Ki ne ismerne egy-két kisebb kiöntést, tavacskát vagy más kubikgödröt? A legtöbb ember persze nem, de aki igen, az most ünnepelhet, mert a hirtelen jött hideg már a hétvégére jól befagyasztotta őket. Korcsolyaszempontból ráadásul minden ideális: a brutális hideg hó- és szélmentes időben jött, így esélyes, hogy mindenhol tükörjég legyen.
Mindezeket előadtam a családnak is, hogy vasárnap délután neki is vágjunk a kedvenc titkos budapesti horgászhelyemnek, egy üres telken megbújó, párszáz négyzetméteres nádas tavacskának, ami év közben a dögösen lila színben pompázó vízinövényeiről híres.
Most nem pompáztak, a tökéletesen átlátszó, üvegszerű jégréteg annál inkább, miután átpréselődtünk a porló betonfalban tátongó lyukon, hogy keresztülvágjunk a nyári sisnyás maradványain, majd a sűrű nádason.
A jég annyira kiristálytiszta volt, hogy először alig mertünk rálépni, pedig tudtam, hogy bőven meghízott már, és amúgy sem olyan mély, hogy bármi bajunk eshessen benne.
Az urbánus gerillakorcsolyázásban az a jó, hogy történjen bármilyen kies környezetben, az ember mindig talál annyi szemetet, hogy elszórakozhasson. Némi bemelegítő körözés után kerestünk pár botot mweg egy megfelelően ellenálló műanyag flakont, leraktunk négy cipőt és kezdődhetett a kézműveshoki-bajnokság.
Óriási rangadó volt, hatalmas melléütésekkel és tóremnegtető sisnyásba zuhanásokkal. Szinte végig a Xavi-stílusú vertikális passzaimmal és Borisz kiugrásaival operáló fiúcsapat vezetett, aztán Mirike agilis centerjátéka és Imola lövőereje kicsinált minket, és aranygóllal nyertek a lányok.
Lelkesen zihálva lerogytunk a partra, cipőt cseréltünk és vágtattunk hazafelé.
A finálé olyan volt, amit csak a városi gerillahoki űzői élhetnek át, az unalmas hivatalos pályákon korizók soha. Ahogy kiszálltunk otthon a kocsiból, Imola mögém került és megjegyezte, hogy milyen érdekes, mintha szaros lenne a nadrágom, amiben az az igazán érdekes, hogy a kocsi ülésén is hagytam egy ugyanilyen foltot. Valami sár - mondtam neki, aztán az ajtón beérve lecsekkoltam. Emberszar volt!
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.