódi segítségnyújtás is a látszatmegoldások helyett. Az elmúlt néhány napban történt többi támadásra hivatkoznak, a bagdadira, a bejrútira mint méltatlanul elhallgatott, a világ figyelmét és együttérzését nem kiváltó eseményekre.

A legutóbbi hasonló minialkalmazást idén nyáron indította el a Facebook, akkor az Egyesült Államokban egységesen elfogadott melegházasságot ünnepelte így a cég, és vele a fél világ. A másik fele pedig tiltakozott, nálunk például sokan magyar zászlóba bújtatták a profilképüket.

Közösségi egoizmus

Ez a mostani vita alapvetően másról szól. A nyári Ünnepeld a Pride-ot nevű szűrő ellen tiltakozók reakcióiból arra lehetett következtetni, hogy saját identitásukat féltik a melegjogoktól, és attól, hogy esetleg olyan helyen kell élniük, ahol nemtől függetlenül összeházasodhatnak azok az emberek, akik szeretik egymást. Röviden: ott a homofóbia indította a harcot. Ez a mostani helyzet nem ilyen egyszerű. Abban mindenki egyetért, hogy ami péntek éjjel Párizsban történt, az borzalmas, és tiltakozni kell ellene. Az viszont már jóval nehezebb kérdés, hogy egy átlagember mit tehet az ügyben.

A közösségnek, így a közösségi médiának hatalmas ereje van, sokszor előfordul azonban, hogy ezt az erőt nem sikerül kihasználni, a jó kezdeményezés félresiklik, és az eredeti céltól teljesen eltérő hatást vált ki. Ott van például 2014 legnagyobb online találmánya, az ALS Ice Bucket Challenge, ami az USA-ból indult és az volt a célja, hogy felhívja a figyelmet az amiotrófiás laterálszklerózis (röviden ALS) nevű halálos betegségre, és segítsen adományokat gyűjteni annak kezelésére. Aki élt és mozgott, az leöntötte magát jeges vízzel itthon is, de a hárombetűs rövidítés nagyon gyorsan kikopott a kihívás neve elől, és a Magyarországon a betegséggel foglalkozó szervezet 2014-ben végül egyetlen forint különadományt se kapott, dacára a többszáz videónak. Most meg már csak egy gyenge főpolgármester-jelölti reklámfogás dereng az egészből, maga a kampány nálunk kicsit sem segítette az ALS-kezelés helyzetét.

Egyértelmű üzenetek

Valószínűleg ugyanezt a torzult hatást vélik felfedezni a zászlós profilkép ellen tiltakozók, és az egész megmozdulás mögött ugyanazt a magamutogatást és kétszínűséget látják. Van azonban egy nagy különbség. Itt sokkal egyértelműbb az üzenet, sokkal kisebb szerep jut az egónak. A jegesvödrös akcióban benne volt az egyéni exhibicionizmus, a francia trikolorról viszont most mindenki ugyanarra asszociál, félreérthetetlen, és független a felhasználótól, aki kirakta.

Az orosz repülőgép-tragédia, a bejrúti és bagdadi támadások szörnyűségét persze nem lehet elvitatni. De az európai ember számára egy Párizs elleni támadás nemzetiségtől függetlenül azt jelenti, hogy a saját közösségére támadtak, a saját világa került veszélybe, és egy ugyanilyen esemény talán holnap az ő városában is bekövetkezhet. Sokkal erősebb szolidaritást érez, mivel az áldozatok hozzá hasonló emberek voltak, ugyanahhoz a kultúrához tartoztak, ugyanazt az értékrendet vallották. 

Ehhez képest a többi támadás, bár semmivel sem kisebb tragédiák, inkább tűnhetnek távolinak.

A pénz nem elég

Biztosan vannak olyanok, akik pózolnak azzal, hogy kiteszik az új képet, és élvezik, hogy ezzel a társadalomért felelősséget vállaló, tudatos embernek mutathatják magukat, viszonylag kevés ráfordítással. De az is biztos, hogy legalább ennyien vannak azok, akik valóban szolidaritásukat szeretnék kifejezni azzal, hogy kattintanak. Hogy kinél mi a motiváció, az nem derül ki, ez lelkiismeret kérdése, de a színeket látva rögtön magamutogatásról és egoizmusról beszélni erősen előítéletes.

Az is tény, hogy egyetlen eurót, sőt még forintot sem jelent a terror elleni küzdelemben az, ha valakinek ilyen vagy olyan képe van egy közösségi oldalon. Itt azonban nem is a pénzről van szó. Ha csak az anyagiakon múlna, a nyugati civilizáció régen győzött volna a legtöbbb terrorszervezet fölött. Ebben a kampányban inkább arra van lehetőség, hogy a felhasználók egyszerű és biztonságos módon, anyagi ráfordítás nélkül is kifejezhessék, hogy együttéreznek az áldozatok családjaival

Az, hogy létezik egy ilyen egyszerű, virtuális lehetőség is a kiállásra, épp a most megtámadott nyugati világ értékrendjének egy apró lenyomata. Ez az értékrend pedig többek között sokmillió ilyen gesztusból áll, amelyek nélkül eurómilliárdok sem elegendők arra, hogy meg lehessen védeni.

Szőke Dániel