A magyarok kilenctizede nem keres annyit, amiből szerinte normálisan meg lehetne élni

Megjelent a KSH legújabb átfogó kiadványa a magyarországi jövedelmi helyzetről. Ebben nem a fogyasztás, azaz az elköltött pénz, hanem a jövedelmek felől közelítenek a statisztikusok. Sőt, rögtön sokféle új számot is megismerhetünk a magyarok jövedelmi helyzetéről, lássuk!

Csoda Magyarországon

Az az egészen szokatlan dolog történt 2014-ben, hogy a szegényebbek nettó bére nőtt, méghozzá nem is elhanyagolható módon. Íme:


(Itt és a következő ábrákon nem a konkrét megkeresett jövedelmeket látjuk, hanem azt, hogy egy háztartásban mennyi pénz jut egy főre a háztartás össze jövedelméből. Viszont a számok munkabér mellett a többi jövedelmet is tartalmazzák, pl állami transzferek, vállalkozások stb.)

Nem látszik? Akkor itt van százalékosan a változás 2013-ról 2014-re, jövedelmi rétegek szerint:


Azaz a társadalom alsó 80 százalékának 5-6 százalékkal nőtt a nettó jövedelme 2013-ról 2014-re, míg a felső 20 százaléknak fele ilyen gyorsan, 3 százalékkal. Érdekes az is, hogy a társadalom alsó 40 százalékában sokkal jobban nőttek a nettó jövedelmek, mint a bruttó számok – azaz csökkent az adó a szegények bérén (élhetően a 2014-es választásra felpörgetett közmunka miatt). Ez különösen azért jó, mert a két év között gyakorlatilag nem volt infláció.

De ez sem jelenti azt, hogy forintban ne nőtt volna a távolság a társadalom jövedelem alapján felosztott tíz csoportja között:


Azaz miközben a legszegényebbek havi 1300 forinttal kerestek többet tavaly, mint egy (vagy négy) évvel korábban, addig a leggazdagabb egymillió magyar egy év alatt 6700 forinttal, négy év alatt, tehát 2010-hez képest pedig kevés híján 38 ezer forinttal keresett többet.

Úgy érezzük, hogy ez bizony kevés

És hát senki nem igazán elégedett azzal a pénzel, amit megszerez. A legszegényebb egymillió magyar valós havi jövedelme így viszonyul ahhoz, amit a különböző életszínvonalról gondolnak. Látható, hogy ami jövedelmet megszereznek (fekete oszlop), az a havi 26 ezer forint, nem éri el azt, amit a "nagyon szűkös" jövedelmi helyzet szerintük megkövetel.


A leggazdagabb egymilliónál már legalább eléri a szerintük "jó" élethez szükséges küszöböt a valós jövedelem (a tárasadalom felső tizede értelemszerűen magasabbnak látja az ehhez szükséges havi jövedelmet):


Az összes jövedelmi réteg így látja a különböző szintekhez szükséges havi jövedelmet:


Amiben az az igazán érdekes, hogy valójában az ország kilenctizede úgy gondolja, hogy nem keres annyit, amiből "átlagos" szinten meg tudna élni (zöld vonal):


Továbbra is elég sokan vannak, akiket a szegénység különböző mércék alapján veszélyeztet. A háromféle szegénységi mutató alapján így nézett ki a helyzet 2014-ben:

Azaz majdnem kétmillióan élnek súlyos anyagi nélkülözésben, hétszázezren nem dolgoznak egyáltalán, és másfélmillióan keresnek kevesebbet, mint a medián jövedelem 60 százaléka. Akikre mindhárom dolog érvényes, azok háromszázezren vannak.

Beletörődünk

De nem csak jövedelmi tényezőket néztek a statisztikusok, hanem a szubjektív jóllétet is felmérték. Ebben két ellentétes tendencia rajzolódik ki 2013 és 2015 között.

Egyrészt a dolgokkal általában kevésbé vagyunk elégedettek, főleg a munkánk minőségével:


Ennek ellenére kevesebben vannak, akik mindig dühösek voltak, viszont többen, akik boldogok. A mindig csüggedtek száma stagnál:


(KSH) (Címlap- és borítókép: Tbg)

;