5+5 használható szakácskönyv (vagy olyasmi) karira

gasztronómia
2015 december 20., 12:51

Puhl Sándorral szólva kétségtelen tény, hogy miképpen a virágáruslobbi a Velentájn-napot valamint a Mindenhelovén-halottaknapját, úgy a karácsonyt a könyvkiadói világösszeesküvés szabadította az emberiség nyakába, a kizsigerelés végett.

Ha rosszsorsunk ilyentájban egy könyvesbolt pokoltornácára vet, döbbenten tapasztalhatjuk, hogy ördögi mesterkedésben élen járnak a szakácskönyvek (vagy újabban: gasztronómiai művek) nyereségvágyból, nagyértékre elkövetett kiadói, miszerint valósággal ontják a gyanútlan vásárlókra kétes értékű portékáikat.

Hogy egyik kedvenc szerzőmet, saját magamat idézzem, aligha létezik még egy szegmense az információkereskelemnek, amelyben ennyi manifeszt baromság jelenne meg, mint a gasztróban. Nem csak a mindenféle celebióták és csatolt részeik értelemellenes gaztettetire gondolok (v.ö.: Ördög Nóra macskájának top 100 kedvenc receptje; Így főz Stohl András autószerelője), sőt, ezeket szerencsére könnyen fölismeri, és messzire elkerüli az ember, hanem ezerszer károsabbak a mindenféle szakmabelinek tűnő szerzők (tévészakácsok, egyetemi doktorok, szépírók) köztörvényes munkái, és akkor még a táplálkozás-áltudomány sarlatánjainak szépen fejlődő kamuiparáról nem is beszéltünk a méregtelenítőktől a pívizes paleolit lugosítókig.

Alábbi kis cikkünk nem kevesebbre vállalkozik, minthogy szétválassza az a ocsút a búzától, tiszta vizet öntsön a pohárba, és gyöngyöt vessen a disznók elé. Napokig tanulmányoztuk a karácsonyi szakácskönyvkínálatot, hogy találjunk tíz igazán jót. Csak részben sikerült.

1. Váncsa István: Lakoma (Második rész, az itáliai konyhák legfinomabb ételeiből)

Váncsa István új szakácskönyve
photo_camera Váncsa István a maremmai szénégetők pörköltje fölött mereng új szakácskönyve bemutatóján.

Ceterum censeo: instant get. Instant klasszik. Instant. A legendás Lakoma-saga, az epikus konyhai opera, a magyar szakácskönyvészet Csillagok Háborújája még csak az első trilógia harmadik részérnél tart. Illetve a a második trilógia második részénél, de az első trilógiai csak egyrészes. Summa summárum és horribile dictu 2 in 1: Váncsa Istvánról már utcát kellett volna elnevezni a Földközi-tenger medencéjének minden 200 000 főnél népesebb városában. In concreto: hétszáz oldal tömény információ, sehol egy kép, fölösleges tipográfiai mutatvány, csak szöveg. Ilyen egy rendes szakácskönyv. Az olasz konyha annyiszor meggyaláztatott, átfelületeskedtetett (lásd Jamie Oliver idétlenkedéseit a friss bazsalikommal), mígnem jött Váncsa, aki elég kitartó, művelt és okos volt ahhoz, hogy egy ekkora anyagot tisztességgel földolgozzon. Szórakoztató, szellemes és hasznos könyv. Ritkaság, tessék megbecsülni. (Libri; 4741-4990 Ft.)

2. Szabolcs-Gyuris Éva–Szabolcs András: Fánki Főö

photo_camera

Sok évig vártunk arra, hogy legyen végre egy kompetens, profi, jó ízlésű vietnámi büfénk. Egy magyar házaspár csinálta meg végül a Mozsár utcában. A könyv az étterem (büfé) nevét viseli, és talán a hangulatát is. A hazai mezőnyben ízléses és kompetens mű, de váncsai töménységre azért ne számítsunk. (Boook Kiadó; 5990 Ft.)

3. Kárai Dávid: 50 édessség, amit el kell készítened

A hamisítatlan
listicle-cím
és a benne ejtett (jobb esetben szándékos) központozási hiba nem túl bizalomgerjesztő, és erre még rátesz egy merőkanállal a borítófotó, ami olyan, mintha valaki egy frissen nyílt laktóz- és cukormentes vegánkézműves hipsztercukrászda reklámját akarná parodizálni. De (és egy nagy DE): Kárai Dávid tud sütni, érdekli és szereti. Az idei gasztrobloggerkönyvek közül ezt érdemes elolvasni. És zserbót, flódnit vagy akármit sütni belőle. (Bookline; 4242–4999 Ft.)


4. Fehér Béla–Szécsi Noémi: Hamisgulyás – Hadikonyha a 20. századi Magyarországon

Fehér Béla, a Magyar Nemzet legendás tárcistája évtizedek óta kutatja a magyar konyhák történetét illetve a magyar konyhákban megbúvó történeteket. Szerencsére inkább izgalmas kultúrtörténeti dolgozat ez, mint hasznos kézikönyv. (Úgy értem, nyilván: ne legyen szükség rá.) Első világháború, forradalmak, válságok, második – szükségállapotok, szükségételek, szükségreceptek. Fehér Béla pedig nagyszerűen olvasható szerző. (Helikon Kiadó; 2792–3490 Ft.)

5. Darida Benedek–Zsidai Roy: Spíler – Főzz le mindenkit!

A színes csokornyakkendős Zsidai Roy az utóbbi évtized legvitálisabb és legzsezsgőbb vendéglátóipari wunderkindja (kis híján enfant terrible), lapzártakor nyolc (vagy kilenc? tíz? tizenegy… tizen...) étterem tulajdonosa/üzemeltetője. Szerzőtársa, Darida Benedek pedig a kortárs gasztroliteratúra címzetes alakja, három éve Cserna-Szabóval besztszellerezett hatalmasat (Cserna-Szabó András–Darida Benedek: Nagy macskajajkönyv; Magvető 2012). (Egyébként pedig Szilyvel együtt egy zászlóaljban lőtük az álló mellalak alsószéle-közepét, csak akkor még nem így hívták. Már Daridát. Egyébként Hamvai Kornélt sem, de ő most nem tartozik ide
szorosan
.) Tehát, akit érdekel a kétezres évek budapestjének gasztroreneszánsza, annak érdekes kordokumentum lesz a könyv, és a receptek sem hülyeségek benne, az biztos, mert a Zsidai-csoport főszakácsa a kitűnő Litauszki Zsolt.

És még

Az itt következő könyvek nem újdonságok, sőt nem is ideiek, de fontos és nagyon jó könyvek; még ott állnak a boltok polcain, egy részük alaposan leárazva. Sokkal érdemesebb ezeket beszerezni karácsonyra, mint valami újabb bóvlit.

+1. Heston Blumenthal otthon (Heston Blumenthal At Home): Aki a tévében beleakadt már Blumenthal valamelyik sorozatába, az tudja, mire számíthat: tudásra, információra, okos ötletekre mindenféle ripacskodás, túljátszás, ködösítés, misztériumjáték nélkül. Blumenthal a világ egyik legjobb szakácsa. És nem csak szakács, hanem igazi tudós, innovátor, akit mániákusan érdekel, mi történik az étellel főzés közben, milyen fizikai és kémiai folyamatok vezetnek el mondjuk egy tökéletes vöröskáposzta-gazpachóig. Alapmű. Nagybetűvel, kurzívval, kétszer aláhúzva. Tényleg olyan ötleteket lehet eltanulni Blumenthaltól, amitől az ember szintet lép az otthoni szakácsok grádicsán. (Alexandra; 8500 Ft.)

+2. Kylie Kwong: Kínai konyha – egyszerűen. Ugyanabban a sorozatban jelent meg, mint a Blumenthal, és pont olyan fontos könyv ez is. Már négyéves, így alaposan leárazva kapható, hétezer helyett 2370-ért láttam. A hülyének is megéri.

+3. Alain Ducasse konyhaművészete – húsételek. Szintén az alexandrás sorozat, amelyben a világ legjobb szakácsainak könyvei jöttek ki az elmúlt négy évben. Ducasse tizenkilenc Michelin-csillagjával a csúcsok csúcsa, és a receptjei is pont olyanok. Olvasgatni nagyon érdekes, talán tanulni is lehet belőlük, de az kevéssé valószínű, hogy bárki emiatt rápróbálna vasárnap délelőtt egy cserépedényben sült szalonkára. („Megkopasztjuk, megperzseljük a szalonkát, de nem szedjük ki a belsejét, csak a zúzát emeljük ki spékelőtűvel a hasüregből. Kiszedjük a szemét és a csőrét. A csőrét az alsó- és a felsőcomb közé helyezzük.”)

+4. Szabó Zoltán: A halfőzés fortélyai a Balaton mentén (2014). Csak mániákusoknak! Szabó Zoltán is mániákus. Először 40 közép-dunai településen gyűjtött össze kábé ötszáz halászléreceptet (A halfőzés fortélyai a Közép-Duna mentén; 2006), most a Balatonnál tette meg ugyanezt. Ennek a kissé strukturálatlan adathalmaznak valamiféle néprajzi jelentősége lehet, illetve a magamfajta nehézsúlyú halászlébuzik búvárkodnak benne néha, és persze elborzadnak, amikor olvassák, hogy a dunaszentgyörgyi Mari néni szerint éppen a forralás 14. percében kell belenyomni a lébe egy tubus Piros Aranyat. Na, ugyanez most balatonszemesi Pista bácsival.

+5. Gault&Millau étteremkalauz 2016. Csak a végére, csöndben, mert elfogultsággal vagyok vádolható. A legalaposabb és legrészletesebb étteremkalauz, ami Magyarországon hozzáférhető.

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.