Még a szavazatok 90 százalékát se számolták össze Iowában, de Marco Rubio már győztesnek hirdette magát. Ez nem azért volt különösen fura, mert amúgy a verseny ennél szorosabb volt, hanem azért, mert

Rubio nem nyert.

A republikánus elithez közel álló jelöltek közül legjobban szereplő floridai szenátor csak harmadik lett. Hogy mégis győzelemként hirdeti ezt, annak is megvannak az okai. De nézzük előbb a demokratákat. Hillary Clinton számára a legjobb hír talán az, hogy Trump veresége eltereli a figyelmet a demokrata kaukusz eredményéről. Mert az a cikk írásának pillanatában, 97,32 százalékos feldolgozotságnál nagyon szoros:

Hillary Clinton mindössze 0,22 százalékkal előzi meg Bernie Sanderst,

túl kevéssel ahhoz, hogy győztesnek nyilváníthassuk - maga Clinton egy egészen győzelmi beszédnek tűnő beszéddel zárta az estét, amiben csak győztesnek nem nyilvánította magát.

Ennek azonban kisebb a jelentősége, mint gondolnák. Tény, hogy Clintonnak az lett volna az igazán megnyugtató, ha egyértelmű győzelmet arat, de alapvetően már azzal sem lehet elégedetlen, hogy bebizonyosodott:

Bernie Sanders két fő támogatói csoportján, a baloldali fehér férfiakon és a fiatalokon kívül nem nagyon tud megszólítani másokat.

Clinton a nők, a mérsékeltek és a nem fehérek körében magabiztosan nyert, márpedig a két korai előválasztó államon, Iowán és New Hampshire-en kívül jellemzően ezek a csoportok uralják a demokrata párti előválasztókat. Magyarán, Sandersnak Iowa az egyik legerősebb állama volt - a február 9-én előválasztó New Hampshire méginkább az -, vagyis az, hogy itt nem tudott nyerni, nagyjából előrevetíti azt, hogy mire lesz képes összességében:

megszorongathatja, de le nem győzheti Clintont.

Mondom ezt úgy is, hogy a zsinormértéknek vett iowai közvélemény-kutatás, Ann Selzer a Des Moines Registerben vasárnap megjelent zárófelmérése szerint Clinton három százalékpontos előnyben volt, a Fivethirtyeight pedig előrejelzésében 70 százalék körüli esélyt adott Clinton győzelmére.

Ha végül pár tizedszázalékkal, vagy akár csak egy szavazattal is Sanders nyerne, akkor persze a következő hetek - nagyjából a február 27-i dél-karolinai előválasztásig - Clinton temetéséről szólnak majd az amerikai sajtóban, de Dél-Karolinában, ahol a regisztrált demokrata választók többsége afroamerikai és magát mérsékeltnek valló, helyre fog állni a világ rendje. A sokkal több pénzből kampányoló, és a pártelit egyöntetű támogatását élvező Clinton pedig lassan, de biztosan be fogja húzni a győzelmet - talán már a március 15-i szuperkedden.

Nate Silver, az amerikai közvélemény-kutató guru megjegyzése szerint Sandersnak Iowában kétszer annyi delegáltat kellett volna szereznie az augusztusi elnökjelölő konvencióra Clintonnál ahhoz, hogy sínen legyen. Bármi legyen is végül a végeredmény, az már biztos, hogy Clinton legalább a felét megkapja a 44 iowai delegáltnak.

A republikánusoknál már nem ennyire világos a helyzet

bár pár dolog itt is tisztázódott. Eldőlni látszik például, hogy ki lesz az outsider Trump és a szélsőséges Ted Cruz mérsékelt kihívója.

Ezért ünnepelte győzelemként harmadik helyét Marco Rubio.

Akinek az öröme amúgy nem indokolatlan. Bár az utolsó pár hétben már látszott, hogy ő szerezheti meg a harmadik helyet, még két-három nappal a szavazás előtt is messze le volt maradva a két éllovas mögött. A csaknem végleges eredmények szerint végül

alig valamivel, mindössze 2300 szavazattal szorult a második helyezett Trump mögé, 23 százalékos eredménye pedig még a legkedvezőbb előrejelzéseket is jóval felülmúlta.

Mindezt úgy, hogy idén elképesztően sok republikánus szavazott a kaukuszokon: az eddigi rekordrészvétel 120 ezer fő volt 2012-ben, most másfélszer ennyien, 180 ezren szavaztak.

A második legjobban szereplő mérsékelt, Jeb Bush 2,8 százaléknyi szavazatot szerzett, szemben Rubio 23,1 százalékával, így már az sem lehetetlen, hogy a pártelit már New Hampshire előtt mögé álljon.

A kaukuszt magát Ted Cruz nyerte 27,7 százaléknyi szavazattal. Ez részben meglepetés, mert bár január közepén még ő tűnt a valószínű nyertesnek, az utolsó felmérésekben már Trump szerepelt jobban. Annyiban viszont nem meglepetés, hogy

Iowa nagyon kedvező terep a Cruz féle keresztény-szélsőjobboldaliaknak,

akiknek a támogatottságát amúgy rendre alúl szokták mérni az iowai felmérésekben. Ahogy Sandersnek, úgy Cruznak is Iowa az egyik, ha nem a legerősebb állama, így egy itteni vereség nagyjából a kampánya végét jelentette volna. Győzelmével egyértelműen versenyben maradt.

Ahogy veresége ellenére Donald Trump is, aki tőle szokatlanul visszafogott, és még szokatlanabbul rövid beszédben ismerte be vereségét, és még csak el se küldte a picsába a választókat. Pedig a veresége sok szempontból meglepő:

a közkeletű elemzői okoskodás szerint Trump gyengéje a terepmunka,

vagyis az előzetes tippelgetésekben arról volt szó, hogy csak akkor nyerhet, ha sikerül mozgósítania a szavazókat. Mint már írtam, soha, de még csak megközelítően se szavaztak még ennyien az iowai republikánus kaukuszon, Trump mégis egyértelmű vereséget szenvedett.

De nem akkorát, hogy az véget vessen a versenynek. Pláne nem úgy, hogy a következő, New Hampshire-i előválasztásnak még mindig ő a toronymagas esélyese.

A republikánus versenyben még minden lényegi kérdés nyitott. Rubio kiemelkedően jó szereplése csak esélyt teremtett rá, hogy a republikánusok végül egy mérsékelt, komolyan vehető jelöltet állítsanak. De ez még hosszú menet lesz.