2011-ben hozta létre a KDNP a Barankovics alapítványt, aminek honlapján rendszeresen jelennek meg a párthoz kapcsolódó kulturális, vallási hírek. Általában ezek meglehetősen közel esnek a hivatalos kormányállásponthoz, de most mint a valasz.hu kiszúrta, némi elcsúszás fordult elő.

A honlap állandó szerzője, Vukovári Panna költő és pedagógus ugyanis kiállt a tiltakozó tanárok ügye mellett. Vukovári maga is részt vett a szombati, Kossuth téri tüntetésen, és többek között ezt írja: 

"Mert ha egy tanár feladatot észlel, ott feladat van, és azt a feladatot végig kell vinni, mese nincs. A nemzet napszámosa általában a végsőkig ragaszkodik ugyanis az engedelmességhez, és kínlódva, nyűglődve, erejét a végtelenségig megfeszítve, fogát összeszorítva teszi, amire utasították. Hát, mit ne mondjak, nem egy forradalmár-szakma. Ám éppen ezért nagyon komolyan kell venni, ha egy tanárember mindennek dacára azt mondja, elég volt. Akkor annak olyan komoly antigonéi oka van, amit nem lehet félresöpörni, ráfogva holmi béremelési paláverre."

A tüntetéssel ezzel együtt nem volt elégedett, tanárként, és nem magánemberként ment ki, így a beszédek számos eleme zavarta: 

"Nem szeretünk mocskosfideszezni, nem szeretünk hazaárulózni, nem szeretünk aljasgyávázni, mert ez nem méltó. Mint ahogy nem méltó a demagógia sem, mely a beszédek többségét jellemezte. Ennél azért többre számítottunk."

Ugyanakkor azt írja, hogy ettől még a probléma valódi. És hiába folyik ez a csapból is, 

de mintha süket fülekre találna, s mintha mindent szándékosan kifacsarva tálalna az, akinek fogalma sincs egy iskola mindennapjairól. Mert ez derült ki eddig: FOGALMUK SINCS. Fogalmuk sincs, hogy mi a bajunk. Igen, persze: ez egyik a KLIK, ez a szörnyen elszúrt koncepció, klasszikus pénznyelő, szervezeti vízfej: mindenki tudja, nem titok, ők is tudják, mi is tudjuk, hogy inog a gólem eresztéke. Tiszta sor. De nem ez a legfőbb baj, bár sikerült szinte megbénítani az eddig egész ügyesen működő iskolákat a központosítással. Hiszen a központosítás butává és lomhává tesz. És kinek jó ez…? És miért…? (Házi feladat.) A legfőbb baj még csak nem is a pedagógusokra rótt ostoba és felesleges, logikátlan terhek. emberpróbáló volta. 

Majd így folytatja: 

"Nem is az a megalázottság, amit megfogalmazni sem lehet, mert rögtön kapunk egyet a fejünkre a PÖCS-csel meg az életpályamodellel. Aki nem tanár 2016-ban, annak FOGALMA SINCS, és azt hiheti, mindez hisztéria, hiszen ott van a nyári szünet. Hurrá. Meg a béremelés. Hurrá. (Szorgalmi feladat: összehasonlító elemzés a valóságos pedagógusok valóságos béreinek és juttatásainak változásáról. Igazából nincs változás. Olyan nagyon érdemi. Persze, meg lehet élni 47 ezerből is, de ebbe most ne menjünk bele. Majd fakultáción.) De ez nem a szakmai szétforgácsoltságról szól, nem is arról, hogy magánemberként mire jut vagy inkább nem jut a gázsinkból. Ez arról szól, hogy tanítanánk… de a világ nagyot változott. Az eszközeink nem elégségesek, s a változások nyomán már sem a rendszer, sem a személyi feltételek, de még a szellemi keret sem adja meg azt, amire szükség lenne egy nívós, modern, európai szintű oktatáshoz. 

És az olló szétnyílik lassan, olyannyira, hogy nem lehet összezárni: az iskola és a valóság, melyben gyermekeinknek boldogulnia kell, köszönőviszonyban sem lesznek egymással, és akkor itt állunk megfürödve. Hogy az olló két szárát igenis közelítsük, mi, pedagógusok, és sokan mások, akik ezt a kérdést szívügyüknek tekintik, ma itt álltak megfürödve az esőben. Nem akartunk politizálni. Nem akartunk kormányt dönteni. Nem akartunk kiabálni vagy hajigálni. Nem akartunk demagóg lózungokat. Mi csak azt akartuk, hogy lássa, aki segíthet; hogy lássa, akinek látnia kell, hogy baj van. Nagy baj van. És a jövő a tét, nem a kréta vagy a fénymásolópapír, nem a fizetés vagy a vakáció. Mi együtt szeretnénk működni, hiszen mi vagyunk azok, akik napi szinten megküzdünk a káosszal. MI vagyunk azok, akik a magyar emberek gyerekeivel a legtöbb időt töltjük napi szinten. MI vagyunk azok, akiké a felelősség: mi lesz belőlük. Belőlünk. És a tanárember olyan ember, hogy ha feladat van, akkor feladat van: nem nyugszik, míg végére nem jár. És nem csak szóval. Tettel is."

Vukovári Panna teljes bejegyzése itt olvasható el.