Annyiban igazunk lett Dezsővel a meccs felvezetőjében, hogy
ez a meccs nem Peyton Manningről szólt.
Ha nagyon erőlködnék - és ezt akár még a statisztikai lappal is igazolhatnám: a győztes Denver összesen 194 yardot szerzett a meccsen -, még azt is ráfoghatnám, hogy a védelmek felmagasztolásában is igazunk volt. De a radikális őszinteség jegyében valljuk be férfiasan, hogy
nem a védelmek voltak kimagaslóan jók, hanem a támadósorok nagyon gyengék.
Még a liga legjobb védelme, a denveri valamit hozzátett a játékhoz: konkrétan a meccs első touchdownját ők szerezték, és a végén ők döntötték el a meccset, amikor 16:10-es vezetésnél kiszedték a labdát a pont a döntőben nagyon gyengén teljesítő, elkapóit rendszeresen túldobó, sokszor kapkodó és végig elég bizonytalan Cam Newton kezéből.
Kiemelkedőt talán csak két játékos nyújtott, mindketten deffensive endek, vagyis azok a védők, akiknek elsőszámú feladata az ellenfél irányítójának zaklatása:
A meccs amúgy váratlan fordulattal kezdődött, az előzetesen lesajnált Manning négy jó passzal húsz jardon belülre vezette a Denvert, de végül csak mezőnygól lett belőle. Akkor még nem sejthettük, hogy ez is volt a Denver utolsó - és egyetlen - normális támadása az egész meccsen. A támadósor még két mezőnygólt hozott össze, a két touchdown a védelem érdeme:
Onnan már csak be kellett vinni, de ez se ment egyszerűen, 3. és gólnál csak egy védőszabálytalanság tartotta életben a támadást, hogy aztán fele akkora távolságról már sikerüljön beverekedni a labdát.
Newton az egész meccsen formán kívül játszott: 41 passzkísérletéből csak 18 sikerült - három nagyobb passza megtolta a statisztikáit, végül 265 yarddal zárt. Persze a denveri védelem nem könnyítette meg a dolgát:
bár a Carolina végül futott 118 yardot, ez a meccs közben annyira nem tűnt fel. A kulcsfontosságú pillanatokban a denveri védők rendre megfogták a futókat.
A meccs a negyedik negyedben vált igazán nézhetetlenné, addigra a Denver teljesen feladta a támadást, Manning rendre csak leadta a labdát a futóinak, akiket a carolinai védők nagyon könnyedén fogtak: C. J. Anderson úgy futott a meccsen összesen 90 yardot 23 kísérletből, hogy volt egy 34 yardos futása is, azt leszámítva futásonként 2,5 yardot hozott átlagban.
Ha úgy ült le erre a meccsre, hogy eddig még sosem látott amerikai focit, akkor valószínűleg nem most szerette meg. A fanatikus rajongók, ha nagyon koncentráltak, felfedezhettek némi szépséget Von Miller és Demarcus Ware fáradhatatlan játékában. De ez a meccs sajnos inkább a két, nagyon rosszul játszó támadósorról szólt.
De Manningnek ez is elég volt, hogy a valaha volt legidősebb irányítóként megnyerje második Super Bowlját, ráadásul elsőként két különböző csapattal.
Denver Broncos - Carolina Panthers 24:10
Cam Newton: 18/41, 265 yard, 6,5 yard/passzkísérlet, 0 touchdown, 1 interception.
Peyton Manning: 13/23, 141 yard, 6,1 yard/passzkísérlet, 0 touchdown, 1 interception.
A félidei show-ról ne kérdezzenek, Chris Martint egyszerűen képtelen vagyok elviselni, és még Beyonce ígéretével se tudtak a tévé előtt tartani. (Címlapkép: Maddie Meyer/Getty Images)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.