Simon Róbert Balázs, a Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka az országgyűlés kulturális bizottságának tagjaként beszélt a 2017. év Arany János Emlékévvé nyilvánításáról szóló határozati javaslatról. (Arany János születésének jövőre lesz a 200. évfordulója.)

Ezért hiánypótló előadást tartott a parlamentben Arany Jánosról (itt lehet meghallgatni 19:09-nél).

De úgy tűnik, Schmitt Pálnak is nagy tisztelője, hiszen a beszédét

szó szerint összeollózta az interneten könnyen megtalálható szövegekből.

Az első mondatot Kelemen Hunor RMDSZ-elnöktől nyúlta:

„Irodalmi hagyatékával minden magyar ember azonosulni tud, hiszen magyarosan gondolkodó, a magyar kultúrát jól ismerő ember volt, mindemellett széleslátókörű és más kultúrákban is otthonosan mozgó nyelvzseni.”

A következő bekezdéseket az itthon.ma cikkéből vette át szó szerint, forrásmegjelölés nélkül:

„Az egyesek által költő- és írófejedelemnek nevezett, a magyar kultúra fényes állócsillagának nem érdemtelenül tartott Arany János 1817. március 2-án született Nagyszalontán, és 1882. október 22-én hunyt el, Budapesten.

Költő, író, műfordító, szerkesztő, a Kisfaludi Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára volt, aki részben autodidaktaként emelkedett fel az egyszerű és szegény sorból, a XIX. századi magyar értelmiség elitjébe.

Magántanítóként, színészként, írnokként, aljegyzőként kezdte, 48-as bujdosóként, majd tanárként és filológusként folytatta, de egyértelműen irodalmi munkássága emeli a legnagyobbak közé.”

A következő mondat sem a saját gondolata:

„Életművével, amelyből kiemelkedik a Toldi-trilógia és számos balladája, jelentősen hozzájárult a magyar nyelv gazdagításához.”

Bevallom, a következő mondatot nem találtam meg, de általános iskolai tankönyvszag van a levegőben:

„Nyelvezete közérthető, mégis választékos, szókincse neki volt a legnagyobb a XIX. századi költők közül, csaknem 60 ezer egyedi szóval.”

Itt megint szinte szó szerinti egyezések jönnek a huszadikszazad.hu szövegével:

„Költészetének gyökerei mélyen nyúlnak bele szülővárosa, és az egész magyar nemzet hagyományaiba. Alakjaiban megelevenedik a magyar ember alaptermészete, komoly méltósága, tartózkodása, tréfás humora, sírvavigadása.”

Ezután legalább egy felvállalt idézet következik:

„»Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzás központja. Ha van értelme szellemi jelenségekkel kapcsolatban gyökerekről, szerves fejlődésről beszélni, Arany Jánosról lehet ezt mondani« – mondja róla Szerb Antal.”

És ekkor úgy tűnik, mintha Simon Róbert Balázs saját szavai jönnének, de kiderül, hogy ezeket is Kelemen Hunortól vette át:

„A 2017-re szervezett bicentenárium fontos szimbolikus eseménye a teljes magyar nemzetközösségnek, mindemellett kedvező kulturális turisztikai esemény is, amely a különböző régiókban, különböző élethelyzetben élő hazai magyar közösségeket is összefoghatja.

2017 az irodalomtörténet számára is jelentős év, hiszen a Magyar Tudományos Akadémia az Arany-életmű kritikai kiadására készül, és olyan kultúrtörténeti ritkaságokat is hozzátesz az eddig ismert alkotásokhoz, mint amilyenek a költő különböző kiadványokban megtalált széljegyzetei, amelyekből az alkotói folyamatokról és Arany János gondolkodásáról is többet tudhatunk meg.”

Azt megadom, hogy erről a mondatról elképzelhető, hogy a sajátja, mert nem találtam meg hirtelen:

„Hatalmas tehetsége hasonló az őáltala megformált Toldinak erejéhez, aki méltatlan helyzetéből mégis magasra emelkedik, s önmagának és a magyarságnak diadalát hirdeti.”

Itt viszont megint a huszadikszazad.hu-hoz nyúl nagy szavakért:

„Tisztelt képviselőtársaim! Arany János emlékének felújítása, a róla való emlékezés jobbakká, nemesebbekké tesz bennünket, hisz az ő nagysága által a magyarság nagyságával és erejével szembesülhetünk.”

Legvégül ezt mondta, és mivel vele történt meg, vélhetően ő is találta ki:

„A kulturális bizottság legutóbbi ülésén egyhangúlag támogattuk azt, hogy a 2017-es év Arany János emlékévvé nyilváníttasson. Bízom abban, hogy a határozat elfogadásakor itt, az országgyűlésben is hasonló döntés születik. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.”

Hát ezek után tüntethetnek a pedagógusok, de hiába, hiszen a parlamentben van, aki egész népét fogja, nem középiskolás fokon, taní-tani.