Nemes Gyula: Egyszer valaki bejött, hogy hát le kéne venni azt a dolgot

  • Bemutatták az Egyetleneim rendezőjének második filmjét, a Zerót.
  • Az egyedi, de több szempontból is kellemetlen film arról híres, hogy van benne egy jelenet, amiben európai vezetők képével készített dinnyéket lőnek szét, és csak az egyik miniszterelnök feje van rajta kisatírozva, Orbán Viktoré.
  • Nemes Gyula rendező/producer többek között arról mesélt, milyen módszerrel gyakorolt rá hatást a társfinanszírozó Nemzeti Filmalap, amit az az Andy Vajna kormánybiztos vezet, aki a Zerót úgy jellemezte, hogy: „Ez nem film.”
  • Meg arról is beszélt, hogy a forgatáson miért rohant neki a főszereplőnek machetével egy Burkina Faso-i szamártulajdonos.

Orbán arcát tényleg azért kellett kitakarni, mert leszóltak, vagy eleve így készült el a film?

Volt egy ún. végső megtekintő vetítés, amin a kormánybiztos úr nem vett részt, hanem a bizottsági tagok nézték meg a filmet. Én teljesen őszintén azt a részt is bennehagytam, és mindenki mondta, hogy: „Oké, nem kicsit csibész a Gyula, de hát ez így a művészi szabadság része.” Meg is könnyebbültem.

Van egy furcsa népszokás a Filmalapban, amit lehet, hogy csak velem gyakoroltak, de velem feltétlenül. A szokás az, hogy nem jön a pénz, késik egy fél évet, és soha nem lehet tudni, hogy miért. Egyszer valaki bejött oda, ahol dolgoztunk a filmen, hogy hát le kéne venni azt a dolgot. Mondom: „Szeretnétek, hogy nemzeti hős legyek? Szeretnétek felhívni magatokra a figyelmet?” „De Gyula, hát ez zsarolás!” Mondom, nem, ezek csak tények, ezek így működnek. „Na jó, akkor maradjunk ennyiben.” Aztán megint nem jött a pénz, és kaptam egy levelet, hogy nem azt a filmet forgattam le, amit a pályázatban leírtam. Ezt nagyon furcsálltam, mert az életem egyetlen filmje, amit precízen leforgattam, életem egyetlen forgatókönyve (az utolsó vázlat 2012-es volt), amiben pontosan le vannak írva sorrendben a jelenetek. Egyet sem hagytam ki és egyet sem forgattam hozzá. Mondom: csak nem az a jelenet lesz?

null
Az egyetlen kitakart miniszterelnök a Zeróban

Kértem egy elbeszélgetést, és kinyomtattam az inkriminált jelenet képeit. Megkérdeztem, hogy: „Erről kellene beszélgetnünk?” Azt mondták, hogy: „Mi nem mondhatunk semmit, az cenzúra lenne meg minden, szóval mi csak azt mondjuk, hogy van egy jelenet, ami nincs benne a forgatókönyvben, azzal csinálj valamit.” Persze a kérdéses jelenet benne volt a forgatókönyvben, csak az nem, hogy pontosan milyen díszletelemre lövöldöznek a szereplők. Mondom, jó. Fogtam egy filctollat: „Na, így már jó lesz?” „Nem, mert akkor mindenki tudni fogja, hogy kit satíroztál ki.” „Jó, és ha őt is kisatírozom?” – mutattam egy másik fényképre. „Á, kettő kevés.” „Na még ha őt is?” „Jó.” „De akkor ráírom, hogy cenzúra, az illik a film hangulatához.” „Azt talán ne.” „De az nagyon jó vicc lesz, mindenki poénnak fogja venni.” „Ne, ne írd rá.” Aztán megcsináltuk animációban, elküldtem, és másnap megjött a pénz.

Részemről semmilyen harag nincs, ez teljesen természetes. Igazából rettenetes, szörnyű helyzetbe hoztam ezeket az embereket, és ők csak csinálták a dolgukat. A történetben az a szomorú, hogy ez így működik, ilyen a hatalom, ilyen a politika, hogy ma nem lehet egy ilyen poént megereszteni.

Gondoltál rá, amikor megírtad, hogy baj lehet belőle?

 Amikor ezt megírtam, nyilvánvaló volt, hogy ez egy nagyon provokatív film. De hát hogyan lehetne másképpen rendszerellenes filmet készíteni, mint a világ, a hatalom, a néző, a kritikus, a közízlés ellen? A fogyasztói ízlés ellen hogyan készítsek filmet, ha nem bántom a fogyasztókat? A hatalom ellen hogyan készítsek úgy filmet, hogy nem bántom a hatalmat? Azt tudtam, hogy ebből nagy bajok lesznek, annak ellenére, hogy az antiglobalizáció nagyon trendi dolog.

A film cseh-német koprodukcióban készült, EU-s támogatással, miközben az EU is meg a cseh és a német államvezető is megkapja benne a magáét. Ebből nem lett gond, illetve annyi, hogy közben már nem ugyanaz volt a cseh elnök, de mivel a film 2017-ben játszódik, ezért elütötték annyival, hogy addigra megint ő lesz. A német koproducer meg azt mondta, hogy nem engedi, hogy Karlovy Varyban cenzúrázva menjen le a filmem, igenis ott kell lennie Merkelnek. De az, hogy mi a végső film, rám volt bízva, ezért producerként kénytelen voltam bevállalni, hogy ez a firkált verzió legyen az. Ezért is mondom, hogy a műfaja politikai satíra.

Amikor megnézte a vágó a nyersanyagot, akkor mondta, hogy: „Gyula, ugye tudod, hogy ezt a filmet az Európai Unió egyetlen országában sem fogják levetíteni.” És tényleg így lett. Nemcsak a mozik, a forgalmazók és az újságírók egy része fordult el, hanem a külföldi fesztiválok is rettenetesen megijedtek tőle.

De mitől? Ettől a politikai száltól, vagy azért, mert a film eleve nehezen befogadható?

Az egészétől. Én azért is szoktam mindig emlegetni az Álombrigádot, nem csak azért, mert 1983-ban az volt az utolsó nagy betiltott magyar film, hanem mert a rendzőjének, Jeles Andrásnak nagy követője vagyok. Ott azért nem a cenzúrázás, hanem a betiltás mellett döntött az akkori hatalom, mert maga a film egésze hordozott egy olyan esztétikai-politikai üzenetet, amit nem lehetett kivágni. Tehát gondolom, hogy a Zeróban sem azzal a 2 másodperccel, a dinnyés jelenettel van a baj, hanem az egészével. Egyébként az Álombrigád azért is előkerült, mert a film legkisebb koproducere Durst György, aki régi motoros a szakmában, és őt is vittem erre a tárgyalásra. Ott mondta, hogy: „Nagyon rossz ízű ez a beszélgetés,utoljára nekem Tóth Dezső elvtárssal volt egy hasonló beszélgetésem az Álombrigád kapcsán, és nem gondoltam, hogy újra megérem azt a kort.” Azért az nem volt semmi. :D

Mindennel együtt mennyibe került a film?

300 millió forintból (ami nominálisan 380 millió ún. differenciálokkal és kapacitásokkal), és ebből 180 milliót adott a Filmalap, a maradék támogatás pedig cseh, német, EU-s támogatásból és adókedvezménnyel jön össze. Lehet, hogy más nem ért ezzel egyet, ha kifliben vagy felesben számolja össze, akkor ez egy nagy összeg, de producerileg nem is arra vagyok a legbüszkébb, hogy egy nemzetközi koprodukciót a konyhaasztalomon összehoztam, hanem arra, hogy ennyi pénzből idehoztam Udo Kiert, csatajeleneteket vettünk fel, meg kimentünk Afrikába, és élő méhekkel forgattunk.

null
Csatajelenet forgatása (Fotó: zerofilm.hu)

A szamaras incidens Afrikában hogy történt?

Vannak evangéliumi áthallásai a filmnek, Afrikában többen (muzulmánok) megállították Kovács Krisztiánt, hogy hasonlít Jézusra. És a filmben ő tényleg túl sokat gyilkol és robbantgat, ha valaki nagyon hisz eszmékben, akkor ez óhatatlanul megtörténik. Ezért bűnhődik a sivatagban, és az éhhalál szélén keresi a méhek paradicsomát. Hogy ez lejöjjön, és a humor visszajöjjön a végére, szamaragoltattam. Felült a szamárra, csapó, erre – egy szikla tetején állva nagytotálban látom –, hogy egy ember machetével rohan neki a Krisztiánnak, aztán leszerelik. Követelte, hogy azonnal szálljon le a szamaráról, nem szabad fölvenni kamerával, mert akkor meghal. Ez nem az első eset, hogy ilyenről hallottam, hogy a kamera gyilkol. Hiába könyörögtünk, hogy fizetünk tízszer annyit, csak hadd forgassunk, elvitte a szamarat. Krisztián úgy üvöltött velem, mint soha az életben. Aztán 2 óra múlva a guide-unk hozott egy másik szamarat, és felvettünk mindent, így aztán a szamár is túlélte, meg a Krisztián is.

Honnan jött ez a némafilmes börleszkvonal?

A filmjeimben mindig van ilyen, van egy fenntartásom azzal kapcsolatban, hogy a színészek sokat beszélnek, mert az a félelmem, hogy leesnek a vászonról. Ezt az elidegenedett világot nem lehetett volna jobban ábrázolni, mint hogy csak a tévében beszélnek az emberek, amúgy pedig nem értjük egymást. Az igazi beszéd az, ahogy a fulani törzs tagjai tiszteletteljesen beszélnek egymással, amiből persze mi egy kukkot nem értünk. Ezért elsősorban képekkel akartam beszélni, és addig vágtuk, amíg kiadta a történetet szavak nélkül. (Ezen sokat gyötrődtünk, és volt, amikor kipróbáltuk, hogy milyen hangosfilmként, de pont az tűnt teljesen követhetetlennek, és életszerűtlennek.)

null
Nemes Gyula és Kovács Krisztián

Tíz év után milyennek látod az Egyetleneimet?

Nem mondom, hogy nem távolodtam el tőle. Egyszer ment valahol, és mondom: „Ezt csináltam? Ilyen kérdések foglalkoztattak?” Például zavar, hogy beszélnek benne. A másik dolog, hogy ebben a csajozásban mi a bonyolult. Nyilván azért csinálom a filmet, mert egyfajta lelki gyakorlat. Megcsináltam, és valahogy kiadtam a problémáimat, azóta jobban tudok bánni a nőkkel, bármennyire is patetikusan vagy megcáfolhatóan hangzik. :D De átéltem ezeket, nyilván a Zero is egyfajta önterápia, és majd 10 év múlva azt mondom a tanzán tengerparton, hogy: „Ilyen problémák foglalkoztattak? Ez nekem kétséges volt, hogy itt kell élnem?”

Miért töltöd a teleidet Afrikában?

Igyekszem minél több időt ott eltölteni, mert rettenetesen zavar ez a technokrata elidegenedett életforma, különösen mint alkotót, hogy pecsétekkel és bankkártyákkal kell rohangálnom, ha gondolatokat akarok közölni, és Afrikában látom azt a nyugalmat, amit itthon nem tudok megkapni. Egy olyan világként tekintek Afrikára, amit az emberek olyan tudatosan hoztak létre, hogy a fejlettségnek még pont az a foka van, hogy jól érezzük magunkat, de azért egymásra is oda tudjunk figyelni.

null
Kovács Krisztián az afrikai jelenetben

De nincs ott túl nagy bizonytalanság? Mondjuk Dél-Szudánban vagy Dél-Afrikában.

Hát Maliban forgott volna a film, de aztán kitört a háború, és nem engedtek be a megtalált helyszínekre, így került át a film Burkina Fasóba. Ott voltam a háború idején, és senki nem bántott, mert én nem azért mentem oda, hogy tüntessek. Most Tanzániából átnéztem Burundiba, ott esténként kiürültek az utcák, és lőttek. De nem engem lőttek, én nem mentem oda transzparensekkel, hogy le az elnökkel, nem ott tettem ezt meg. :D De ahol forgattunk, ott zavarták el 27 után a diktátort, hogy aztán egy másik hasonló kerüljön a helyére. Tehát szinte minden megtörtént a filmben, az útdíj, a netadó, Burkina Fasó, a betiltás, és még sokminden meg fog történni.

Hogy sikerült forgalmazót találni?

A Karlovy Vary-botrány után megijedtek a filmtől, és elfordultak. Olyan benyomásom is támadt, mintha a magyar filmeket külföldi fesztiválokra küldő szervezet nem bánná annyira, hogy minél kevesebben tudjanak a Zero-ról, és az érdeklődő magyar forgalmazók is elfordultak a filmtől. Persze nyilván paranoiás vagyok. Úgy éreztem, nincs más választásom, mint saját magam forgalmazni, de csak két budapesti művészmozi vette föl. Már ott tartottam, hogy inkább lemondom az egészet, mert ennyi kópiával nullszaldóssá se lehet tenni a forgalmazást. Az utolsó pillanatban mentett meg a világkapitalizmus és a globalizáció a Cinema City képében, akik felvették napi 16 előadásra. Ők mentették meg a filmet, és ott lesz a plakátra írva, hogy: „Húskampóra akasztott gazdasági vezetők, politikusok és a pláza előtt legyilkolt vásárlók.” Biztos vagyok benne, hogy erre felkapják a fejüket, és megnézik az emberek.

Miért Zero a film címe?

Ezt már nagyon régen kitaláltam, az Egyetleneimnél valami egyszerűbbet akartam, és abban olvassa a főhős a Zero című könyvet. De van még egy csomó filmes utalás az egészben, elvégre az volt a lényeg, hogy minden komoly üzenet ellenére ez végül is egy paródia, szórakoztatni akartam.

null
Nemes Gyula és Udo Kier a Zero forgatásán (Fotó: Zero / Facebook)

Nem válik a film inkább antiglobalizáció-kritikává? Hiszen a főgonosz, Udo Kier az egyik legszimpatikusabb szereplő.

Valóban nagyon erős antiglobalizácó-kritika van a filmben. A fő problémám az vele, hogy globális, tehát én magam is mobiltelefonon harcolok a mobiltelefon ellen. Amúgy nagyon kemény csapások voltak a filmben a baloldal ellen is, például amikor legálisan próbálták megmenteni a méheket. Ezt a szerelmi szál miatt kivágtuk, de maradtak nyomai. Egyébként ez simán egy fideszes film: EU-ellenes, elutasítja a kapitalizmust, lerohan a NATO, megvédjük a méheket, az ősi magyar mézet, visszajön a lovaglás. Nem is tudom, hogy miért nem ezt vetítették március 15-én az Operában. Udo Kierben is az a csodálatos, hogy ő a világ főgonosza, de imádjuk, hiszen ő is ember, és a kapitalizmust is megértjük, mert az embereknek szükségük van áramra és hatalomra. És ezt elfogadom.