Emlékeztek még a híres német játékvezetőre, Markus Merkre? Aki amúgy civilben fogorvos volt, és ezt valamiért minden létező riporter szükségesnek tartotta megemlíteni akkor, amikor egy általa vezetett mérkőzést közvetített. Nagyjából az ezredik hasonló benyögés után döntöttem úgy, hogy akitől még egyszer meghallom "a civilben fogorvos Merk" kezdetű fordulatot, azt kihúzom a komolyan vehető televíziós személyek listájáról. Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a lista üres. Nincs rajta senki.

Kommentátornak lenni piszok nehéz. Minden szurkoló számára ismerős az az irigységgel vegyes felháborodottság, ami akkor kerít bennünket hatalmába, ha épp hibázik a kedvenc csapatunk meccsét közvetítő szpíker. Naná, hisz mind meg vagyunk győződve - ne tagadd, te is! - arról, hogy az illető helyettünk ül ott. Akkor meg legalább értsen már hozzá annyira mint mi, nem?

Idestova lassan nyolc évvel ezelőtt a szép emlékű NST rendezett egy nagyszerű versengést, amelynek célja az volt, hogy egy szigorú szabályok között lezajló, objektív összehasonlító torna keretei között kiderüljön, olvasóik szerint ki a legjobb magyar futball-kommentátor. A szavazósdi cseppet sem meglepő módon Hajdú B. István győzelmével zárult, de számunkra nem ez az igazán lényeges, hanem, hogy az akkori mezőnyből ma már nagyon kevesen számítanak még mindig a piac meghatározó szereplőinek. Meg egyébként is: eltelt egy szűk évtized, az erőviszonyok felborultak, egyesek fejlődtek, mások visszaestek. A következtetés egyértelmű: itt az ideje feltámasztani a versenyt és megnézni, most, 2016 elején melyik focikommentátort kedveli a leginkább a magyar internet. Hogy stílszerűek legyünk, az angol futball örökös hangját, John Motsont tettük meg a verseny névadó szponzorának - őt egyébként az angol Knézy Jenőként is szokás emlegetni.

A lebonyolítás rém egyszerű: az általunk legjobbnak vélt, a közelmúltig rendszeresen mikrofonvégre kerülő tizenhat kommentátor versenyez. Belőlük négy darab négyes csoportot alkotunk, mindegyikből az első kettő jut tovább, aztán mehet a keresztbejátszás a döntőért. A selejtezésben természetesen rátok is számítunk, de alább elétek tárjuk a mi elképzelésünket a mezőnyről. Jó UEFA-szokás szerint mindjárt kalapokat is alkottunk, csak, hogy könnyebb legyen csalni, izé, ne a sorsolás szeszélyén múljon az álomdöntő létrejötte. Mindezek mellé egy fontos kitétel: mi most elsősorban futball-kommentátorokat szeretnénk versenyeztetni. Ebből egyértelműen következik, hogy a leginkább más sportágak interpretálásában jeleskedők (a padból kiesve jelentkezik Szaniszló Csaba), kiestek az első rostán, de elvárjuk tőletek azt is, hogy a versenyzőket ne sokoldalúságuk, vagy más események kapcsán meglévő háttértudásuk és teljesítményük alapján ítéljétek meg. Csak a foci számít, és az, melyik kommentátort hallgatnád szívesebben kedvenc csapatod életbevágó fontosságú meccsén.

A szabályok egyszerűek. A csoportokban mindenki játszik mindenkivel, a mérkőzéseket pedig szavazás formájában rendezzük majd meg. Minden párharc pontosan két napig, azaz 48 óráig tart majd, ennyi időtök lesz arra, hogy leadjátok a szavazatotokat. Csalni nem csak azért nem ér, mert ilyet úriember nem tesz, hanem azért sem, mert ezzel csak nekünk tesztek rosszat, és kérdőjelezitek meg a verseny komolyságát a szavazórobotokat azonnal kiszúrjuk, és nem marad el a szankció sem. A csoportmeccsek során minden 58%, vagy afölötti eredmény három pontot ér, a 42%, vagy afölötti, de 58% alatti teljesítményt egy ponttal honoráljuk, aki viszont 42% alatt marad, annak egy jó nagy kövér 0 kerül a neve mellé. Az egyenes kieséses szakaszban mindez annyiban módosul, hogy ott már senkit nem érdekelnek majd a százalékok: aki több szavazatot kap, az megy tovább.

Fontos kiemelni, hogy a versennyel fennállásunk óta először (de talán nem utoljára) nyitni próbálunk a nem feltétlenül csak és kizárólag az angol futball iránt lelkesedő olvasóink felé is. Nem titok, hogy sokan kattintanak minket rendszeresen olyanok is, akiknek nem lesz orgazmus-közeli élményük a West Brom és a Stoke City játékától - nos, rájuk most minden korábbinál jobban számítunk, hisz a versenyben szép számmal indulnak olyan kommentátorok is, akik a lehető legritkább esetben futnak össze a világ legjobb bajnokságának csapataival.

És akkor, íme a mezőny:

1. kalap:
Hajdú B. István (M4, Eurosport)
Méhes Gábor (Sport TV)
Haraszti Ádám (DigiSport)
Baumstark Tibor (DigiSport)

2. kalap:
Faragó Richard (Sport TV)
Székely Dávid (M4)
Farkas Norbert (Sport TV)
Egri Viktor (DigiSport)

3. kalap:
Monoki Lehel (DigiSport)
Somos Ákos (legutóbb SportKlub)
Fülöp László (Sport TV)
Matuz Krisztián (Sport TV)

4. kalap:
Petur András (Sport TV)
Szathmári Attila (Eurosport)
Gundel Takács Gábor (M4)
ifj. Knézy Jenő (M4)

Rajtuk kívül komolyan elgondolkodtunk Ujvári Máté (M4), Sipőcz József (Digi), és Hetthésy Zoltán (SportKlub) jelölésén, de ők végül kiestek a pótselejtezőn - és a magyar válogatotthoz hasonlóan reménykedhetnek abban, hogy előbb-utóbb 24-esre emelkedik a főtábla mezőnye. A selejtezőben ragadt ismertebb nevek közül a sportközvetítések Kiszel Tündéjét, azaz Horti Gábort kell kiemelni, de Lévai "mozogjanak sokat" Ferenc és Mezei Dániel neve is ismerősen csenghet egyeseknek. Ahogyan Ambrus Tamásé, Somos Zoltáné, Kandó Tamásé, Nagy Viktoré, Melczer Zsolté, P. Fülöp Gáboré, Varga Ákosé, Perjési Tamásé, Gyulai Miklósé és Bodnár Gergőé is, akikben az a közös, hogy szintén nem bizonyultak elég erősnek ahhoz, hogy egy ilyen nagy tornán bizonyíthassák rátermettségüket. Azt már tényleg csak udvariasságból említjük meg, hogy egy röpke borgőzös pillanat erejéig Kassai-Tóth Csaba neve is felmerült, mint lehetséges versenyzőé, hogy aztán össznépi röhögés zilálja szét szerkesztőségi épületünk támaszfalait.

Sporttársak, ennyi lenne az első kör, innentől minden kedden jövünk, két hónapon át - legközelebb már konkrét csoportbeosztással és meccsekkel. Csak győzzétek kivárni!