Egy hónapja kezdődött, és egészen december 31-ig tart az orosz hadsereg őszi sorozási időszaka. Papíron 147 ezer újonc kapja meg ilyenkor a behívót. Papíron, mert az orosz fiatalokat nem lelkesíti a gondolat, hogy egy évet szolgáljon abban az orosz hadseregben, ahol az újoncok szivatásá olyan brutális, hogy
évente több százan lesznek öngyilkosok
a megaláztatások - a legtöbbször legalább fizikai, de gyakran nemi erőszak - miatt. Az Európai Parlament Kutató Szolgálatának nemrég publikált jelentése szerint minden évben nagyjából a hadköteles (18-27 éves) orosz fiatalok fele játssza ki valahogy a szabályokat, hogy elkerülje a behívást, írja a Foreign Policy.
Amikor én még hadköteles korú voltam, Magyarországon is sorozott hadsereg volt. A behívást én két módszerrel játszottam ki: rendszeresen váltogattam állandó és ideiglenes lakcímemet a különböző hadkiegészítő parancsnokságokhoz tartozó fővárosi lakásom és családi nyaralónk között, újra és újra kikerülve a rendszerből, amikor pedig egy rendkívüli sorozásnál - a budapesti díszszázadba hívták be korosztályom legalább 185 centi magas tagjait - mindkét címemen értesítettek,
végül hallgatói jogviszonyom igazolásával úsztam meg a behívást,
bár már az is nagyon kecsegtető volt, hogy ki tudja, miért, de az intelligencia-teszten egy eleve rosszul kitöltött tesztlapot kaptam, amibe, miután gyorsan megállapítottam, hogy a beírt, rossz válaszok alapján aligha érhetek el 100-as IQ-nál magasabbat, inkább nem is piszkáltam bele. És még a pszichológus is megdícsért, hogy milyen remekül teljesítettem a pszichológiai teszten is, mert az alapján simán antiszociális szorongónak minősítene.
De a hangsúly a joly jokeren, a hallgatói jogviszony igazolásán van: ez az orosz módszer lényege is. Egy, a Trojcki Varijant nevű orosz tudományos szaklapban 2011-ben megjelent kutatás szerint
a sorköteles (férfi) orosz doktoranduszok 45 százaléka jelölte meg továbbtanulása okaként azt, hogy így elkerülhette a sorozást.
"Durván leegyszerűsítve a férfi doktoranduszokat két csoportra oszthatjuk. Az elsőnek fontos, hogy a sorozás elkerülésével megszakítás nékül folytathatja tanulmányait. A másiknak az a célja, hogy a továbbtanulással elkerülhesse a sorozást" - mondta erről Igor Csirikov, a moszkvai Közgazdaságtudományi Egyetem Oktatáskutató Intézetének kutatója. Mondjuk szerinte az első a nagyobb csoport, mert a továbbtanulás azért elég macerás módszer a behívó elkerülésére:
Mindazonáltal Csirikov szerint is egyértelmű, hogy az orosz doktoranduszok számottevő része "csak azért folytatja tanulmányait, hogy ne kelljen katonáskodnia, ez pedig komoly kihívás a teljes orosz felsőoktatásnak".
Egyben jövedelmező biznisz is: Oroszországban az elmúlt húsz évben gombamód szaporodtak a privát diplomagyárak, a felsőoktatásban tanuló hétmillió oroszból már ötmilliót ilyen, erősen változó színvonalú, vagy egyenesen színvonaltalan magánintézményekben képeznek.
Annak, hogy az orosz fiatalok a hadsereg helyett inkább a továbbtanulást választják, akár előnyei is lehetnének - végső soron így orosz fiatalok tízezrei szereznek felső fokú végzettséget, például 1991 és 2013 között megduplázódott a posztgraduális képzésben részesülő oroszok száma. A hadseregre nézve viszont katasztrofális következményei vannak ennek: azáltal, hogy a legjobb képességű vagy jó anyagi helyzetű fiatalok megúszhatják a sorozást,
a hadseregnek a maradékból, a szegények és gyengébb képességűek közül kell válogatnia.
Ez, társulva azzal, hogy a hadsereget vonzóbbá tevő reformok részeként egy évre csökkentették a sorkötelezettséget, az orosz hadsereg modernizációjának egyik legnagyobb akadálya lett. A modernizáció részeként ugyanis egyre szofisztikáltabb, egyben bonyolultabban kezelhető fegyverrendszerek használatát kéne megtanulniuk a besorozottaknak, amire a rendelkezésre álló egy év eleve szűkös, pláne akkor, ha a sorkatona eleve nem a legélesebb kés a fiókban.
"A sorozott hadseregek jelentős hátrányban vannak a profikkal szemben. Oroszországban mostanra egy évre csökkentették a sorkötelezettséget, vagyis a sorállományúakkal feltöltött alakulatokban fél éves ciklusokban lecserélődik az állomány fele. ez nem tesz jót a kohéziónak, egyben azt is jelenti, hogy a mindenkori állomány jelentős része jobb esetben is tapasztalatlan, adott esetben akár kiképzetlen is. Ha pedig ki is képezték, a rendelkezésre álló időben legfeljebb a legegyszerűbb fegyverek használatát sajátíthatták el, a modern hadseregek összetett fegyvereit nem tudják kezelni" -írtam márciusban egy, az orosz hadsereg nehézségeiről szóló cikkemben, amiben utaltam arra is, hogy ezek a gondok komoly problémaként jelentkeztek a 2008-as grúziai háborúban, amit az oroszok végül elképesztő túlerejükkel nyertek meg, nem pedig jól képzett, csúcstechnikát alkalmazó alakulataikkal.
Ezekről a nehézségekről beszélt a Foreign Policynek Katarzyna Zysk, a Norvég Védelmi Egyetem oktatója is: "A hadsereg emberierőforrás-helyzete komoly akadály Oroszország ambíciózus hadseregmodernizációs céljai elérésében", részben a már említett okok, részben pedig az általános demográfiai helyzet, az orosz népesség csökkenése miatt.
Ezt a helyzetet a Kreml is felismerte, ezért is írták elő, hogy 2017-re már a hadsereg minimális létszámának majdnem fele, 425 ezer katona szerződéses profi legyen, de ez a folyamat - részben az orosz tisztikar a már idézett cikkemben részletezett ellenállása miatt - sokkal lassabb a reméltnél. Épp ezért, bár Zysk szerint a modern fegyverrendszereket valójában csak profi katonák tudnák kezelni, a legfontosabb katonai feladatok nagy részét még mindig sorállományúakkal végeztetik. (Címlapkép: AFP PHOTO/KIRILL KUDRYAVTSEV)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.