“A miskolci Herman Ottó gimnázium kiállása lélektanilag olyan volt, mint egy szikra. Csak azt tudjuk mondani, hogy riszpekt Miskolcnak.”

A budapesti Teleki Blanka Gimnázium magyartanára magyarázta így, miért most állt ki az iskola nevelőtestülete az “oktatás egész pályás, diktatórikus átalakítása elleni” közleménnyel. A miskolci gimnázium múlt héten fordult a kormányhoz, az iskola tanárai pedig már országos szerveződésben gondolkodnak. “Mikor taníthatunk végre??? Vagy éppen az a cél, hogy a felnövekvő generáció már kérdezni se tudjon?” - írták a miskolciak.

Amikor az óvatos tantestület is egységes

Ez adta meg a végső lökést, hogy a XIV. kerületi Teleki Blanka Gimnázium tanárai is nyilvánosan megfogalmazzák azokat a problémákat, amiket már régóta egyértelműen látnak. A nyilatkozatot a nevelőtestület teljesen egységesen fogadta el, annak ellenére, hogy “óvatos tantestületnek” tartják magukat, akik alaposan megfontolják, mielőtt bármit is tesznek, és ugyan a tanároknak egészen különféle politikai véleményei vannak, így is egyértelmű volt, hogy most ki kell állniuk.

Követeléseik egyik pontja (az összes pont itt olvasható) a tanárok és a diákok kötelező óraszámainak csökkentése.

Heti 24 órával nem lehet a gyerekekre figyelni

Az iskola egyik, 33 éve pályán lévő magyar-angol szakos tanára szerint pályája elején heti 16 volt a kötelező óraszám, ilyen mennyiség mellett pedig valóban becsülettel fel lehetett készülni ezekre, szellemileg és fizikailag is friss tudott maradni, lehetett a gyerekekre koncentrálni. Később ez 18-ra nőtt, de még amellett is belefért, hogy időnként le tudott ülni a gyerekekkel beszélgetni, ha szükségük volt valamire. Ma minimum heti 24 a kötelező óraszám a Telekiben, emellé jön legalább két ingyenes pluszóra. A tanárok arról beszélnek, hogy ilyen óraszám és a bürokratikus és adminisztratív terhek mellett „rutinból is tarthatnánk órákat, de nem tesszük, és egyre kevesebb idő marad a gyerekekkel való órán kívüli törődésre.”

"Rendben, mi felnőttek vagyunk, bírjuk, de mi van a gyerekekkel?"

 - mondja az egyik magyartanár.

A gyerekek elgyötörtek, nem bírnak többet fizikailag. Egy átlagos napjukon annyi kötelezettségük van, mint egy felnőtt munkanapjának a másfélszerese. Ez pedig részben olyasmivel telik, mint a mindennapos testnevelés, amit, mivel máshol nincs lehetőség, az iskola lépcsőjén bonyolítanak. De nem csak ezzel van baj - a legtöbb órán olyasmiket tanulnak, amik “nem felelnek meg a 21. század kihívásainak”. 

Vissza a gyerekkort!

A nyilatkozat pontjai között is szerepel: “Követeljük a NAT tantárgyi követelményeinek a 21. századra való adaptálását, a lexikális ismeretanyag csökkentését, a diákok szabad idejének és gyermekkorának visszaadását!”

Saját példájukból kiindulva a magyartanárok is azt mondják, nem lehet ugyanazt tanítani, mint negyven éve, és nem igaz, hogy a Facebook meg az okostelefonok miatt nem olvasnak a gyerekek, hanem azért, mert az iskolarendszer már korán elidegeníti őket az olvasás, és egyáltalán a tanulás szeretetétől.

És mit jelent a gyerekkor visszaadása?

"Egy kamasznak igenis időt kell hagyni arra is, hogy végignyúljon az ágyán és ne csináljon semmit. Ez legalább olyan fontos, mint a Toldi estéje."

Ezt a Teleki egyik magyartanára mondja.

Okostelefon helyett fára gyűjtöttek

Ha pedig már XXI. század: Pukli István igazgató szerint amióta ő a Telekiben dolgozik, nem fejlesztették az informatikai eszközöket. Pentium I-es számítógépek vannak az iskolában.

"Követeljük a hátrányos helyzetű diákok állami forrásból való rendszeres ösztöndíjazását az egyenlő esélyek megteremtése és a társadalmi mobilitás érdekében!"

Ez is szerepel a pontok között. A tanárok elmondása szerint van olyan diákjuk, akik családjának nemhogy okostelefonra, de tűzifára sincs pénze, ezért ők gyűjtöttek neki. A diák kapott a tanároktól egy üveg nutellát is, és azt mondta, akkor evett életében először nutellát. “Ennyit arról, hogy Magyarországon egyetlen gyerek sem éhezik” - mondja egy tanár.

Szóba kerül a pontok között teljes dolgozói kör bérrendezése is. A Telekiben az iskolatitkárok, rendszergazdák és könyvtárosok bruttó havi 122 ezer forintot keresnek, miközben az iskola számára nélkülözhetetlen munkát végeznek.

Kritikán aluli könyvek

"Mennek ezek a viccek, hogy a tanárok veszik a fénymásolópapírt. Hát, tényleg mi vesszük" - érzékeltetik az állapotokat. A kísérleti tankönyvek szerintük kritikán aluliak, ezért lényegében a tanárok írnak folyamatosan tankönyveket, és fénymásolják őket. Közben már szégyellik, hogy a szülőknél kell kilincselni a költségek miatt.

"Követeljük a személyiségi jogok tiszteletben tartását, és a felügyelettel kapcsolatos dokumentumoknak az OH informatikai felületén való rögzítésének leállítását!"

A tanfelügyeleti rendszer "nagy testvér jellegét" sem tartják tisztességesnek, többen nem hajlandóak egymást minősíteni a rendszerben, ami szerintük "gyakorlatilag besúgórendszer." Az egyik tanár jelezte is az Oktatási Hivatal felé, nem hajlandó ebben részt venni. De ha muszáj, azt a megoldást választja, hogy mindenkinek mindenre maximum pontot ad.

Emberek életéről és lelkéről van szó

Mit szeretnének ezzel elérni? Elsősorban a szolidaritásukat akarták kifejezni a miskolci Hermann Ottó gimnáziummal, és azt szeretnék, ha mások is csatlakoznának. Békés rendezést szeretnének, és azt, hogy az oktatáspolitika ne változzon négyévente, mert ezt nem bírja ki az iskolarendszer, hanem dolgozzanak ki egy hosszú távú, dinamikus és megújulása képes, XXI. századi oktatási tervet. "Emberek életéről és lelkéről van szó" - mondják, alapvetően a diákokkal kapcsolatban, de ez nyilván ugyanannyira vonatkozik a tanárokra is. Magukkal kapcsolatban pedig azt szeretnék, ha nem egy futószalag mellett kellene állniuk. A tanári szakma humanizálását szeretnék.

A diákokkal nem erről beszélnek a nyilatkozat óta az órákon, mert nem akarnak politikával foglalkozni oktatási időben. Az interneten viszont azt látják, jelenlegi és volt diákok, szülők és más iskolák részéről sokan támogatják őket, és sok gratulációt kaptak. A közleményben egyébként szolidaritásukat fejezték ki a egészségügyben dolgozókkal is.