Már vagy másfél éve bombázzák az amerikaiak (és egyre többen mások is) az Iszlám Állam területeit, de helyrehozhatatlan károkat sokáig nem tudtak okozni nekik. 2015 utolsó hónapjaiban azonban egy olyan légicsapás-sorozat indult, ami már sokat számít a terrorállam meggyengítésében.

Tidal Wave II.

A hadművelet 2015. október 21-én kezdődött, és az Operation Tidal Wave II., vagyis a Szökőár Hadművelet Kettő nevet kapta. (Ezek szerint az amerikaiak nem babonásak, mert a Tidal Wave I. komoly kudarc volt. Azt 1943 augusztusában indították, és a romániai Ploiesti környékén lévő olajfinomítókat vették célba. A cél az lett volna, hogy a németek üzemanyag nélkül maradjanak a keleti fronton, ám a támadás sikertelen lett, és az USA légiereje 53 gépet és 660 embert vesztett.) A Tidal Wave II-ben viszont eddig nem volt az amerikaiaknak veszteségük.

Ugyanúgy az ellenség olajának megsemmisítése a cél, mint a második világháborúban volt.

Az Iszlám Állam bevételeinek legalább a felét olajból szerezte az utóbbi másfél évben. Előbb elfoglalták Szíria lényegében összes olajkútját, majd Irakban is megszereztek több fontos mezőt, és egy jelentős finomítót is.

Az USA bombázói már 2014 nyara óta rendszeresen támadják az Iszlám Állam olajmezőit, de sokáig alig volt hatása ezeknek a támadásoknak. Erről december végén Amos Hochstein, az USA külügyminisztériumának energetikai megbízottja beszélt az iraqoilreport.com munkatársának. Amit egyik nap lebombáztak, azt másnapra helyreállították az Iszlám Állam olajipari szakmunkásai. Ha lebombázták a finomítókat, akkor kisebb finomítókban, primitívebb körülmények között folytatták a benzin előállítását. Ebben hozott minőségi változást az Operation Tidal Wave II.

Egy májusi kommandós akcióval kezdődött

Május közepén 3 helikopterrel mintegy 50 kommandós szállt le egy éjjel egy kelet-szíriai villa előtt. A helikopterekkel az amerikai Delta és a brit SAS emberei érkeztek, utóbbiak az álcázás kedvéért szintén amerikai egyenruhába öltözve.

A megtámadott villában tartózkodott azon az éjszakán Abu Sayyaf, az Iszlám Állam olajbizniszének vezetője. A tunéziai származású férfit sok testőr védte, közülük 17-et a nyugati kommandósok megöltek. Abu Sayyaf maga is visszalőtt, és bár a terv szerint élve kellett volna elfogniuk, a kommandósok vele is végeztek. Iraki feleségét foglyul ejtették, és egy jazidi rabszolganőt kiszabadítottak. A kommandósok magukhoz vettek egy csomó számítógépet, laptopot és mobiltelefont, majd sértetlenül visszatértek iraki támaszpontjukra.

Az akció legfontosabb eredménye az volt, hogy rengeteg dokumentumot szereztek.

Hét terabyte adatot hoztak el, ez a legtöbb adat, amit az USA valaha egyetlen titkosszolgálati művelettel megszerzett.

Ezek alapján az amerikaiak rekonstruálták az Iszlám Állam teljes olajbizniszét, 2014-től 2015 májusáig: hol és mennyit termeltek, azt kinek adták el, mennyit kerestek vele, ezt hogyan osztották el, és az is nyilvánvalóvá vált, hogy az egyes légicsapások mekkora kárt okoztak (vagy nem okoztak) az Iszlám Állam olajüzletének. Az akció e lényegi hátteréről csak december végén kezdtek beszélni az amerikaiak.

Rengeteg pénz, rengeteg ember

Az adatok alapján kiderült, hogy az Iszlám Államban az olajkitermelés és kereskedelem központi irányítás alatt folyik, nagyon szigorú elszámolási és ellenőrzési rendszerrel. Miközben a katonai hadműveletek intézésében a helyi parancsnokok elég szabadon dönthetnek, addig az olaj esetében nem volt mód improvizálásra. És pláne nem volt mód lopni a pénzből. Minden egyes olajszállító teherautó rendszámát, útvonalát és kapacitását egészen akkurátusan feljegyezték, minden csepp olaj útját szigorúan követték Sayyaf emberei. Az egész rendszert 125 ember irányította.

A villából kilopott adatok szerint 2015 első negyedévében havonta 40 millió dollárt keresett az Iszlám Állam csak a nyersolajból. Ezen felül nagyon sokat kerestek az olajszállító teherautókkal fizettetett vámból, a finomításból, illetve a magánkézben lévő kisebb finomítók adóztatásából. A szállítást és a finomítás egy részét külső közreműködők intézték, és szintén külsősök csempészték ki az árut az Iszlám Állam területéről.

Az is kiderült, hogy mintegy 2000 szakember dolgozott 2015 tavaszán az Iszlám Állam olajmezőin és finomítóiban. Sokat közülük külföldről toboroztak, Észak-Afrikából, az Öböl-térségből és Délkelet-Ázsiából. Egy amerikai hírszerzési illetékes azt mondta, hogy

„olyan vegyes társaság jött össze, mint a Csillagok háborúja kocsmajelenetében látható.”

Versenyképes fizetéssel csábították őket, és mivel az alacsony olajár miatt sok olajmunkás vesztette el az állását az utóbbi időben, nem volt nehéz munkanélküli szakembereket találni. Amikor például elfoglaltak egy Moszul melletti finomítót, akkor Svédországból szereztek egy egyiptomi születésű igazgatót a telephez. Az illető komoly nyugati olajcégeknél szerzett tapasztalatot korábban.

Új stratégia

A májusban szerzett adatokat őszre dolgozták fel olyan szinten, hogy az információk alapján a Pentagon meghirdette az Operation Tidal Wave II-t.

Egyrészt rájöttek, hogy milyen infrastruktúra bombázása fáj a legjobban az Iszlám Államnak, mit tudnak a legnehezebben pótolni. Azt is megtudták, hogy hová költöztették a kisebb finomítókat, amelyek egészen egyszerű módszerrel dolgoztak: beöntötték a nyersolajat egy gödörbe, és nyílt színen melegíteni kezdték, hogy szétváljon a benzin a többi anyagtól. Nagyon környezetszennyező és pazarló módszer, de működik. Most már ezeket a telepeket is bombázzák. Az is világossá vált, hogy folyamatosan kell támadni a célpontokat, különben azok nagyon gyorsan újra működni kezdenek.

Az egyik legfontosabb változás azonban az volt, hogy az amerikai gépek az olajszállító teherautókat kezdték lőni, elsősorban Szíriában.

Mostanra már komoly gondot okoz az Iszlám Állam területén az olaj szállítása, mert nagyon sok járművet kilőttek, négyszázat csak az első napokban. A sofőrök korábban több kilométeres sorban álltak a mezőknél, mostanra azonban távolabb, és kisebb csoportokban mernek csak parkolni, és sokkal több pénzt kérnek a szállításért. Ahogy az olaj ára esik a világpiacon, úgy egyre kevésbé éri meg az Iszlám Államból kicsempészni az egyre rosszabb minőségű, és egyre drágábban szállítható olajat.

Az iraki kurd hadsereg az amerikai légierő támogatásával az ősszel visszafoglalta az Iszlám Államtól Szindzsár városát. Ez is összefügg az új amerikai stratégiával: Szindzsar azért kellett, mert rajta keresztül vezet a legrövidebb út a szíriai olajmezők, és az iraki Moszul, az Iszlám Állam által bírt legnagyobb város között. Moszul mellett egy jelentős finomító is működött.

Bombázni kezdték a Moszul melletti finomítót is, amit sokáig azért nem bántottak, mert az iraki kormány szerette volna, ha megmarad, hogy ha visszafoglalják, akkor tudják ők is használni. 2015 novemberében viszont már kétnaponta bombázták a Qayarah nevű finomítót, és ezzel lehetetlenné tették, hogy helyre tudják állítani a károkat. A folyamatos támadásokban a finomító legtöbb munkása is életét vesztette. Az Iszlám Állam dühében 28 embert végzett ki, akiket azzal vádoltak, hogy segítették a bombázókat a célpontok meghatározásával.

Érződik a hatás

Az Iszlám Államnak nem csupán azért kell az olaj, hogy eladja. Azért is kell, hogy az általa irányított vidékeken ne álljon meg az élet. Nemcsak a szállításhoz kell a benzin. Nélküle nincs áram, mert dízelgenerátorok működnek csak arrafelé. És nincs víz sem, mert a kutakból dízellel működtetett pumpák viszik a vezetékekbe a vizet. Az új stratégia nyomán sokkal nyomorúságosabb lett az élet az Iszlám Állam területein, főleg Irakban. A legtöbb településen például már csak napi két órát van áram, és a vizet lajtoskocsikból kell vételezni.

A pénz is fogyóban. December közepén az Iszlám Állam katonáinak zsoldját 35-25 százalékkal csökkentették, a pénzhiány miatt - állították olyanok, akiknek sikerült elszökniük. A saría alapján dolgozó bíróságokat pedig utasították, hogy lehetőleg pénzbüntetéseket vessenek ki a kihágásokért, ne ragaszkodjanak most már annyira a Korán előírásaihoz.

A helyzet változása legjobban a moszuli benzin árának alakulásán látszik:

• 2014 nyarán, amikor az Iszlám Állam olajkitermelése a csúcson volt, akkor a városban 500 dinár volt literje (ez kb. 120 forintnak felel meg).
  
• 2015 januárjában, az első nagy amerikai bombázás után az ára felszökött 1500 dinárra.
  
• 2015 nyarára Szíriában már működött a korrekciós rendszer, részben visszaépítették a lebombázott infrastruktúrát, részben pedig átálltak a primitívebb finomítási módszerekre, le is ment az ár 750 dinárra.
  
• 2015 novemberére éreztette a hatását az Operation Tidal Wave II, egy liter benzin már 2000 dinár volt Moszulban, ekkor bombázták legintenzívebben a közeli finomítót is.
  
• 2015 decemberében Moszulban is átálltak a gödörben finomításra, és lement az ár 1250 dinárig.

Látszik a hullámzás, a korrekciós képesség, ugyanakkor az is, hogy a nagy folyamatokat nézve egyre drágább a benzin az Iszlám Állam legnagyobb városában, ami jelzi, hogy egyre súlyosabb a helyzet.

Amennyiben nem akar az Iszlám Állam elleni koalíció szárazföldi hadműveletekbe bonyolódni, akkor a leghatékonyabb módszer a harcra az olajkereskedelem ellehetetlenítése. Egyelőre e stratégia mentén alakul a háború.

(Címlapkép: Az iraki Ramadi városát szabadítják fel a hadsereg erői, a nyugati szövetségesek masszív bombázása után. MTI/AP/Rva Fajszál)