A brit iskolai közétkeztetés megreformálását is küldetésének tekintő Jamie Oliver a szoptatást könnyűnek és kényelmesnek nevezte egy nemrég adott rádióinterjúban. Ez az elhízás és egészségtelen táplálkozás kapcsán jutott eszébe, és arról is beszélt, hogy a babák tápszerezése rengeteg egészségügyi probléma kockázatát növeli meg életük további részében, többek között az elhízásét és a cukorbetegségét is, ezért inkább szoptassanak az anyák - javasolta.

A sztárséf azt is kijelentette, ő teljes mellszélességgel kiáll a nyilvános szoptatásért is ha kell, csakhogy ez már kevésbé érdekel bárkit is.

Kitört a szopiháború

Kismama fórumokon edzett hadviselt veteránok pontosan tudják, milyen súlyú kérdések ezek. Nem is lennénk senki helyében, aki óvatlanul a csecsemőtáplálás aknamezejére merészkedik. Különösen, ha az illető egy híresség, ráadásul egy férfi.

Próbálkozhat azzal, hogy bizony a WHO az NHS és általában a népegészségügyi ajánlások a szoptatást ajánlják a csecsemők kizárólagos táplálására életük első félévében, semmit sem ér, mindenki tudja, hogy ezután nyilvános lincselés, és személyes történeteken alapuló kommentháború következik.

A tévészakács azt is szóvá tette, hogy a brit nők rosszul szerepelnek a nemzetközi szoptatási listákon, és ezen mindenképp javítani kellene, hogy a gyerekek egészségesebbek legyenek. Innentől már végképp nem volt visszaút, meglehetősen sok nő hajtotta el Jamie-t a vérbe a javaslataival együtt. Teljesen jogosan.

Senkinek nincs joga ahhoz, hogy a csecsemőjük táplálási módja miatt megbélyegezzen random nőket, és gondatlansággal vagy azzal vádolja, hogy szándékosan ártanak a gyerekeiknek.

Bár mindenki tudja, hogy az anyatej sok szempontból jobb a tápszernél, de azt úgy látszik sokkal kevesebben, hogy

• nem minden nő tud szoptatni,
• nem minden nő tud addig szoptatni, ameddig szándékában áll, vagy ameddig WHO, az NHS, a gyerekorvos, az anyós, a celebszakács vagy a szomszéd néni helyesnek tartja,
• nem minden élethelyzetben tudja minden nő megtenni, hogy kizárólag szoptatja a gyerekét 6 hónapos koráig,
• és van még vagy félszáz (pont senkire sem tartozó) magyarázata annak, miért adnak a szülők tápszert (is) a babájuknak.

Igaza van az egyébként kisgyerekes anya Adelele-nak abban is, hogy iszonyatosan fárasztó és dühítő az a nyomasztás és állandó zaklatás, amit a szoptatás kapcsán a nőknek, minden egyes nőnek el kell szenvednie, és tényleg kibaszott nevetséges, amit ebben az ügyben egyesek csinálnak.

A szoptatás a legtöbb esetben nem az az endless fun, mint aminek beállítják

Praktikus, kéznél van, higiénikus és igen, olcsó is, de az elején rendszerint fájdalmas, szó szerint vérrel és verejtékkel kísért küszködés az egész, és igen, előfordul, hogy - minden tanácsadás, kitartás és elszánás ellenére - hetekkel később sem javul a dolog.

Határozottan állítjuk, hogy bár már a tejbelövellés sem egy leányálom, de a legtöbbeket utolérő mellgyulladás az egyik legrosszabb dolog, ami egy egyébként egészséges emberrel történhet, aki ezen akár sorozatosan átment, annak a tápszer isteni adomány.

Annak is, akinek hetekig az a programja, hogy naponta 8-12-szer lemérje a gyarapodni nem tudó (+ éhségtől ordító) babát, és aggodalomtól lilán lesse a számokat, hátha.

Teljesen biztosak vagyunk abban is, hogy bizonyosan nem ördögtől való akár az első perctől tápszerrel etetni egy kis súllyal született, koraszülött, vagy bármilyen komplikációval született babát.

Dehát tudjuk és látjuk, a magzat, a csecsemő és a nők intim testrészei talán sosem veszítik el közvagyon jellegüket.

Mindig lesznek jónéhányan, akik merő jóindulatból és féltő szeretetből aggódnak a tápszeres babák egészséges testi-lelki fejlődéséért gondolván, hogy az anyák ezt is szarul csinálják: világos, csak szoptatniuk kéne. És ezt mondani, na azt tényleg könnyű.