Az amerikai egyetemistákra ráomlik a politikailag korrekt álomvilág
2015 november 12., 18:46
5 ok, amiért rég nem volt olyan jó a South Park, mint a 19. évad
Múlt héten ért véget a South Park 19. évadja. Egy ideje már nem néztem a sorozatot, de most a Donald Trump-rész miatt elkezdtem, aztán ott is maradtam. És egyáltalán nem bántam meg. Ennek pedig öt oka is van.
1. 18 év után újat tudott húzni
Ha eszembe is jutott a South Park az utóbbi években, akkor sem igazán mint sorozat, inkább mint kínaipiaci pólóminta, játékfigura-alap és persze egy csomó idézet forrása - vagyis valami, aminek a helye régen megcsontosodott a popkultúrában, de konkrétan ma már azért nem jelent olyan sokat.
Ez végül is természetes. 18 év világsiker után (sőt, hát annál már sokkal hamarabb) erős a csábítás a készítők részéről, hogy hagyjanak valamit csak úgy elketyegni magártól, főleg ha ilyen bombabiztos alapokon nyugszik -
a faszos viccek éppen ugyanannyira működnek 12, mint 30 évesen, és az a gyanúm, hogy azon túl is.
Szóval egyáltalán nem magától értetődő, hogy ennyi szezon és pláne ennyi millió dollár után a készítők nekiállnak, és húznak valami újat. Pedig ez történt - lényegében most van először egy egész szezonon át húzódó, többé-kevésbé történetnek nevezhető keret.
Nem egyszerűen csak visszatérő elemek, hanem egy felépített szál az iskola új igazgatójával, PC Principallal, a dzsentrifikálódó városrésszel, a halálra kúrással kampányoló Mr. Garrisonnal, és egy viccesen izgalmas összeesküvéssel a háttérben, ami talán a bújtatott reklámokról, talán a politikai korrektség végső elterjesztéséről, talán a földönkívüli dzsentrifikációról szól. (Hiszen mi más a politikai korrektség, mint verbális dzsentrifikáció - és most nem az Élet és irodalomból idéztem, hanem a szezon utolsó részének egy olyan jelenetéből, amiben egy Down-szindrómás figurát összever egy fekete luxusprostituált, Classi, akinek a nevét úgy kell írni, hogy a C betű aljából kilógó rajzolt fasz megkúrja az L betűt).
Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy a forgatókönyvírók olyan feszesen tartották volna kezükben a szálakat mint a mondjuk a Breaking badben, az ambíció azért szép. Pláne egy olyan sorozattól, ami onnan indult, hogy egyik főszereplője minden részben meghal.
2. Ha van valami, ami a South Park után ordít, az a liberális PC-őrület
Az amerikai közélet mintha csak Eric Cartman-alakú Batman jelet küldött volna az égre (ezt olyan szépen fogalmazta meg a New York Times, hogy muszáj volt idézni). Az ámokot futó politikai korrektség az év egyik nagy vitatémája volt Amerikában,
és ha van hálás feladat az alapvetően konzervatív-libertariánus South Park-készítőknek, az nyilván az, hogy begyömöszöljék a safe space-t valamelyik szereplő seggébe.
Ez a szezon egyik fő témája - az elnyomottak nevében fellépő, személy szerint privilegizált helyzetű social justice warriorok, a mikroagresszióra hagyományos agresszióval válaszoló érzékenység-bullyk ábrázolása pedig kifejezetten erősen sikerült, olyan nagyszerű pillanatokkal, mint a safe space-feliratú rendőrségi szalag felhúzása a PC-főhadiszállás köré.
Máskor gyengébb a megvalósítás, mint amikor a túlérzékenység ketreceit úgy próbálják meg nevetségessé tenni, hogy egy Valóság nevű kaján figura
megtámadja a szereplőket - ez elég erőltetett és szájbarágós megoldás, ráadásul a célpontot is kevésé sikerül belőni, mint a képmutató PC-harcosok esetében, ahol épp magát a képmutatást célozza a gúny.
3. Ha van valami, ami a South Park után ordít, az a jobboldali agresszív idiotizmus
A másik, legalább ennyire Kenny narancssárga kapucnijába illő téma az a Donald Trumppal csúcsra érő trend a politikában, amit leginkább büszkén felvállalt, sőt zászlóra írt pusztító ostobaságnak, esetleg agresszív idiotizmusnak lehet nevezni. A minél nagyobb hülyeségek minél hangosabb sulykolása olyasmi, ami már nemcsak a politikailag másként gondolkodókat ejti zavarba, hanem nagyjából mindenkit, aki elvégezte az általános iskolát (és az európai áthallásokat hagyjuk is ki ebből).
A South Park 19. szezonja ennek a témának sem gumikesztyűvel nyúl a prosztatájába.
A Donald Trump-hasonmás kanadai miniszterelnök figurát konkrétan halálra kúrják, de a probléma ezzel sem oldódik meg, mert Mr. Garrison maga lesz Trump, aki a halálra kúrás kampányával indul az elnökségért.
Igaz, hogy egyre kevésbé szabad elkövetni azt a hibát, hogy lebecsüljük a hülyeség és a hülyék erejét, mert egyre veszélyesebbek, de néha azért a megmaradt épelméjűeknek jól esik körbenézni és konstatálni, hogy nem ők őrültek meg. A South Park pedig megadja ezt az élményt.
4. Válasz a felbaszódás korára
Ez valójában az előző két pont szintézise. Önmagában csak azt mondani, hogy a South Park a PC-t támadja, nagyjából olyan, mint Woody Allen megállapítása a Háború és békéről. Önmagában csak azt mondani, hogy a sorozat a hülye politikusok ellen van, legalább ekkora megfejtés.
Van viszont, ami közös ezekben, és a South Park a maga módján össze is köti ezeket a pontokat. A social justice warriorok és a trumpista hülyék is folyamatosan fel vannak háborodva. Állandóan megfeszített idegekkel, mindig felbaszódva pedig nem lehet gondolkozni.
És amellett, hogy így nem lehet élni, ez az állapot tökéletes arra, hogy hülyék és mások felfokozottságát kihasználó manipulátorok kiemelkedjenek.
A South Park új szezonjának esszenciája a "harag rossz tanácsadó" szólásban foglalható össze, csak hát az ember úgy van vele, hogy két L-betűt megkúró C-betű aljából kilógó rajzolt fasz között szívesebben fogadja be az ilyesmit, mint poros konzervatív bölcsességként.
Sok ideig leszünk még így összezárva egymással. Arra hiába várunk, hogy eltűnjenek, vagy elnémuljanak azok, akik mást gondolnak. Akkor pedig már megfeszített nyakú vicsorgás helyett akár meg is próbálhatjuk elviselni egymást, és megpróbálhatunk szóba állni egymással. A szezon végére idáig is eljut a South Park, persze ennél viccesebben előadva, mert a szereplők egymásra fegyvert fogva jutnak erre a következtetésre (hogy egy másik fontos aktuális téma is előkerüljön). És éppen az ilyen pillanatoktól igazán erős most a sorozat, amiket egyik narratívába sem lehet begyömöszölni.
Eric Cartman és anyja egymásra fegyvert fogva vitatják meg, mikor kell lefeküdni menni, míg végül azzal köszönnek el, hogy szeretik egymást. Stan családjában is fegyvert ránt mindenki, majd a családi vita végére ordítva arra jutnak, hogy ők is szeretik egymást. Az egész város előveszi a fegyverét a fegyvershow-n, de végül nem ölnek meg senkit, sőt, végül abban maradnak, hogy jobban meg kell érteniük egymást.
Akkor most mi is ez? A fegyverőrület kíméletetlen nevetségessé tétele, vagy épp ellenkezőleg, a szabad fegyverviselés melletti kiállás, ami a készítők politikai nézeteiből következne? A készítők üzenete a kompromisszumok fontosságáról, vagy inkább az érzelgősség kigúnyolása? Mindez együtt? Az viszont biztos, hogy az utóbbi időben erősen defenzívába szorult értelemnek éppen arra van szüksége, hogy ilyen határozottan álljanak mellé.
5. Megjelenik benne az önkritika
Az eddig pontok inkább csak összetettségükben, és témaérzékenységükben jelentenek újdonságot. Megjelenik viszont még valami a 19. szezonban.
“Mi két privilegizált, fehér heteró srác vagyunk, és olyan dolgokon nevetünk, amik soha nem fognak érinteni minket”
- mondja Cartman Kyle-nak az első részben, és nem lehet másra gondolni, mint hogy az alkotók, Trey Parker és Matt Stone itt önironikusan önmagukról beszélnek. Ennél pontosabban ugyanis nem lehet leírni a South Parkot, aminek elsődleges célközönsége is éppen így írható le. Nagy szükség van a mindent leszaró, semmilyen tabut nem ismerő humorra, de lényegesen könnyebb mindent leszarni és semmilyen tabut nem ismerni, ha az ember a világ leginkább privilegizált rétegéhez tartozik, és nem a saját identitásáért minden nap harcokra kényszerülő transzszexuális bevándorló, vagy állandó egzisztenciális félelemben élő, gyermekeit egyedül nevelő szegény anya, és a sort elég sokáig lehet folytatni.
Ennek beismeréséből önmagában nem következik semmi, és aligha kell attól félni, hogy a South Parkból safe space lesz kvóták szerint megjelenő nemi és faji identitású szereplőkkel és dzsentrifikált gecis humorral. Egyszerűen csak megjelent ez a szempont is, és ennél biztosabb jele nincs annak, hogy 2015 van.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.