– Shalom! – rikkantotta, amikor a Piac utcán meglátott, s megigazította feje búbján a kipát. – Shalom! – válaszoltam, pedig nem is vagyok zsidó. Mire Lujó hadart valamit héberül, s röhögött rajta, hogy nem értem.

- emlékszik vissza a NOL újságírója Lujóra, Debrecen ikonikus alakjára, a négy nyelven beszélő hajléktalanra. Igazi nevén Komáromi János Gábor negyvennyolc éves korában, karácsony előtt néhány nappal lett rosszul egy belvárosi étterem lépcsője alatt, ahol lakott, és meghalt.

Érdemes az egész nekrológot végigolvasni, itt van belőle egy részlet:

"Azt hittem, kettőnk közül ő a zsidó, s engem is annak hisz, ezért „shalomozik" folyton. A nem debrecenieknek többször meséltem egy zsidó hajléktalanról, aki folyékonyan beszél héberül, románul és franciául, de nevettek, azt hitték, én találtam ki. Pedig aki Lujót kitalálta, az ő maga volt. A ravasz róka, aki nagyobb ünnepek idején sábeszdeklivel a fején csak odaállt az Arany Bika elé, hogy a közeli zsinagógába tartó ortodoxokat a héber tudományával lehúzza egy-két dollárra. De nem lehetett rá haragudni."