Elkezdődött a Last Man on Earth, azonnal nézzék meg!
2015 március 06., 20:28
2015 legjobb sorozatai a nőkről és a gonoszságról szólnak
Van benne spoiler.
Az egyik dolog, ami idén nagyon foglalkoztatta a magyar embereket, az Éden Hotel című reality volt. Ez nem nézettségi kérdés, a Google év végi összesítéseiből derült ki, hogy több kategóriában is erre a műsorra kerestek a legtöbbet az emberek az interneten 2015-ben.
Az érdeklődés egyik oka az lehet, hogy az Éden április 24-i adásában az egyik fiú játékos szexuálisan zaklatott egy lányt. Nem csak a jelenetek voltak felkavaróak, hanem az is, ahogy másnap a TV2 megpróbálta letagadni a történteket. A nők ilyen megalázása nem előzmény nélküli a reality műfajban.
Nyilván nem a magyar televíziózás idei mélypontjára született válaszként, de 2015 két legjobb új sorozata, a Jessica Jones és az UnREAL is szól a nők zaklatásáról és megalázásáról. Az UnREAL pont egy olyan valóságshow működését szedi ízekre, mint amilyen az Éden Hotel is.
Mindkettőben nőké a főszerep, és mindkettőben szokatlanul pontosan mutatják meg, hogyan működik az emberi gonoszság.
Ördögi tervek szinte sosem a világ leigázására születnek
Mikor a tévében gonoszságról van szó, akkor sokszor olyanokat mutatnak, mint a James Bond őrült főgonoszai. Ők borzasztó agyafúrt terveket találnak ki, hogy maguk alá gyűrjék a világot. Ilyesmi a valóságban nincsen, vagy hát Észak-Koreát és pár hasonló helyet leszámítva ritka, hogy súlyos személyiségzavar tényleg korlátlan hatalommal párosuljon.
Van még a pszichopata gyilkos, szadista pedofil és hasonlók toposza. Ezekből már sajnos az életben is több rohangál, mint Kim Dzsongunból, de azért szerencsére a többség ilyen figurákkal sem találkozik soha.
Egyáltalán, a "gonosz" kifejezésben eleve van már valami végletes, amit vagy ilyen extrém helyzetekben lehet használni, vagy rögtön gyerekesen hangzik. Valódi személyekre hamarabb mondja bárki, hogy gátlástalan, erőszakos, számító vagy geci.
Az egyik dolog, amit mindkét sorozat nagyon jól eltalál, az a gonoszságnak ez a mindennapibb, a valóságban sokkal inkább jelen lévő ábrázolása.
A Jessica Jonesban ez azért különös teljesítmény, mert az a sorozat "szuperhősökről" és szuperképességű gonosz ellenfelükről szól. Szóval igazán adná magát, hogy a világot kelljen megmenteni.
De nem.
A főellenség, Kilgrave leegyszerűsítve a főszereplő Jessica Jones volt pasija, aki képtelen feldolgozni a szakítást, és megpróbálja magát újra ráerőszakolni a nőre. Ez, az agresszív, állandóan zaklató expartner az ismerős "gonosz" egy csomó ember életében, nem az, amikor őrült mágnások akarják kirobbantani a III. világháborút.
Killgrave ugyan képes szavainak erejével rákényszeríteni az akaratát bárkire, és ezzel jó eséllyel törhetne világuralomra, de ehelyett az őt elhagyó nő életét próbálja pokollá tenni, illetve rávenni, hogy visszatérjen hozzá. Előfordul, hogy nem is használja az "erejét", csak simán manipulatív, például mikor fenyegetéssel ráveszi Jessicát, hogy az minden reggel küldjön neki fotót magáról.
A realty tévé világában játszódó UnREAL ennél is erősebb.
Abban a képzeletbeli Everlasting, ilyen "Nagy Ő" jellegű műsor producerei használják ki a játékosokat a minél nagyobb nézettség érdekében.
Mi ez? Fekete nem lehet első. Ne engem hibáztassatok, a nézők rasszisták
- mondja Quinn, a show főnöke az első rész első percében, amikor a társkereső műsorban először egy fekete lány jelenne meg az adásban.
Ilyen önfelmentéssel már mindenki találkozott.
A magyar médiában nyilván fekete helyett cigánnyal, de pontosan ilyen mondatokat mondanak. Mintha a nézők / olvasók elvárásait ne lehetne alakítani, mintha a rasszizmust nem pont az erősítené, amikor alázatosan kiszolgálják az igényeket.
A főszereplő, Rachel eleinte külső nyomásra lép át egyre súlyosabb erkölcsi határokat, manipulálja gátlástalanul a műsor szereplőit, de aztán egyértelmű lesz: igenis lenne választása. Bármit mondjon, bármennyit dilemmázzon, egyre inkább látszik, hogy élvezi, hogy nagyon jó a munkájában, még akkor is, ha a munka más emberek kihasználásról szól.
A realityshow körül erkölcsi nihil bemutatása iszonyú ijesztő.
Egy ártalmatlannak tűnő segédproducer féltékeny Rachel sikereire. Hogy a főnök, Quinn őt is elismerje, kicseréli az egyik pszichés betegségben szenvedő játékos gyógyszereit, és alkohollal itatja, hogy ne legyen olyan kiegyensúlyozott a kamerák előtt, izgalmasabb dolgokat csináljon. Erről senki más sem tud. Közben Rachel meghívja az adásba ugyanennek a labilis nőnek a volt férjét, aki a házasságuk alatt bántalmazta, hogy még jobban eladható legyen egy jelenet. Az erőszakos férfi megfenyegeti az ittas, gyógyszereit napok óta nem szedő asszonyt. A gátlástalanságnak, számításnak, agressziónak aztán súlyos következménye lesz.
Pontosan azok a dolgok, pontosan úgy vezethetnek el az Éden Hotelben az egyik játékos szexuális zaklatásához, mint ahogy az UnREAL-ben a megszólalásig hasonló helyzeteket ezt bemutatják.
Így néz ki a feminizmus
Van egy Bechdel-tesztnek nevezett nagyon egyszerű eljárás, ami segít meghatározni, hogy mennyire hangsúlyos a nők ábrázolása egy művészeti alkotásban, jellemzően filmen, vagy tévében.
Az a mű felel meg a Bechdel-tesztnek, amiben
- van legalább két darab nevesített női szereplő,
- akik beszélgetnek egymással,
- a férfiakon kívül bármilyen más témáról.
Triviálisnak tűnik, de 2014-ben például az amerikai filmek több mint fele nem felelt meg ezeknek a kritériumoknak.
Ez az eljárás ugyan önmagában nem alkalmas arra, hogy valaki eldöntse, hogy szexista-e egy sorozat, de az mindenképpen érdekes, hogy a Jessica Jones és az UnREAL nem egyszerűen átmegy a teszten, hanem fordított helyzetet teremt.
Ezekben a sorozatokban amikor két férfi szereplő beszélget egymással, akkor az esetek többségében a nőkről van szó, a történet szempontjából legfontosabb párbeszédek pedig eleve nők között zajlanak.
A filmekben megszokott nemi szerepek megfordításának nagyon szórakoztató példája, amikor Jessica felmegy mostohatestvérének, Trishnek lakásába, és miközben a két felöltözött nő fontos ügyekről beszélget, a háttérben Trish pasija álldogál fehérneműben, és várja, hogy foglalkozzanak vele.
Mindkét sorozat árnyalt, nincs arról szó, hogy a készítők szerint minden nő hibátlan, ezzel szemben minden férfi eleve rossz.
Az UnREAL-ben két, szakmájában borzasztóan sikeres nő a főszereplő, akik leginkább úgy törték át az üvegplafont, hogy más nőket használtak fel gátlástalanul az előrejutásért.
Így néz ki egy feminista
- látható Rachel pólójára írva az első jelenetében.
(A cikk korábbi verziójában feminista helyett feminizmus szerepelt.)
Ugyanez van rajta akkor is, amikor pár órával később egy másik nőnek hazudja a szemébe, hogy nem a tuti vesztes szerepet szántak neki a producerek (pedig de), és használja ki traumát, amit erőszakos férje mellett szenvedett el, hogy rávegye valamire.
Az UnREAL mindegyik része tele van ilyen erősségű jelenetekkel. Az egyik az utolsó előtti, kilencedik rész legelején van.
Két, egymás után vágott szexjelenetben azt mutatják, hogy lehetsz bármilyen nagy hatalmú tévés főnök, mint Quinn, vagy rafinált producer, mint Rachel, a legsikeresebb, legönállóbb nők életének sokszor a mai napig része, hogy olyan férfiakkal kell lefeküdniük, akikkel semmi kedvük sincs.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.