Elutazhat-e egy nő a férje, a gyereke nélkül, csak úgy?

Nem, nem viccelünk, tök komolyan kérdezzük, mert a szomorú valóság az, hogy ez egyáltalán nem természetes és magától értetődő.

Bár azt gondoljuk, hogy ma már egy magyar nő bármit megtehet, jön-megy, amikor csak akar, nem köti semmi, hiszen nem kell a férje engedélyét kérnie ahhoz, hogy elutazzon, mint mondjuk iráni társainak, ez azért nem teljesen igaz.

Sok nő, amikor feleség, de pláne amikor anya lesz, hirtelen elveszíti a jogát, a képességét, és sokszor az akaratát is arra, hogy a párja, a családja nélkül egyedül pihenjen, utazzon, szórakozzon.

Ha pedig az akarat megmarad, kitör a vihar.

A végső, mindent eldöntő érv persze nem az, hogy én a férjem/párom nélkül soha, sehová, hanem a pénz. A nők fizetése jellemzően kevesebb, mint a párjuké, sőt, ha épp otthon vannak a gyerekükkel, akár évekig csak az anyasági juttatások, és talán a családi pótlék a nő egyetlen jövedelme. A közös kasszából pedig az anya pihenése az utolsó, amire jut, vagy költeni akarnak az átlag magyarok.

"Úgy kezdd, ahogy folytatni akarod"

Így szólt a csecsemőgondozás egyik ikonikus alakja, Tracy Hogg tanácsa az újdonsült szülőknek. Ezt a tanácsot bizony ezen a téren is érdemes lenne megfontolni.

Ahogy lassan szokássá válnak a dolgok egy kapcsolatban a változás egyre nehezebb lesz, még ha apróságokról is van szó.

Mindig te mosogatsz, te teregetsz, autót nem vezetsz, mert túl béna vagy hozzá nem szereztél elég rutint soha, nem szoktál egyedül moziba járni, mert az hogy nézne ki, nem szoktál eljárni külön szórakozni, elutazni meg még annyira sem.

Nem szokás, vagy nincs rá igényed?

De miért is ne lehetne?

Amikor én még...

Időszámításunk előtt, amíg még nem voltak feleségek és anyák, ezek a nők is buliztak, eljártak ide-oda, voltak barátaik, társaságuk. Aztán mentek együtt a párjukkal, barátokkal, pörgött, zajlott az élet, ahogy szerették.

Mindig együtt, nélküle alig, vagy inkább soha.

A gyerekvállalással azonban valami megakad a legtöbb családban, s míg az újdonsült apának az élete kisebb zökkenőkkel, de zavartalanul megy tovább, a nők anyává lesznek: mozi, színház, koncert, buli, vagy sport helyett a négy fal és a gyerekek, mert ez így jó, így helyes. Pihenés és szórakozás helyett a napi rutin, este tévé, szórakozáson spórolás, mert így szokás.

Egyedül elutazni valahova pár napra? Fel sem merül.

Egy férfi esetében senki fenn nem akad egy pillanatra sem, ha családos emberként is eljár a haverokkal sörözni, mulatni, horgász, bicikli- vagy hegyi túrákra, ide-oda. Pihenjen, a férfiak egészségére vigyázni kell, hiszen ők tartják el a családot.

Ha viszont egy átlagos magyar anya akárcsak jelzi, hogy ilyesmire igénye lenne, sokan homlokráncolva fogadják. Még a többi nő is, hogy hát ennek mi baja van, nem ismerünk senkit, aki csak úgy otthon hagyná a családot napokra, hogy kikapcsolódjon, feltöltődjön, a barátaival legyen. Legfeljebb egy-egy este néhány havonta a barátnőkkel, ennyi elég is.

Hát miféle anya az ilyen?

Csóró, magára hagyott és fásult. Segítség a többségnek alig, bébiszittert kevesen tudnak fizeni, barátok csak távol, így aztán sokan nem is bíznák másra a gyereket, hogy ők szórakozhassanak, mert… csak. Örülnek, ha fodrászhoz eljutnak. Néha.

Aztán már rég véget ért szoptatás, de maguknak is megmagyarázzák, hogy egyedül elmenni nincs értelme, úgyis túl fáradtak, a gyereket sem biztos, hogy másra merik bízni, és egyébként is túl lepukkantak ahhoz, hogy önfeledten szórakozzanak, és hát a barátnőik is anyák, szinte lehetetlen összeszervezni egy kimaradós estét is, nemhogy egy hosszú hétvégét valahol.

Szánalmasnak tűnik, hogy ezt újra felemlegetjük, de kérni, szólni kell, mert helyetted nem teszi meg senki, hogy szót emeljen az érdekedben.

Tény, vállalni a konfliktust sokkal nehezebb, mint beletörődni a megszokásba, de megéri.

Csak a munka, csak a család

Durva, de még mindig ferde szemmel néznek arra, aki váratlanul bejelenti otthon, akár évtizednyi gyerekezés után, hogy egyedül akarna eltölteni egy hétvégét, távol a család minden tagjától.

Nem, nem kell válásról suttogni az anyósnak sem, ha a menye a barátnőivel tölt egy-egy esténél hosszabb időt.

Nem, nem dőlne össze a világ, ha a házas, családos nők éppúgy elmászkálnának otthonról, mint mielőtt anyává lettek.

Vagy épp csak annyira, mint férfi párjaik.

<br>