A Szu-24-es, amit a török légierő F-16-osa lelőtt a szír határ közelében, az oroszok válasza a világ egyik legcsodálatosabb fegyverére, a legendás amerikai A-10-esre, (illetve az amerikai hadrendből kivont F-111-esre, amire megszólalásig hasonlít) vagyis ez is

megerősített csatarepülő,

ami viszont amerikai társával szemben szuperszonikus sebességre is képes, így elfogó vadászként is bevethető.

A kéthajtóműves, változtatható geometriájú (összecsukható) szárnyú gépet 1974-ben rendszeresítették a szovjet néphadseregben, 1993-ban gyártották belőle az utolsót - addig összesen kb. 1400 készült belőle.

A gépet eredetileg kettős feladatra tervezték, a korai változatai akár a hangsebesség 2,18-szorosára is képesek voltak és akár 17500 méteres magasságban is üzemelhettek. A későbbi modelleken már elhagytak pár alkatrészt, ami ehhez volt szükséges, mert

szinte kizárólag alacsony magasságban vetették be csatarepülőként

így ezek a nagy magasságban gyors repülést lehetővé tevő eszközök a gyakorlatban csak felesleges pluszsúlyt jelentettek. A gépet talajkövető automatikával is felszerelték, lehetővé téve hogy nagyon alacsonyan is képes legyen repülni, mert így tudja leghatékonyabban támogatni a szárazföldi műveleteket fő fegyverével, a Grijazev-Sipunov GSh-6-23 forgócsöves, 23 milliméteres gépágyújával.