Szabad névválasztást Magyarországon!

Miért nem nevezheti Magyarországon az ember a saját gyerekét úgy, ahogy csak akarja? Miért kell egy előre megadott, híresen hülye nevekkel teli listát böngészni, vagy a Magyar Méltóságos Akadémia jóindulatában bízni, ha azt akarod, hogy a gyerekedet hivatalosan úgy nevezzék, hogy Feri?

Milyen Feri?

Az engedélyeztetési eljárás mellett lehet hagyományőrzéssel, nyelvészeti és pszichológiai indokokkal is érvelni, de a mostani rendszernek nem sok értelme van, a keresztnévkáosz pedig ugyanúgy fennáll, mintha nem létezne semmilyen szabály. A mostani rendszer az egyén döntési lehetőségét és a szólásszabadságot nagyban korlátozza, a szülőket frusztrálja, a bürokráciát növeli, hülye nevű emberekkel meg így is, úgy is teli az ország. Akkor meg minek?

A külföldiek, főleg az angolszász országok polgárai időről időre rácsodálkoznak arra, hogy vannak helyek a világon, ahol az ember nem olyan nevet ad a gyerekének, amilyet szeretne, hanem olyat, amilyet szabad.

Magyarország ilyen hely. Nem mi vagyunk az egyetlen ország, ahol nem lehet szabadon nevet választani a gyereknek, de olyan szigorú névadási szabályok, mint itt, a világ nagyon kevés országában - például Dániában, Izlandon, Japánban, Kínában és Portugáliában - vannak.

Ez persze nem azt jelenti, hogy máshol nyugodtan lehet Szabó Tökkelütöttnek vagy Tóth Sátánnak nevezni a gyereket: a legtöbb országban, még a névadás szempontjából kifejezetten liberális USA-ban, Nagy-Britanniában és Új-Zélandon is léteznek olyan, a rendszerbe épített biztosítékok, amelyek lehetővé teszik a hatóságoknak, hogy megakadályozzák például a gyerek fejlődését szerintük károsan befolyásoló nevek választását.

De előre megadott lista, az a legtöbb országban nincs. Miért is lenne? Miért ne nevezhetné el valaki a gyerekét egy tetszőleges szigetről, folyóról, virágról, mesefiguráról vagy popsztárról?

Az 1,3 millió Mária, László, István és Erzsébet országa

Minden ellenkező híreszteléssel szemben a szülők ritkanév-adási vágyát nem feltétlenül a direkt kitolás motiválja, hanem az, hogy szeretnének különleges, egyedi nevet adni a gyereknek, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy ne rohangáljon egy egymillió-háromszázezer-egyedik Mária, László, István vagy Erzsébet a többi egymillió háromszázezer Mária, László, István és Erzsébet. között. (A Magyarországon élő, kumulatíve közel egymillió Józsefről, Jánosról, Ilonáról és Katalinról már nem is beszélve.)

Helen Petrie brit tudós, aki még évekkel ezelőtt kutatta, milyen pszichológiai hatással vannak a különleges keresztnevek a viselőikre, azt találta, hogy

a túl gyakori név eljelentéktelenítheti az embert.

Az is igaz ugyanakkor, hogy 

a túl ritka név viszont traumatizálhat: 

a kutatási eredmények szerint a szokatlan nevű embereknek rendszerint nagy nehézségekkel kell megküzdeniük, különösen gyerekkorukban.

És bár a gyerekeket csúfolhatják az iskolában különleges keresztnevük miatt, és a közösségbe való beilleszkedésüket megnehezíti egy-egy különleges keresztnév, az is kiderült, hogy felnőtt korukban sokan örülnek annak, hogy legalább a ritka nevükkel kitűnnek a tömegből, ha már mással nem is. 

Magyarországon mégsem a pszichiátriai társaság éves vándorgyűlésén döntenek arról, ki milyen nevet adhat a gyerekének, hanem a 2010. évi I. törvény értelmében, a világon egyedülálló módon, egy nyelvészeti szervezet, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének Utónévbizottsága bírálja el a beérkező kérelmeket, és dönti el, lehet-e a gyerek Feri.

Chewbacca, Csubakka vagy Csubaka?

Így megy a gyakorlatban:

  • Megszületik a gyerek. 
  • 4 kiló 55 deka, és olyan szőrös, hogy öröm nézni. 
  • Közlöd az anyakönnyvezetővel, hogy ezt a gyereket márpedig nem Ferinek fogják hívni, mert akkor mindenki csúfolja majd, hanem Chewbaccának. 
  • Az anyakönnyvezető, akit Erzsébetnek hívnak, összeráncolja a homlokát.
  • Megnézi az engedélyezett keresztnevek hivatalos listáját: mit ad isten, a Chewbacca nincs benne. 
  • Rögvest értesíti az MTA utónévbizottságát, ami a 2010. évi I. törvény értelmében 30 napon belül eldönti, nevezheted-e a gyerekedet Chewbaccának.

Az Utónévbizottság a saját maga által összeállított 14 szempont szerint értékel, és az alábbi pontok bármelyike alapján elutasíthatja a kérelmet, pontosabban megteheti, hogy nem javasolja a Chewbaccát, ami lényegében ugyanaz:

  • A 2. pont alapján, miszerint „az újonnan kérvényezett utónevet minden esetben a mai köznyelvi kiejtésének megfelelően, a mai magyar helyesírás szabályai szerint kell bejegyezni”.
  • A 4. pont alapján, miszerint „elismert, maradandó értéket képviselő klasszikus vagy mai ismert magyar nyelvű irodalmi, művészeti alkotásokban szereplő írói fantázianevek bejegyzését akkor javasoljuk, ha a név a magyar vagy az európai névkultúra valamelyik típusát képviseli, és az nem hátrányos a névviselőre”.
  • Az 5. pont alapján, miszerint „idegen nyelvű klasszikus vagy mai ismert irodalmi, művészeti alkotásokban szereplő írói fantázianevek bejegyzését akkor javasoljuk, ha a név külföldön már önálló és elterjedt személynévként használatos”.
  • A 11. pont alapján, miszerint „a köznévi eredetű és jelentésű fantázianevek esetében csak akkor javasoljuk a név bejegyzését, ha a név jelentése feltehetően nem lehet hátrányos a név viselőjére (...), illetve ha a köznévi alak történetileg beleilleszthető névkultúránkba”.
  • És a 14. pont alapján, miszerint „nem javasoljuk az olyan név bejegyzését, amely hangzásában, jelentésében a gyerek személyiségfejlődésére nézve a későbbiekben vélhetően káros lehet, amely miatt például csúfolhatják, kiközösíthetik őt”.

Szóval akkor miért nem lehet Chewbacca?

Aki azt hiszi, hogy azért, mert a Star Wars nem elég klasszikus mű, vagy mert a Chewbacca név külföldön nem elég elterjedt, meg fog lepődni: egy másik Star Wars-szereplő neve, az Anakin annak idején simán átment az Utónévbizottságon. 

Az az Anakin, aki, bár kisgyereknek irtó cuki volt, fogta magát, átállt az Erő sötét oldalára, és nagyobb gonosz lett minden gonosznál. Akkora gonosz, amekkorát nemhogy a Föld, de az egész Univerzum sem hordott a hátán. Ha ez nem pecsételi meg örökre egy gyerek sorsát, akkor semmi. Viszont ha Anakinnak lehet nevezni egy gyereket Magyarországon, akkor miért nem lehet bárminek? Például Chewbaccának?

Azért, mert egy tekintetben rendkívül következetes az MTA Utónévbizottsága: a 32/2014. (V. 19.) KIM rendelet 19. §-ának (1) bekezdése értelmében „az újonnan kérvényezett utónevet minden esetben a mai köznyelvi kiejtésének megfelelően, a mai magyar helyesírás szabályai szerint kell bejegyezni”, és ehhez az alapelvhez az utónévbizottság foggal-körömmel ragaszkodik.

Szóval a Chewbaccát, még ha javasolják is, mindenképpen át kell írni fonetikusan, úgy, hogy a végén a saját anyja se ismer majd rá: lehet belőle Csubakka, esetleg Csubaka (erről mindjárt), de Chewbacca, az biztosan nem lehet. A listán nem szereplő utónevek engedélyezésének folyamatában itt ér véget a következetesség, és itt kezdődik az elmebaj.

Öt tévhit a turományosan ellenőrzött névadás előnyeiről

1. Az engedélyezési rendszer célja a hagyományőrzés

Meddig őrzünk egy hagyományt? Vérbulcsúnak alig hívnak embert Magyarországon, pedig nagyon szép, ősi magyar név. Ezzel szemben a leggyakoribb, legmagyarabbnak tartott neveink egytől egyig, kivétel nélkül idegen eredetűek, a Máriától (héber) a Lászlóig (szláv), az Istvántól (görög) az Erzsébetig; és persze a József, a János, az Ilona és a Katalin sem magyar eredetű, hanem héber és görög.

Az, hogy nem a hagyományőrzés a fő cél, az is bizonyítja, hogy a kérvények nyomán a listára egymás után kerülnek fel az idegen eredetű, manapság a globalizáció és az angol lingua franca státusza miatt elsősorban angol eredetű nevek. Az MTA bizottsága úgy igazából egyetlen nyelvészeti hagyományhoz tartja magát: ahhoz, hogy mindent át kell írni fonetikusan magyarra. (Volt ez durvább is, lásd May Károly, Verne Gyula és Franklin Benjámin, de ezt szerencsére már nem erőltet senki.)

2. Az idegen eredetű, nálunk ritka név traumatizálja a gyereket, az Utónévbizottság ezt akadályozza meg

Mint a vonatkozó kutatások mutatják, ebben van igazság, de a jelenségnek a név különlegességéhez, ritkaságához van köze, és nem ahhoz, hogy honnan származik.
Egy régi magyar eredetű, hagyományőrző Hőst, Kilányt vagy Ünigét ugyanolyan könnyen kicsúfolnak az iskolában a neve miatt, mint egy felelőtlen, nyugatmajmoló Nancyt vagy Dustint, arról nem beszélve, hogy a hivatalos listán szereplő Nenszi meg Dasztin szintén nem életbiztosítás - mint ahogy angol nyelvterületen a Peter vagy a Dick sem az. 

Ha viszont a ritka neveknek a személyiségre és szocializációra gyakorolt negatív hatásaitól akarjuk megvédeni a gyerekeket, az nem a nyelvtudomány, hanem a szülők, a pszichológia és a pedagógia feladata, és nem a nyelvtudományi intézetnek kellene foglalkoznia a lehetséges hatásokkal, hanem a szülőknek, a pszichológusoknak és a tanároknak. Csúfolódni egyébként, mint köztudott, bármilyen névvel lehet. Lásd Feri.

3. Magyarul márpedig úgy írjuk ahogy mondjuk

A már említett, felelőtlen nyugatmajmolásnak köszönhetően az MTA-hoz beérkező névkérelmek, például a Jennifer, a Ginger, a Norris, a Dustin, a Nancy, a Justin vagy a Brian
bekerülnek az utónévbizottság jól felszerelt laboratóriumába, ott mindenféle okkult varázsláson esnek át, majd lesz belőlük fonetikusan átírt változat, mégpedig Dzsenifer, Dzsindzser, Norisz, Dasztin, Nenszi, Dzsasztin és Brájen. Igen, Brájen. 

Ezzel egyrészt az a baj, hogy aki például népszerű angol nevet választ a gyerekének, feltehetően azzal a céllal is teszi, hogy az a név legalább írott változatában az egész világon felismerhető legyen, ezzel is megkönnyítve viselője más kultúrákba való beilleszkedését. Jenniferről mindenki tudja, hogy mondják. De egy Dzsenifer, az vajon kinek felismerhető? 

A fonetikus átírással annyit érünk el, hogy a postás magabiztosan ki tud ejteni egy keresztnevet, amikor a viselőjét a nevén kell szólítani (Dzsenifer néni, megérkezett a nyugdíj!), cserébe joggal csúfolják szegényt a világ összes oktatási intézményében, beleértve a magyar iskolákat.

4. Az átírás legalább nyelvileg precíz, a nyelvészek tudják, mit csinálnak

Dehogy precíz, és dehogy tudják. Ha például csak a manapság divatos, szégyenletesen nyugatmajmoló angol nevek átírását vesszük: alapszabály, hogy az angolban nem ejtenek hosszú mássalhangzót, vagyis a Jessicát úgy mondják, rövid sz-szel, hogy /'dʒesɪkə/, a Harryt úgy, rövid r-rel, hogy /'hærɪ/, a Jennyt meg úgy, rövid n-nel, hogy /'dʒenɪ/. Ehhez képest sikerült ezeket a neveket hivatalosan Dzsesszikára, Harrira és Dzsennire átírni, ahogy angolul senki nem ejti ki őket - miközben a Norrisból Norisz lett, rövid r-rel, a Jenniferből meg Dzsenifer, egy n-nel. Totális káosz. Az idegen nevek fonetikus átírása amúgy is folyamatos szélmalomharc, mert sok külföldi nyelvben létező hangzó a magyaban egyáltalán nincs. Akkor meg minek erőlködni?

5. Az ellenőrzés garantálja, hogy egy névből egy legyen

Dehogy garantálja. A legszebb klasszikus példa a beatri* kezdetű női név, ami három különböző formában létezik az elfogadott magyar utónevek hivatalos listáján: van a latin eredetű Beatrix, az olasz Beatricéből átvett Beatricse, illetve a francia Béatrice-ból átírt Beatrisz (hogy akkor már miért nem Béatrisz, az talány). Egyébként az olasz és a francia Beatrice is eleve a latin Beatrix átvétele, illetve módosulása, úgyhogy csak idő kérdése, hogy átvegyük oroszból is, és akkor az oroszok által a franciából átvett Беатриса mintájára lesz egy Beatriszánk is. Virágozzék minden virág, de minek kell ehhez 30 napos javasolási eljárás?

Megoldás: szabad névválasztást mindenkinek!

Ezt az egész értelmetlen, törvény által elrendelt zűrzavart, akadémiai bűvészkedést, pszicholingvisztikai csűrcsavart és frusztráló bürokratikus baszakodást el lehetne kerülni azzal, hogy mindenki olyan nevet ad a gyerekének, amilyet akar. Valamilyen biztonsági szelepre valószínűleg akkor is szükség lenne, hogy senki ne büntethesse a gyerekét azzal, hogy Lepra Kolerának nevezi, de ez még mindig sokkal egyszerűbb, mint minden, a listán nem szereplő nevet egyenként engedélyeztetni, vagy elutasítani. 

Aki pedig attól tart, hogy pillanatok alatt megtelik az ország Kovács Eminemekkel és Tóth Megatronokkal, nyugodjon meg: a gyerekek többsége úgyis Bence, Máté, Hanna és Anna lesz. A divat nagyobb úr bármilyen akadémiai bizottságnál. 

Nélkületek nincs 444

Csak a 444 és a sajtószabadság ügye mellett elkötelezett olvasók támogatása teszi lehetővé, hogy alaposan tudjunk foglalkozni a legfontosabb témákkal.