Botrány a Mazsihiszben: Szégyelli az ember, hogy zsidó
2013 május 13., 14:02
Debrecenben lehet emlékezni a holokausztra, de csak a négy fal között
Jana Walter német lektor két évig tanított nyelvészetet és német történelmet a Debreceni Egyetem Germanisztikai Intézetében. Azt tapasztalta, hogy a diákok közül sokan nincsenek tisztában a II. világháború és Debrecen történetének alapvetéseivel. Debrecenből a nácik 6000 zsidót hurcoltak el Auschwitz-Birkenauba.
A városban sokáig egyáltalán nem állt jelentősebb emlékmű, amely megemlékezett volna az áldozatokról. Tavaly júniusban aztán a Pásti utcai zsinagóga belső udvarában emlékfalat avattak az áldozatoknak, amelyen az elhurcolt és meggyilkolt emberek neve szerepel. A beruházás az önkormányzat, a helyi zsidó hitközség és a Teva gyógyszergyár együttműködésével készült el. Debrecen városa 20 millió forinttal támogatta az emlékhelyet, amit Kósa Lajos korábban leköszönt polgármester adott át a hitközség képviselőinek gyűrűjében.
A fal méltó emlékhelye az áldozatoknak, ám eldugott helyen található. A zsinagóga belső udvarának fala az utcafrontról nem látszik, az emlékhelyet nem jelölik kültéri elemek, az esti órákban az udvar bezár. A város nyilvános terein más nem emlékezteti a debrecenieket az elhurcolásokra, a holokauszt továbbra sem része a város mindennapi emlékezetének. Innét jött Walter ötlete, hogy botlatóköveket létesítsen a városban.
Botlatókövek
A botlatókövek olyan köztéri emlékhelyek, amelyek a II. világháborúban deportált és meggyilkolt, - többségében zsidó vagy más kisebbséghez tartozó - áldozatok számára állítanak emléket. Az utcakőbe illesztett, 10x10 cm-es réz emléktáblák arra hívják fel a járókelők figyelmét, hogy olyan épület előtt haladnak el, ahonnan a nácik halálba szállították áldozataikat.
Vidéken, ahol a zsidóságot szinte teljesen kiirtották, különös jelentőségük van ezeknek az köveknek. Több helyen önkormányzatok, helyi hitközségek, levéltárosok, civilek és tanárok aktívan együttműködnek új kövek létesítése és régiek ápolása érdekében.
A koncepció a német képzőművész, Günter Demnig nevéhez fűződik, aki Európa szerte 19 országban létesített emlékhelyeket. A kilencvenes évek vége óta nagyjából 1000 városban 53 ezer botlatókövet raktak le Európában. Magyarországon 16 településen több százat helyeztek el az elmúlt tíz évben: csak Budapesten több, mint 80-at találni, de van belőlük a legtöbb nagyvárosban, ahonnan tömegeket hurcoltak el. Van Sopronban, Szegeden, Szolnokon, Szombathelyen, és kisebb településeken is, mint Kisvárda, Mátészalka vagy Újfehértó.
Köztéri emlékhelyekről lévén szó, a tenyérnyi kövek létesítéséhez szükség van a település önkormányzatának hozzájárulására. Az önkormányzatok a legtöbb településen beleegyeztek a kövek lerakásába; nem tudni olyan esetről, ahol elutasították volna az erre vonatkozó kérelmet.
Balesetveszély
Walter a Germanisztikai Intézetet vezető Iványi Zsuzsanna segítségével májusban felvette a kapcsolatot a Debreceni Zsidó Hitközséggel (DZsH), hogy segítsenek kiválasztani, mely áldozatok számára létesítsék az első botlatóköveket; kiknek a neve jelent sokat a helyieknek.
Iványi szerint nehezen tudtak eljutni az illetékesekhez, de az ötlet fogadtatása végül "óvatosan pozitív" volt. Feuermann László, a hitközség alelnök telefonon azt is felajánlotta, hogy felveszi a kapcsolatot a polgármesterrel, és kezeli az ügyet. Ezután azonban a hitközségtől hónapokon át csak váratták őket. Végül Feuermann négy hónappal a kezdeményezés után (!), szeptemberben közölte Iványival, hogy sem az önkormányzat, sem a hitközség nem támogatja a két kő letételét, azok ugyanis
balesetveszélyesek, és félő, hogy a gyanútlanul közlekedő debreceniek szó szerint elbotlanak benne.
A botlatókő természetesen átvitt értelmű kifejezés. Arra utal, hogy a járókelők "belebotlanak" a történelem egy szomorú fejezetébe, és alkalmuk van megemlékezni a holokauszt egy áldozata előtt. A köveket mindig a járdaszegélybe süllyesztik - szánt szándékkal sem lehet elbotlani bennük. És ezt minden valamirevaló zsidó hitközség tagja pontosan tudja.
Iványi és Walter nem nyugodtak bele a visszautasításba, és maguk kerestek olyan hozzátartozót, aki szívesen állítana emléket szeretteinek. Decemberben az intézet beszélgetést szervezett Fahidi Éva, holokauszt-túlélő íróval. A nagypolgári debreceni zsidó családba született Fahidi 19 éves volt, amikor 1944. áprilisában az Eichmann-kommandóval együtt működő csendőrség elfogta, majd marhavagonokban családjával együtt Auschwitzba szállította.
A "szelekció" során Fahidi Éva húgát, Gilikét és édesanyját gázkamrába küldték. Apja is a táborban halt meg, ahogy édesanyja unokatestvére és az ő fia, Fuchs Ferike is. A közel ötven fős, kiterjedt családból egyedül Fahidi Éva élte túl a vészt. Auschwitzba való 2003-as visszatéréséről szóló, A dolgok lelke című könyvét németül is kiadták; a haláltábor felszabadításának 70. évfordulóján Angela Merkel mellett mondott beszédet. Gyakran visszalátogat Debrecenbe előadást tartani.
Rasszista veszély
Fahidi beleegyezésével és támogatásával Iványi november 11-én levelet írt Debrecen polgármesterének. Ebben kérvényezték beleegyezését, hogy a 11 évesen meggyilkolt Fahidi Gilike illetve a 6 hónaposan meggyilkolt Fuchs Ferike emlékére a feltüntetett címeken - Szoboszlói út 27., illetve Barna utca 2/b szám alatt - botlatóköveket rakhassanak le.
A kövek nem balesetveszélyesek, írta a levélben, mert nem emelkednek ki a járda szintjéből. Iványi jelezte azt is, hogy a kövek 120-120 eurós költségeit kezdeményezőként természetesen magukra vállalják. Három nap híján egy hónapot kellett várni a hivatal válaszára. Végül Dr. Papp László polgármester felhatalmazásával Haász Ferenc, a városüzemeltetési osztály vezetője december 8-án írt levelet.
"A botlatókövek közterületre történő kihelyezését nem támogatjuk, mivel a holokauszt áldozatainak emlékét olyan helyen kívánjuk őrizni, ahol a legkevesebb az esély arra, hogy az emlékhelyet vandalizmus és rasszizmus hatásai érinthetik. Ilyen és hasonló megemlékezésekre álláspontunk szerint a legalkalmasabb helyszín az idei évben felavatott Pásti utcai zsinagóga udvara"
- válaszolta Haász, akinek kurta levelébe annyi belefért, hogy a Pásti utcai egyébként emlékművet 20 millió forinttal támogatta az önkormányzat. Nem írta bele, de a levélből kiérezhető, hogy az emlékezés anyagi és közigazgatási mindenkori kötelezettségeit a hivatal maga részéről ezzel teljesítettnek tekinti.
Az elutasítás alig két nappal azelőtt érkezett, hogy az intézet és Debreceni Német Kulturális Fórum felhívására Fahidi Éva több, mint 550, önként jelentkező debreceni gimnazista előtt mesélt családja és maga megpróbáltatásairól.
Nem adják fel
Iványi utólag furcsállta azt is, miért ajánlotta fel már első alkalommal a hitközség, hogy ők egyeztetnek a polgármesterrel. A szervezet és a hivatal viszonyát ismerők ezen nem lepődtek meg: szoros együttműködésükről, Kósa Lajos ex-polgármester és Horovitz Tamás hitközségi elnök gyümölcsöző kapcsolatára utalóan már korábban jelentek meg cikkek; Horovitz kapcsolatairól és Mazsihisz-elnöki ambícióiról írt a 444 is.
A hitközség nem akart nyomást gyakorolni a hivatalra, a hivatal pedig úgy ítélte meg: újabb emlékhelyek engedélyezése megbillenthetné a hitközség, a hivatal és a debreceniek harmonikus együttélését. Azt pedig jobb nem bolygatni.
Walter és Iványi azt mondják, ők ebből nem érzékeltek semmit és nem foglalkoznak politikai szempontokkal. Egyetlen céljuk van: szeretnék lefektetni Fahidi Gilike és Fuchs Ferike botlatóköveit. Demnig augusztusban érkezik legközelebb Magyarországra, hogy köveket helyezzen el más településeken. Mivel három hónappal a lerakás előtt jelezni kell igényüket a kövekre, tavasz végéig szükségük van a polgármester engedélyére.
Az intézet mellett a Debreceni Német Kulturális Fórum támogatja kezdeményezést. Iványi azt is elmondta, megpróbálják egy nagyobb projekt részévé tenni a koncepciót, hátha úgy vonzóbb lesz a döntéshozók számára. Egy olyan múzeumpedagógiai projektet indítanának be, amely átfogó oktatási program részeként mutatná be a fiatalok számára a város XX. századi történetét. Iványi szerint vannak jelei annak, hogy sikerül a kétszemélyes civil kezdeményezést intézményesíteni, s hogy ilyen formában akár a város is támogatná a projektet.
Iványi és Walter reméli, hogy az elképzeléshez várhatóan csatlakozó iskolák és civil támogatók lehetővé teszik, hogy a meggyilkolt gyermekek emlékére állított kövek mellé idővel odakerüljenek szüleik emlékkövei is, és mindazoké, akikről a kollektív debreceni emlékezet megemlékezni kíván.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.