Az ukrajnai háború hatására kialakulófélben lévő új világrendben is kezd az lenni a szabály, mint a hidegháborúban. Ha Azerbajdzsántól Venezueláig egy ország úgy dönt, hogy nincs Moszkvával, nyugati szövetségesei gyakorlatilag mindent elnéznek neki.

Az állami tévében jelentették be, hogy Ibrahim Traore parancsnok lett az ország új katonai vezetője, aki felfüggesztette az alkotmányt és az eddigi, átmeneti vezetésről szóló alapokmányt.

Az áldozatok éppen egy hídon akartak távozni a településről, amikor rájuk támadtak.

Tüzet fogott a dinamitraktár.

A dzsihadista felkelés 2015-ös kezdete óta nem volt ekkora vérfürdő az országban.

Dzsihádisták elleni pár hetes akciónak indult, sok éve tartó, drága háború lett belőle egy egyre erőszakosabb és feldúltabb régióban. A Barkhane-hadműveletet ma már a franciák Afganisztánjának nevezik.

Az újságírók hétfőn tűntek el egy burkinai és egy ír állampolgárral együtt, amikor a konvojukat fegyveresek támadták meg.

Minden jel szerint a kormánykatonák végezhettek itt ki embereket, bár a védelmi miniszter szerint "az emberek nehezen különböztetik meg a katonákat a fegyveres terroristáktól".

Egy katonai bázisra mértek csapást, ott végeztek 35 civillel, köztük 31 nővel. A hadsereg ellencsapásában még legalább 87-en meghaltak.

Felgyújtották a templomot is.

Két francia, egy amerikai és egy dél-koreai állampolgárt menekítettek ki a különleges egységek.

A dzsihdáisták egy kávéházra rontottak rá, francia és török állampolgár is lehet az áldozatok között.

„Szeretnétek, hogy nemzeti hős legyek?" „De Gyula, hát ez zsarolás!” A Zero rendezője elmesélte, hogy nézett ki, amikor a Nemzeti Filmalappal tárgyaltak a legkellemetlenebb jelenetről, és miért kellett végül kisatírozni Orbán Viktor arcképét.

Pedig érdemes megnézni, mert Nemes Gyula filmje, a Zero nem is attól provokatív, hogy Orbán, Merkel és Putyin fényképével díszített dinnyéket lőnek szét benne. Hanem attól, amit a filmügyi kormánybiztos mondott: „Ez nem film.”