Emlékeztek még Proli Deppre, a fantasztikusan ügyes kezű bútorrestaurátor-asztalos-mikrobloggerre, aki 2014. márciusában megcsinálta Magyarország náci megszállásának tökéletes emlékművét? A témája: Hitler egy Nagy-Magyaroszág alakú rántott hússal magához édesgeti a magyar pulit, akit meghág a náci német juhász. Mutatok pár képet róla:

Nemcsak a ténylegesen elkészültnél volt ezerszer jobb – ez mondjuk nem is volt nehéz – hanem úgy általában ez lett a kedvenc magyar történelmi emlékművem. Még azon is sokat gondolkodtam, hogy meg kéne-e csinálni óriási méretben, vagy éppen az a jó, ha csak makettformátumban létezik.

A makettépítés részleteiről ebben a régi Cink-posztban olvashatsz.

Proli Depp most újra előállt egy lenyűgöző, szintén kézzel készített emlékműtervvel, ezúttal első világháborús témakörben. 

Az késztette alkotásra, hogy a kormány tavaly év vége felé nyilvános ötletpályázatot írt ki a már korábban eltervezett központi emlékműre. (Még 71 napod van amúgy, hogy te is elküldd a pályaművedet!)

A mester egy friss Tumblr-posztban így írta le az alkotás szellemi és gyakorlati folyamatát:

„Gyorsan össze is raktam egy látványtervet amíg elég dühös voltam hozzá, ha emlékműnek nem is de egy fasza Tumblr posztnak még jó lehet. Minimális pénzből valósult meg a projekt, nagyrészt a környezetemben fellelhető holmikat használtam hozzá, pl. termőföldet, macskaalmot, hadszíntérről származó maradványokat és irónikusan egy olasz figurakészletet miből kis átalakítással osztrák-magyar bakák lettek. A dicsőséges isonzói csaták egy jelenetét próbátam meg bemutatni ahol is összesen kb. százezer magyar katona esett el. A 661.000 az összes hősi halottunk száma, és ha jól értelmezem a pályázati kiírást akkor mindegyikük nevének szerepelnie kell majd az emlékművön, hát erre sajnos csak a számok fértek ki:-(”

Ez a csillagkapu tematikájú mű is csodás, bár kétségtelenül nem éri el a hitleres szoborcsoport gondolati sűrűségét és kivételes intenzitását, de azt még Prolideppnek sem lehet könnyű überelnie. 

A lényeg az, hogy lehengerlő alkotással állunk megint szemben, sosem volt ilyen jó magyar makettnézőnek lenni!

Ahogy nézegettem a fotókat, az jutott eszembe, hogy milyen lenne ekkorában megcsinálni a vitatott történelmi emlékműveket. Ugyanúgy lehetne szenvedélyesen vitázni és gyűlölködni az előkészítés közben, mint eddig, de aztán, akármilyen rémes az eredmény, ki tudna tartósan befeszülni azon, ha kiraknak a Deákra vagy a Szabadság térre egy kistányér méretű emlékművet?