Tíz államban tart előválasztást mindkét párt a mai szuperkedden, az idei amerikai választási szezon legnagyobb versenynapján. Emellett a republikánusok még az alaszkai kaukuszon, míg a demokraták Coloradóban és a nem-állam (és így a novemberi általános választáson nem számító) Amerikai Szamoán adhatják le a szavazatukat. (Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen: Coloradóban, Wyomingban és Észak-Dakotában a republikánusok ki tudja milyen okból csak delegáltakat választanak, akik aztán saját belátásuk szerint dönthetnek a júliusi elnökjelölő konvención – ez most még jelentéktelennek tűnik, de ha addig mégse sikerülne egyértelmű döntést hozni, akkor az ő szavazataik hirtelen nagyon felértékelődhetnek.)

De mi is a tét?

Három hete, a New Hampshire-i előválasztás után azt a tanulságot vonhattuk le, hogy bár Bernie Sanders és Donald Trump nagy győzelme is a mindkét párt szavazóira jellemző erős elitellenes érzület kifejezése lehetett, valójában azért eléggé különbözik a demokraták és a republikánusok helyzete. Az azóta történtek ezt egyértelműen igazolták.

Trump győzelmi szériája folytatódott Dél-Karolinában és Nevadában méghozzá nem is kis sikerekkel, miközben a demokratáknál Hillary Clinton előbb szoros küzdelemben nyert a nevadai kaukuszon, majd közel ötven ponttal földbe döngölte Sanderst a dél-karolinai előválasztáson. Igen, mindkét párt szavazói dühösek, de

miközben a republikánusok saját pártjuk vezetőire mérgesek, addig a demokraták szintén a repubikánusokra.

Van ugyan – főleg a szegényebb fehérek és az egyetemista liberális fiatalok körében – némi ellenszenv Hillary Clintonnal szemben, de a demokraták között Barack Obama továbbra is népszerű, a düh legfeljebb abból ered, hogy a kongresszusi republikánusok obstrukciója miatt nem tudott eleget megvalósítani terveiből. Sanders merészebbeket ígér, de Clinton – lényegében kijelölt Obama-utódként – képes lehet a párt egyesítésére. Az eddigi előválasztások pedig arra utalnak, hogy Sanders támogatottsága földrajzilag és demográfiailag korlátozott, a fekete szavazók között például Clinton jobban nyert, mint nyolc éve Obama ellene. Márpedig a szuperkedd (és általában a választási szezon menetrendje) nem kedvez Sandersnek, a nagy déli államokban pedig teljesen esélytelennek tűnik. 

Lássuk tehát a keddi térképet demokrata szempontból!

• A szuperkedd legnagyobb nyereménye a 222 delegáltat küldő Texas (összehasonlításképpen: eddig a már lezajlott előválasztásokon/kaukuszokon összesen 156 delegáltról döntöttek). Texasról és az elnökválasztásokról ugyan inkább George W. Bush, Rick Perry vagy Ted Cruz juthat az eszünkbe, de vannak erős demokrata bázisok is Austin, Houston és Dallas körül, a közel egyharmad latino és kb. 12% fekete szavazó pedig Hillary Clinton győzelmét biztosíthatja be. A kutatások nem is ígérnek szoros versenyt, Clinton 60% körüli eredményre számíthat, de Dél-Karolina után ennél nagyobb győzelem se teljesen elképzelhetetlen.
  
• Még mindig Dél: a második legtöbb delegált Georgiából szerezhető ma, ha pedig Alabamát, Tennesseet és Arkansas-t is hozzávesszük, akkor már érthető, hogy mért nincs nagy izgulnivalója Clintonnak (utóbbi államban ráadásul kormányzófeleség is volt). Mindenhol 55-60% közötti, esetleg afölötti Clinton-győzelem valószínűsíthető, ráadásul Hillary a kulturálisan már talán nem is annyira délinek számító Virginiában (végülis Obama kétszer is hozta) is biztosan vezet a felmérésekben.
  
• Oklahoma lehet az egyetlen kivétel a déli államok között, itt sokkal fehérebb a demokrata szavazóréteg, ugyanakkor konzervatívabb is, ami viszont nem feltétlenül kedvez Sandersnek. Oklahomában nem sok közvélemény-kutatás készült, és ezek eléggé szórnak is: 16 pontos Clinton-előnytől 5 pontos Sanders-győzelemig mindenfélét mértek az elmúlt hetekben, ezért nehéz bármit megjósolni, a Fivethirtyeight modellje például 51%-os esélyt ad Sanders sikerének. Az biztos, hogy ha itt se sikerül Sandersnek nyerni, akkor a továbbiakban nehéz lesz országosan versenyképes jelöltként mutatnia magát.
  
• Két nyugati/közép-nyugati kaukusz viszont mindenképpen érdekes lehet: Colorado és Minnesota azok az államok, amiket Sandersnek mindenképp hoznia kell a versenyben maradáshoz (legalábbis Nate Silver demográfiai adatokra alapuló becslése szerint ez két olyan állam, ahol Sandersnek akkor is legalább 10 pontos előnye lenne, ha országosan döntetlenre állnának Clintonnal). A kaukuszokat nehezebb megjósolni, mint az előválasztásokat, ráadásul közvélemény-kutatási adatok se állnak nagyon rendelkezésre, de várhatóan ezeken inkább a Sanderst támogató elkötelezettebb liberálisok jelennek meg nagyobb számban. Ha Hillary akárcsak szorossá teszi a versenyt, az nem jó hír a Bernie-rajongóknak.
  
• Két kisebb északkeleti állam is szavaz: ebből Vermont Sanders számára hazai pálya, 80 százalék fölötti győzelem se elképzelhetetlen. Érdekesebb már a szomszédos Massachusetts helyzete, ezt megint csak Sandersnek kötelező lenne hoznia, és ha a szintén szomszédos New Hampshire eredményéből indulunk ki, akkor itt is még érvényesülnie kéne a „Vermont-hatásnak”. (Ráadásul Massachusetts szenátora Elizabeth Warren, a párt liberális szárnyának másik híres képviselője, akit sokáig Clinton lehetséges kihívójának gondoltak, de végül nem indult. Igaz, egyelőre még nem is támogatta egyik jelöltet se.) Február közepén Sanders elkezdett itt erősödni, de a legfrissebb felmérések szerint ismét Hillary vezet. Ha ma nyer Clinton, az nagy lépés lehet a jelöltség felé.
  
• (Amerikai Szamoáról sokat nem tudni, de nem valószínű, hogy a hat delegáltjuk fog bármit eldönteni. Nyolc éve összesen 285-en jelentek meg a kaukuszon, ami akkor rekordnak számított.)
  

Ez így eléggé kedvezőnek tűnik Clinton szempontjából, de mi lesz ezután?

Ha Colorado, Minnessota és esetleg Oklahoma vagy Massachusetts megnyerésével Sanders bizonyítani tudja, hogy még van értelme versenyben maradnia, utána se lesz sokkal könnyebb dolga. Egyrészt még a héten Kansas, Louisiana és Nebraska választ, és ezek se tűnnek azért kifejezetten neki kedvező terepnek, utána pedig jön Michigan és (többek között) Florida: mindkettő nagyon sok delegáltat ad, és mindkét államban meggyőzően vezet Clinton. Másrészt a demokrata párt delegált-elosztási mechanizmusa se kedvez neki: a delegáltak közel negyedét arányosan osztják szét az államok szintjén, a többi kongresszusi körzetekre lebontva történik hasonlóan. A kongresszusi körzetekben viszont nagy győzelem kell, hogy ne egyenlő arányban osztozkodjon a két jelölt: a Vox által idézett szakértő szerint még egy 60-40 körüli eredmény is jelentheti azt, hogy egy négy delegáltat adó körzetből 2-2 dőljön el Sanders és Clinton javára. Azaz szerinte:

„A demokrata előválasztásokon a matek a vesztest segíti, nem a győztest.” 

Ez persze annyiban jó Sandersnek, hogy ma limitálhatja a veszteségeit, viszont ha mondjuk 100-150 delegáltnyi hátrányba kerül, azt lehetetlen lesz később (jelenleg elképzelhetetlennek tűnő) nagy arányú győzelmek nélkül behoznia. Ezért is mondják most már egyre többen, hogy (egy politikai földrengést leszámítva, ami mondjuk az email-botrány kiújulásából következhet be) Clinton győzelme lényegében biztosnak tűnik, a Predictwise-on például már 97%-os esélyt adnak erre. Sanders persze folytathatja a versenyt, és ezáltal balra tolhatja Hillary kampányát is, de a jelöltséget nem fogja megszerezni.

A demokratáknál tehát elmarad a párton belüli forradalom, a republikánusoknál viszont teljes gőzzel halad előre

Trump megállíthatatlannak tűnik, és bár Jeb Bush visszalépésével tovább szűkült a mezőny, nem állt össze a Trump-ellenes koalíció. Sőt. Egyre több jele van annak, hogy ez nem is fog soha megtörténni. Chris Christie, New Jersey kormányzója kezdte a sort, aki némi meglepetésre – bár nem teljesen váratlanul – közölte: Trumpot támogatja. Azóta több prominens republikánus beállt mögé, a szuperkedd szempontjából főleg Jeff Sessions alabamai szenátor endorsementje kulcsfontosságú. A párton belüli elszigetelés tehát sikertelen volt, főleg, mert sokan most szembesültek azzal, hogy később milyen előnyök származhatnak abból, ha időben váltanak.

Emellett a korábban 30-35 százalék körülinek tűnő plafont is egyre inkább áttöri Trump. Nevadában már 46%-ot szerzett, és ha valaki ezt elintézte volna azzal, hogy ez csak egy állam, a CNN legfrissebb országos felmérése egyenesen 49%-ot mutatott (a republikánusok között – a demokraták között Clinton 55-38-ra vezet Sandersszel szemben). Ráadásul nincs egyetlen erős ellenjelölt, Rubio 16, Cruz 15 százalékkal következik (az érthetetlen okból versenyből maradt Ben Carsonnak és John Kasichnak 10, illetve 6 százalékot mértek). Ha ennek hinni lehet, akkor a verseny lényegében eldőlt.

Nézzük mi lesz a szuperkedden:

• A republikánusoknál is Texas a főnyeremény, és egyben ez azon kevés hely, ahol Trump verhetőnek tűnik. Cruz persze az állam szenátora, ezért ennek alapértelmezettnek kéne lennie, inkább az a meglepő, hogy ez az előny máshova nem terjed ki Délen, ugyanis
  
• Alabamát, Georgiát, Oklahomát és Tennesset is meggyőző, 35-40 százalék közti eredménnyel nyerheti Trump, miközben a dél-karolinai előválasztás ismétléseként Rubio és Cruz meccselhet a második helyért 20-20 százalék körül. (Arkansas-ból nem igazán vannak felmérések, de gyaníthatóan ott se lesz nagyon más a helyzet.) Cruz számára ez végzetes lehet, hiszen a kampánya a déli vallásos szavazatok begyűjtésére épült, nehéz elképzelni, hogy hol nyerné meg a jelöltséget, ha nem itt. Ha Texast se sikerül megnyernie, akkor szinte bizonyosan nem fogja folytatni, de ha a déli államok többségében harmadik helyre szorul Rubio mögött, akkor is nehéz megindokolni a versenyben maradást.
  
• Innen tovább elindulva Észak fele se nagyon várható, hogy változzon a kép, legfeljebb annyiban, hogy Cruz visszább szorul, és Rubio második helye biztosabbnak tűnik (és talán Kasich bejön a képbe). Virginia lehetne az egyik hely, ahol Rubio megállíthatná Trumpot: ez az állam sok szempontból Rubio saját államára, Floridára hasonlít, de a kutatások alapján 10 pontnál jobban nem nagyon sikerült Trumpot megközelítenie (ami Rubiónak még kellemetlenebb, hogy Floridában se, de ez két hét múlva lesz téma). 
  
• Massachusettsben akár 50 százalék körüli is lehet Trump támogatottsága, miközben a mérsékelt szavazatok minden bizonnyal megoszlanak majd Rubio és Kasich között, Vermontból nincsenek felmérések, de az eredmény várhatóan Massachusettshez és New Hampshire-hez hasonlít. Ha Kasich legalább az egyik államban nem veri Rubiót, akkor nehéz megmagyarázni, hogy (Rubio hátráltatásán kívül) miért érdemes még két hetet az ohiói előválasztásig versenyben maradnia.
  
• Végül két kaukusz, Minnessota és Alaszka Trump szempontjából kevésbé kiszámítható (végülis Iowában is gondja volt ezzel a műfajjal), bár utóbbi helyen Sarah Palin támogatása sokat jelenthet. Mindenesetre (az arányos rendszernek köszönhetően) biztosan szerez ezeken is delegáltakat, és így végül összességében nagy győzelemmel zárhatja az estét. 
  

Trump nyer, de ki marad?

Összességében – mindannak dacára, amit korábban gondolhattunk – egyre nehezebb elképzelni, hogy ne Trump legyen a republikánus jelölt, a Predictwise-on például hétfő éjjelre 80% körülire ugrott fel az árfolyama. De ha valaki, akkor még mindig Rubio lehet az, aki megállítja, még úgy is, hogy esetleg egy győzelmet se szerez ma.

Bár Cruz nyerhet Texasban, nem kedvező számára a folytatás, miközben Kasich hiába várja az ohiói előválasztást, egyre inkább regionális jelöltként van elkönyvelve. Rubio viszont mindenhol versenyben van, még ha sehol se nyer, akkor is ő tudja a legmeggyőzőbben előadni, hogy ő a legesélyesebb Trump ellen. Kedvezhet neki, hogy a mai előválasztásokon még arányos a delegáltelosztási rendszer, így nem feltétlenül kerül behozhatatlan hátrányba (bár több államban kérdéses, hogy megugorja-e azt a 20 százalékos küszöböt, ami szükséges a delegáltszerzéshez). De lassan ő is kifut az időből. Két hét múlva Ohio, Florida és Illinois előválasztásain a győztes mindent visz, áprilisban aztán New York jön a delegáltakban gazdag államokból. Ezeken már nem lesz elég a második hely, ha nem kezd el államokat is nyerni (ehhez pedig minden bizonnyal Kasich és Cruz kiszállására is szüksége lenne), akkor nem foghatja be Trumpot.

Ezek szerint készülhetünk a Clinton–Trump-összecsapásra?

Egyre valószínűbb, hogy igen. Bár a Republikánus Párt establishmentje még próbálkozik néhány erőteljes támadással, egyre inkább úgy tűnik, hogy ez túl kevés, túl későn. (És persze sok szavazó csak még inkább Trump-párti lesz, ha az establishment mond valamit.) A párt előző elnökjelöltje, Mitt Romney előbb finoman utalt rá, hogy érdekes dolgok derülhetnének ki Trump adóbevallásából, majd már egyenesen undorítónak és az amerikai karakterhez méltatlannak nevezte, hogy nem határolódott el egyértelműen a korábbi Ku Klux Klan-os David Duke támogatásától. Trumpról viszont ezek a támadások láthatóan lepattannak, és csak vonzóbbá teszi, hogy az „anti-píszí” kampányt maximumra pörgeti, Romney kritikáit pedig elintézi azzal, hogy mennyire gyenge jelölt volt.

Ha tényleg ő lesz a jelölt, akkor még mindig kérdés persze, hogy egyesítheti-e a pártot. A már idézett friss CNN-felmérés szerint a Trumpot nem támogató republikánus szavazók 35%-a állítja, hogy semmiképpen nem szavazna rá, ha elnyerné a jelöltséget, ami rendkívül magas (igaz, hasonlóan a demokratáknál is 20% mondja ugyanezt Hillary Clintonról, kérdés, a Sanders-hívők kitartanak-e úgy is, ha Trump az ellenfél). Ha ők akárcsak otthon maradnak, az egy szoros választást akár el is dönthet. Ha pedig esetleg feltűnik egy további jelölt a színen, az még könnyebb helyzetbe hozhatja Hillary Clintont.

Michael Bloomberg volt New York-i polgármester esetleges centrista indulásáról sokat cikkeztek, mondjuk ez már nem először került szóba, és több értelme lenne talán egy Sanders–Trump-meccs esetén - arról nem is beszélve, hogy a felmérések alapján nem igazán látszik, kik támogatnák, a republikánusok és a demokraták körében is elég népszerűtlen (akiraly). Bill Kristol neokonzervatív újságíró pedig már decemberben felvetette (saját bevallása szerint „félig komolyan”), hogy Trump jelöltsége esetén új pártot kell alakítani. De a legmesszebb Kristol egyik szerzőtársa, a neokonzervatív külpolitikai gondolkodás egyik vezető jelenkori képviselője, Robert Kagan ment: a Washington Postban pár napja publikált cikkében egyenesen azt állította, a Republikánus Párt obstrukciós kongresszusi politikájával, és xenofóbiára és rasszizmusra hajló (de azt nyíltan nem kimondó) Obama-ellenességével hozzájárult a Trump-szörny megteremtéséhez. Kagan sok szempontból sajátos neokon (például az inkább liberálisnak tartott Brookings intézet kutatója; felesége, Victoria Nuland pedig a demokrata adminisztráció tagjaként szokott Szijjártó Péternek is kellemetlen perceket okozni), de eddig még mindig a republikánusokat támogatta. Most viszont azt írta, hogy nem maradt más választás, mint Hillary Clintonra szavazni, mivel

“a párt már menthetetlen, de az ország még menthető.”

(Az előválasztási előrejelzéseket a Fivethirtyeight demokrata és republikánus összesítéseiből, illetve a Vox cikkéből szedtem, a közvélemény-kutatási adatokat a Realclearpolitics gyűjti egy helyre. Címlapkép: Scott Olson/Getty Images.)

A cikket Tábor Áron írta. Áron matematikus és politológus, jelenleg Baltimore-ban, a Johns Hopkins Egyetemen tanul ösztöndíjjal.