Az újkőkorszak során drámaian megváltozik Európa addig főleg csak vadászó-gyűjtögető közösségekből álló népessége: előbb dél-keletről korai földművesek, majd észak-keletről a kurgán síros, lovas, sztyeppei népek leszármazottai érkeznek. Az MTA Régészeti Intézetének munkatársával, Szécsényi-Nagy Annával arról beszélgettünk, hogy a három közösség keveredéséből hogyan alakult ki aztán a modern, európai genetikai állomány.

(A beszélgetés tartalmát alább olvashatjátok, a részletekért pedig hallgassátok a podcastet.)

A neandervölgyiekkel való keveredést követően, a Közel-Keletről Ázsiába terjeszkedő Homo sapiens kb. 45 ezer éve két részre vált: az egyik ág elindult Európába, a másik Ázsiában maradt. Előbbiből alakulnak ki a mai európaiak egyik fontos ősének tekintett nyugat európai vadász-gyűjtögető közösségek, míg az utóbbiból, a "termékeny félhold" területén az első földművesek.

A kb. 22 ezer évvel ezelőtti jégkorszakot (pontosabban glaciális maximumot), amely során az Eurázsiai kontinens jelentős része lakhatatlanná vált, a különböző közösségek főleg délen található refúgiumokban töltötték (Európában az Ibériai félsziget és a Balkán lehetett ilyen) és innen indult a kontines újrakolonizálása is. Először ismét a vadászó-gyűjtögető népek jelennek meg kontinens-szerte, de hamarosan megindul Közel-Kelet felől a korai földművesek terjeszkedése a mediterrán partok mellett és a Duna mentén. Ez vezet aztán a Kárpát-medencére is jellemző vonaldíszes (Linearbandkeramik - LBK) kultúra kialakulásához már a korai neolitikumban.

Az ezt követő időszakba bekövetkezik a két populáció (vadászó-gyűjtögetők és földművesek) genetikai anyagának fokozatos keveredése, majd erre jön rá a sztyeppei népek észak-keletről jövő beáramlása, párhuzamosan a zsinegdíszes kultúra megjelenésével. Ez az új közösség a Fekete-tengertől északra lakó gödörsíros kurgán népek (jamnaják) rokonai, így kerül a ma is jelentős (és északra menve egyre jelentősebb) jamnaja hatás az európai genomba.

Ez idő alatt következik be a ma fontos (és szelekció alatt levő) európai jellegeket kódoló génvariánsok (allélok) megjelenése és elterjedése: pl. a világos bőrszínért felelős gének (SLC24A5, GRM5) alléljai az alacsonyabb korai földművesekkel és a magas sztyeppei vándornépekkel érkeztek, de a világos szemszín (HERC2) a barna bőrű, robusztus testalkatú vadászó-gyűjtögető népekre volt jellemző mai adataink szerint. A paleolit táplálkozás háttérbe szorul és ezzel párhuzamosan a növényben gazdag európai étrendhez jellemző alkalmazkodások (FADS1-2 allélok, AMY1 kópiaszám)jelennek meg a korai földműveseknek köszönhetően. A tejivásban fontos laktáz-perzisztencia (egyik) allélja pedig közel 4000 évvel az első földművesek megjelenése után, i.e. 2300 környékén valahol itt, Európában jelenik meg. Az új közösségek új nyelveket is hoznak magukkal: ekkortájt tűnik fel az indoeurópai nyelvcsalád is a kontinensen.

Szécsényi-Nagy Anna

• Anna munkahelyi profil-lapja és ResearchGate profilja;
  
• az interjúban is idézett cikkek közül a legfontosabbak: Lazaridis és mtsai., Haak és mtsai, Jones és mtsai., amelyek a modern európai genetikai állomány hármas eredetét bizonyítják.
  
• kapcsolódó még az oroszországi Kosztenki környékéről előkerült 36 ezer éves (felső paleolitikumból származó) lelet genomja, illetve egy olyan friss tanulmány, amelyben a azokat a szelekció alatt levő allélok eredetét azonosították

(A podcastet Varga Máté (CriticalBiomass) és Zsiros László Róbert (Szertár) készíti. Köszönet jár a podcast elkészítéséhez nyújtott segítségért a 444 szerkesztőségének, különösen Sarkadi Zsoltnak, a FabLab Budapestnek, illetve a podcast szignálját készítő Tövisházi Ambrusnak. Ha támogatni akartok, vagy csak ötleteket, kommenteket küldeni, az impaktak_kukac_gmail.com-ra írjatok. Fedőkép forrása: MTA-BTK Régészeti Intézet.)