Muhammed Farisz volt az első szíriai az űrben. De nemcsak Szíria, hanem az egész arab világ hősként ünnepelte a küldetése után, hiszen ő volt az első profi arab űrhajós is. (Előtte volt egy arab a világűrben, de ő a szaúdi uralkodócsalád tagja volt, és csak utasként, pénzért vitték fel.)

Fariszról utakat, utcákat, iskolákat és még egy repteret is elneveztek Szíriában. Most mégis Törökországban él menekültként, és a török kormányt igyekszik segíteni a menekülthelyzet kezelésében, miközben képviseli honfitársai érdekeit is a török vezetők előtt.

A Szovjetunióval nagyon jó viszonyban lévő Szíria 1985-ben 4 remekül képzett pilótát küldött a Csillagvárosba az Interkozmosz képzési programjába. Négyük közül kettő alavita volt, azaz annak a kisebbségnek a tagjai, amelyikhez az akkori diktátor, Háfez al-Aszad is tartozott. Ezen kívül kijutott a Szovjetunióba egy drúz is a szunnita Muhammed Farisz mellett.

Az Aszad-család mindent megtett azért, hogy egy alavita legyen az első szíriai űrhajós, de a szovjetek felülbírálták a damaszkuszi döntést, mert szerintük Farisz volt a legképzettebb jelölt a szíriaiak közül. 

Így ő mehetett fel 1987-ben a Mir űrállomásra.

Visszatérése után megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést és a Lenin-érdemrendet is, Szíriában pedig sztárként üdvözölték. Háfez al-Aszad azonban nem akart űrkutató-iskolát alapítani Farisz vezetésével, Farisz szerint azért, mert a diktátor nem akarta művelni a népét, hanem azt szerette volna, ha minden szíriai minél műveletlenebb és minél könnyebben irányítható.

Fariszt ezért inkább hazaküldték Aleppóba, ahol a szíriai légierő iskolájában tanított vadászpilótákat.

Az elsők között volt, akik találkozhattak 2000-ben az új elnökkel, Háfez fiával, Bassár al-Aszaddal. Az új vezető katonai tanácsadóvá nevezte ki Fariszt, aki szerint Bassár az apjához hasonlóan a társadalom ellensége volt.

Farisz szerette volna, ha végre szunnitaként ő vezethetné a légierő aleppói kiképzőakadémiáját, és erre esélye is volt 2011-ben, de megindult az arab tavasz.

Az űrhajós a feleségével együtt eljárt a békés reformokat és demokratikus átmenetet követelő tüntetésekre, de ezek után komoly fenyegetéseket kapott.

Aztán amikor megindult az erőszak, Farisz a Guardian portréja szerint megrökönyödve vette észre, hogy diákjai - mintha kimosták volna az agyukat - fegyverrel támadnak a honfitársaikra Bassár al-Aszad nevében. Azóta Farisz több diákja a szíriai hadsereg vezérkari tagja lett, de még többen elhagyták az országot. Bassár al-Aszad mellett mára többnyire már csak a szíriai alaviták maradtak.

Farisz és családja ezek után 2012-ben telezsúfoltak egy autót a cuccaikkal, és elmentek vele a török határig, majd átkeltek Törökországba.

Farisz szerint jelenleg ő a legmagasabb rangú szíriai katona, aki dezertált, és jelenleg menekültként él. A szíriai menekültek között nagyon nagy a befolyása, ezt pedig arra használja, hogy képviselje a menekültek érdekeit a török kormánynál, és amennyire lehet, szervezze a szíriai migránsok életét a török táborokban.

Az űrhajóst megkeresték orosz barátai azzal, hogy tudnának neki letelepedési engedélyt intézni Oroszországban, de Fariszt a gondolat is felháborította. Azt mondta, a Guardiannak, hogy a mai Oroszország már nem olyan, mint a Szovjetunió, és Putyin több ezer ártatlan szíriai haláláért felelős.

„Putyin nem a Szovjetunió. Ezek az oroszok, ezek, bűnözők, gyilkosok és gyilkosok támogatói.”

Farisz azonban nemcsak Oroszországra haragszik, hanem az Amerikai Egyesült Államokra és az Európai Unióra is, amiért a nyugati hatalmak nem avatkoztak be Szíriában időben, hogy elkerüljék a komoly vérontást. Ezen kívül attól is tart, hogy ha elfogadná valamelyik nyugati szervezet segítségét, akkor politikai célokra használnák fel a nevét.

Jobb megoldás híján ezért egyelőre marad Törökországban, és segít, ahol tud.